Horn Gyula váratlan kijelentést tett az MSZP társadalompolitikai tagozatának legutóbbi ülésén. Eszerint az MSZP esélyei ugyan csökkentek, de azért még lát sanszot a 2006-os választás megnyerésére. A nagyobb nyomaték kedvéért a volt miniszterelnök mindezt a Nap-kelte műsorában is megismételte. A megfogalmazás mögött tudatos szándék áll. Az adatok igazolják is Horn véleményét, hiszen az MSZP nem áll jobban a közvélemény-kutatóknál, mint egy éve. A volt miniszterelnök célja vélhetően, hogy párton belül minél többen ismerjék be: „Elvtársak, tévedtünk tavaly, amikor menesztettük Medgyessy e. t.-t, és megválasztottuk helyébe Gyurcsány e. t.-t.” Mindez azért fontos Hornnak, mert felismerte, Gyurcsány Ferenc célja az MSZP egyszemélyi vezetésének megszerzése, az állami vagyon egy része után az állampárt privatizációja olyan formában, hogy azt egy választási vereség esetén se lehessen kiragadni a kezéből.
A politikusok számára a párthatalom megszerzése eszköz arra, hogy részesedjenek az államhatalomból, azaz az ország sorsát a saját elképzeléseik szerint irányítsák. Gyurcsány Ferenc azonban eltér a politikusok többségétől. A kormányzati hatalom számára csak eszköz a mániákusan követett cél, a Magyar Szocialista Párt feletti korlátlan uralom megszerzésében. Ebben a hatalmi játszmában a jelenlegi miniszterelnök elért sikereket, hiszen ekkora befolyással az MSZP-ben utoljára éppen Horn rendelkezett 1994 és 1998 között, akinek megvolt azonban az az előnye, hogy legitimálta a ’94-es választási győzelem és hogy – filmes hasonlattal élve – elmondhatta pártbeli riválisainak: „Tudom, mit tettél az elmúlt negyven nyáron.” A jelenlegi miniszterelnök térhódítása tudatos többéves munka eredménye. A politikai életbe az 1990-es évek végén Gyurcsány a baloldali lapokban írt cikkekkel tért vissza. Árulkodó, hogy ezek témája már akkor is szinte kizárólag az MSZP átalakulásának szorgalmazása volt, amikor maga a szerző még nem is volt tagja a pártnak. Azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy ismeri az ideológiai és szerkezeti értelemben vett utat a nyugat európai szociáldemokrata pártok felé. Ebben az ideológia deklaráltan csak másodhegedűs lehet, hiszen ahogy írta: „A stratégia hiánya rosszabb, mint egy csapnivaló program.” A 2002-es választások alatt Medgyessy Péter tanácsadójaként tűnt fel és ez alkalmat adott arra, hogy megismerje az MSZP helyi és országos vezetőit. 2002-ben nem vállalt kormányzati szerepet, hanem a párton belül építette tovább önmagát. Ambícióit az akkori miniszterelnök is hamar felismerte, aki bevonta a kormányba, de ezzel is csak Gyurcsányt erősítette, hiszen sportminiszterként lényegében csak a címet használta. Neki már ekkor is a párt volt a fontosabb. A pártvezetés is érzékelte mindezt, és próbálták háttérbe szorítani, de 2004 februárjában Gyurcsány az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei elnöke lesz. Ebben a funkciójában végiglátogatja az ország több MSZP-alapszervezetét és motorja lesz a megyei elnökök egyeztetésének, majd kiprovokálja a kormányból való távozását. A folyamatos belső hatalmi szervezkedés végpontja vélhetően a 2005-ös év – a köztársaságielnök- és miniszterelnökjelölt-választás – lett volna, de Medgyessy Péter bukásakor gyorsan kellett dönteni. Gyurcsány elindult a miniszterelnökségért, noha a kormányfő korábbi bizalmasaként tudta, az államháztartás helyzete miatt nem lesz mozgástere, de valószínűtlennek tűnt, hogy a következő választásnak ne a 2004-ben megválasztott miniszterelnökkel fusson neki az MSZP. A pártvezetés éppen tőle való félelmében segítette elő sikerét, amikor Medgyessy leváltása után puccsszerűen jelölték Kiss Pétert. Mindez elindította azt a lavinát, melynek végén Gyurcsánynak, akkori támogatóival sikerült kierőszakolnia egy kongresszust, és ott súlyos vereséget mérni Kiss Péterre.
