A szegények gyógyításával is törődni kellene

A kormány sms-voksolásra feltett harmadik kérdése: ön előnyben részesítené-e azokat, akik rendszeresen elmennek ingyenes szűrővizsgálatra?
Első olvasásra e pozitív kicsengésű kérdés csapdái talán nem tűnnek fel, hiszen úgy látszik, hogy csak egy ingyenesen felkínált lehetőség elfogadásához kötött jutalomról van szó. Az idejében kiszűrt betegség mindenkinek jó; olcsóbb az államnak, kisebb munkaerő-kiesés a munkáltatónak, kevesebb szenvedés az egyénnek. Nyilvánvaló, hogy a nem válasz elfogadhatatlan. Érdemes azonban egy kicsit elgondolkozni rajta, hogyan lesz értelmezhető, ha a rafináltan megfogalmazott kérdésre sokan válaszolnak igennel.
Két részkérdést kell ehhez körbejárnunk. Mi lehet a feltett kérdésben felkínált előny? Vagy megfordítva: milyen hátrányt szenved, aki nem jut ehhez az előnyhöz? Hol van a jutalmazandó vagy elmulasztás esetén, büntetendő szűrővizsgálatok valóságos helye az egészségügyi ellátásban?
Az első válaszhoz meg kell gondolnunk, hogy milyen előnyben lehet részesíteni azokat, akik elmennek szűrővizsgálatra. Valószínűleg nem a jobb kórházi ellátás és rövidebb várakozási idő vagy kedvesebb bánásmód az, amire a kérdező gondol, hiszen az ilyen típusú jutalom megvalósíthatatlan. A kínálható jutalom csak valamilyen anyagi előny lehet. Ez hogyan realizálódhat? Elvileg kétféle lehetőség látszik: vagy a szűrővizsgálatokra elmenők társadalombiztosítási befizetéseinek mérséklésével, vagy az esetlegesen bevezetendő közvetlen térítés (co-payment) csökkentésével, esetleg elengedésével valósítható meg. Mivel az első lehetőség a jutalmazott munkavállaló számára nem közvetlenül realizálódik, valamint a nettó egészségügyi forráscsökkentés a mai helyzetben a rendszer teljes összeomlásának veszélyével járhat, ezért ezt gyakorlatilag elvethetjük. Reálisan tehát csak az utóbbi lehetőséggel érdemes kicsit részletesebben foglalkozni.
Ma Magyarországon az egészségügyi ellátásért általában (néhány kivétellel, mint például egyes fogászati kezelések és a legtöbb gyógyszer) nem kell a betegeknek közvetlenül fizetni. Az egészségügyi forrásteremtés olyan súlyos válsága esetén, mint amilyen ma hazánkban is van, általános, hogy felvetődik a közvetlen térítés bevezetésének gondolata. Ennek fő előnye nem is a befolyó pénz nagyságából, hanem a felesleges és valóban szinte finanszírozhatatlan ellátások visszaszorításából adódna. Ugyanakkor a külföldi tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a fix összegű közvetlen térítés regresszív jellegű, vagyis a szegények terheit arányaiban fokozottan növeli. Szintén elsősorban a legelesettebbek esetében várható, hogy az anyagi tehertől való félelem miatt később fordulnak orvoshoz, aminek számottevő negatív egészségügyi hatásai lehetnek. Úgy tűnik tehát, hogy a feltett kérdés burkoltan az egészségügyi finanszírozás átalakításával foglalkozik, és csak úgy értelmezhető, hogy a hátrányos helyzetűek számára különösen kedvezőtlen közvetlen térítés (co-payment) bevezetését készíti elő.
A második elem megvizsgálásakor az egészségtudatos életmódra ösztönzés lehetőségeiről kell elgondolkodnunk. Fontos kérdés, talán a mai magyar egészségügy egyik legsúlyosabb gondja. Szomorúan kell ugyanis tapasztalnunk, hogy súlyosan hanyag ebben a tekintetben a magyar társadalom. Akár a szenvedélybetegségeket, köztük a dohányzást, akár a testedzést, az egészséges táplálkozást, vagy a szellemi-lelki egészség megőrzését, akár a baleset-megelőzést, vagy a kérdésben feltett szűrővizsgálatokat tekintjük, nagyon rosszak a mutatóink és a mindennapos tapasztalataink. Az egészség kizsákmányolása a társadalom minden rétegében és csoportjában (sajnos sokszor még a gyülekezeti tagok között is) szinte sikk. Nagyon fontos lenne ebben egy gyökeres fordulat, egy komplex országos egészségmegőrző program, melyben a keresztyén talentumszemlélet iránymutató lehetne. Egy ilyen nagy ívű, de gyakorlatias, tudatosan felépített és anyagi forrásokkal alátámasztott hosszú távú program helyett a megelőzésnek egy kis, látványos részelemét, a szűrővizsgálatokat kiemelni veszélyes és igazságtalan. Miért nem a nem dohányzókat vagy a rendszeresen testedzést végzőket tervezik előnyben részesíteni, hiszen az egészségtudatos életmód ezen formáiban nagyobb az emberek választási szabadsága? A szűrővizsgálatokon való megjelenéshez ugyanis idő kell, ami munkaidő-kiesést jelent. Többnyire oda kell a vizsgálat helyére utazni, ami költség, tájékozódni kell, amihez kapcsolat és sokszor pénzbe kerülő információforrás kell. Ezekben a tényezőkben a szegényebb, nehezebben kimozduló és munkaadóiknak kiszolgáltatottabb emberek szenvednek leginkább hiányt. Vagyis ismét ők kerülnének elsősorban hátrányba, ha büntetnék a szűrővizsgálatok elmaradását.
Láthatjuk tehát, hogy súlyos egészségpolitikai problémákkal kapcsolatban nyilvánít véleményt, aki az sms-kampányban feltett kérdésre válaszol. A nem válasszal az egészség, vagyis egy talentum elkótyavetyélését támogatjuk. Az automatikusan adott, és a kérdésfeltevéssel már sugalmazott igen válasz következményei pedig a szegények és nehezebben mozduló, kiszolgáltatott, (egyébként sokszor az sms-t nem is ismerő) idősebb, vidéki emberek sorsának további romlásához vezethetnek. Ebben mi nem lehetünk partnerek. Pál apostol írja: „Tartozunk pedig azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róm. 15,1) Az egészségügyi forrásteremtésben ez az ige a szolidaritás elvének hangsúlyozását jelenti: a gazdagok és egészségesek vállaljanak fokozottan terheket, hogy a szegények és a betegek gyógyítása is biztosítható legyen. Nekünk ezt kell minden lehetséges eszközzel képviselnünk.

A szerző gyermekorvos, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház főigazgatója