Csepel autókaraván halad hatalmas porfelhőt kavarva egy kopár fennsíkon. Vastag keretes szemüveges férfi eksztatikus hévvel üvölt egy nagy RCA-mikrofonba. Ezek a képek be vannak égve a memóriámba, bármikor elő tudom hívni őket.
Oly korban voltam kisiskolás, amikor az első elemis írás-olvasás könyvben még a bajuszos grúz és kopasz magyar tanítványának a képe is benne volt. Amint megtanultam olvasni, rávetettem magam a könyvekre (útleírásokra) és néhány, a külvilággal is foglalkozó képes hetilapra. Ez utóbbiak legszívesebben mások portája előtt sepergettek: áradoztak testvéreinkről, és lelkesen leleplezték az imperialista ármányt akár az Antarktiszon is.
A fogcsattogtató hablatyolást nem értettem, de a képeket és a képaláírásokat sokáig nézegettem. A szemüveges férfi Carlos Lacerda bahiai szenátor volt, az ügyeletes brazil osztályellenség. A teherautók a Tibeti-fennsíkon haladtak, az aláírás szerint a felszabadított Tibetben a magyar ipar mindent kibíró teherautókkal segíti a kínai elvtársakat az új élet megteremtésében.
Ma már köztudomású, hogy a nagyhatalmak és az egész nyugati civilizáció szégyenteljes és megbocsáthatatlan módon asszisztált a kommunista Kína területrabló garázdálkodásához Ázsia szívében. Hagyták, hogy a két világháború között független, nagy többségben szunnita türk népek által lakott Keleti-Turkesztánt visszaperelje, és ölbe tett kézzel figyelték Tibet lerohanását, a lakosság elüldözését és módszeres gyilkolását. Kína területe néhány év alatt a háború előttinek majdnem a duplájára duzzadt. Tibet ügyében a néhai indiai miniszterelnök, Nehru lelkiismerete sem lehetett nyugodt, mert az öt elvet rögzítő megállapodást aláírva elárulta és eladta a kínaiaknak Tibetet.
Az Antall-kormány első éveiben Magyarországon járt a dalai láma. A külügyminiszternek nyilván küldtek tiltakozó levelet, és végig kellett hallgatnia a kínai nagykövet hosszadalmas szemrehányásait, de kormányszintű elhatárolódás nem volt. Én ekkor szereztem első személyes élményeimet a dalai lámáról. Úgy kerültem őszentsége ebédjére, mint légy a levesbe. Az akkori főnököm kapott meghívót az ebédre, behívott, és azt mondta, te úgyis filosz vagy, pont jó leszel ezeknek a ferde szeműeknek, menj el helyettem. Az ebéd kicsit kínos volt, mert a meghívott politikusaink pohárköszöntőjükben nem a tibetiekkel foglalkoztak, hanem egymást pocskondiázták (kozmopolita Szadesz, bagariaszagú bunkó MDF stb.). Őszentsége döbbenten hallgatott, majd bájos keleti udvariassági fordulatokkal fűszerezve azt mondta: saját népe tapasztalatából tudja, mennyire ki vannak szolgáltatva a kis népek a nagy népek önkényének. A mi „felszabadítóink” egy csepp vér kiontása és egy puskalövés nélkül elmentek. Ezért csak azt tudja mondani, hogy ezzel az ölünkbe hullott drága kinccsel, a szabadsággal való sáfárkodásnak nem a legbölcsebb módja az egymásra való fenekedés az összefogás helyett. Erre a tanításra ma is mindennap gondolnunk kellene.
Szamdong Rinpocse az egyik szemtanúja annak, hogy miként lőtte a kínai tábori tüzérség a Norbulingka-palotát és az azt körülvevő fegyvertelen tibeti tömeget.
Szamdong Rinpocse ma a tibeti emigráns kormány feje, a közelmúltban néhány napra hazánkba látogatott, a magyar kormány pedig hivatalos közleményben nemkívánatos látogatónak minősítette.
Micsoda szégyen! Meddig azonosulunk még a Tibetet sújtó cinkos és sunyi közönnyel? Külügyéreink megtanulták és nem is felejtették el a moszkvai lakájképzőn oktatott protokollt és külgazdaságtant. Az alaprecept egyszerű: egy csók a nagy kézre, és máris dőlni fognak az állami megrendelések, nyomhatjuk kifele az Ikarust, az iskolai laborokba a voltmérőket, a kórházakba a gyereket megsütő inkubátorokat, ezeket az örökzöld ipari hungarikumokat, a magyar géniusz megannyi megnyilvánulását.
Most éppen mire ácsingóznak? Vegye meg a Hainan a Malévet ócskavas helyett aranyáron? Vásárolni fog Sanghaj városa versenytárgyalás nélkül ezer csuklós Ikarust? A vége az lesz, hogy az olimpia idejére konceszszióba kapunk egy mobil illemhelyhálózatot. Ez már más kézcsók esetén is megtörtént.
Kell ez nekünk?
A szerző nyugalmazott okleveles közgazda
origo.hu
Pszichológus Magyar Péter volt barátnője interjújáról: tipikus bántalmazó kapcsolat