Miniszterelnökként kormánya összetételével bizonyította, hogy célja nem a sikeres kormányzás és ezáltal a nemzet sorsának javítása, hanem szinte kizárólag az MSZP-n belüli hatalmi játszma megnyerése. A miniszterek kiválasztásakor egyetlen szempontnak az tűnt, hogy se szakmai, se kommunikációs képességek dolgában ne legyenek vetélytársai és egyértelmű legyen, hogy csak neki köszönhetik megbízásukat. A régiek közül csak azokat tartotta meg, akik beleillettek ebbe, vagy akiket kénytelen-kelletlen meg kellett tartani (Kiss, Draskovics és egy hónapra Kovács László). Szintén kormánytag maradt Juhász Ferenc és Lamperth Mónika, akik gyenge kormányzati teljesítményük miatt nem voltak veszélyesek, de leváltásuk esetén a párttámogatásuk bajt okozhatott volna. Gyurcsány Ferenc elhitte, hogy a sikertelen kormányzást a gátlástalan sikerpropaganda és az elődeire mutogatás majd ellensúlyozza.
Az MSZP hagyományos vezetői megtapasztalhatták, hogy nem volt alaptalan a félelmük. Sokáig meglehetős bénultsággal figyelték Gyurcsány térnyerését. Egyrészről a miniszterelnök és a párt népszerűsége az új kormány első hónapjaiban növekedett, másrészről a párton belüli harcban nem voltak hozzászokva ahhoz a stílushoz, amit más pártok politikusaival szemben ők is alkalmaztak, ugyanakkor hamarosan egykori szövetségesei is rájöttek, hogy csak rövid ideig engedi, hogy vele sütkérezzenek a napon.
2004. október 15–16-án az MSZP kongresszusa elsöprő többséggel választotta meg a miniszterelnök legfőbb szövetségesét Hiller Istvánt elnökké. Ezzel a formális pártvezetői posztot sikerült begyűjteni és elkezdődött a tisztogatás, a párt alsó és középvezetői szintjén a pozíciók betöltése lojális káderekkel.
A szocialista párt elitje elleni döntőnek szánt roham 2005-re maradt.
2005 februárjában a miniszterelnök Hiller István és Lendvai Ildikó társaságában életre hívott egy alapítványt, amely megszervezte az Amőba nevű politikai játékot. Ennek elsődleges célja Gyurcsány és nem a párt iránti lojális erő megszervezése, amely kiválthatja a Fiatal Baloldalt. Annak tagsága ugyanis elkövette azt a hibát, hogy jelöltjével, Komássy Ákossal szemben Szitka Pétert választotta elnökének. Távlati célként szerepelhetett a miniszterelnök legfőbb szövetségesének tartott, de egyre erősebbé váló Mozaik-csoport ellensúlyozása is.
2005 áprilisában menesztette a miniszterelnök Draskovics Tibort, aki nem volt népszerű a pártban, de ő volt az egyetlen, akire sajtószereplései miatt féltékeny lehetett. Draskovics leváltásával Gyurcsány két legyet ütött egy csapásra, amikor addigi kabinetfőnökét, Veres Jánost nevezte ki új pénzügyminiszternek. A megürült posztot Szilvássy György, a régi üzlettárs és lojális beosztott kapta. Márpedig Szilvássy közigazgatási tapasztalata még Kiss Péterénél is nagyobb. Ezáltal tehát utóbbi súlya jelentősen csökkent. Sőt az MSZP-re egyre több időt fordító miniszterelnök helyett a kabinetfőnök a hírek szerint kvázi kormányfő lett.
A köztársaságielnök-választás kudarcát is sikerült kihasználnia Gyurcsánynak, hiszen a rendkívüli kongresszus előtt az emberei által tartott helyi egyeztetések sikeresen alakították a közhangulatot. Ennek köszönhető, hogy a 2005. június 11-i kongresszus bűnbakká tette a korábban népszerű Szili Katalint. A közhangulat alakulásában azonban a megelőző beszélgetéseken túl szerepe volt a példa nélküli kifütyülésnek is. A kongreszszus másik két vesztese az a két politikus lett, akik talán a legtöbbet tettek Gyurcsányért. Toller Lászlót, aki egyedüli elnökségi tagként fordult szembe az augusztusban Kiss Pétert támogató elnökséggel, nyíltan nevezte meg felelősnek Gyurcsány, míg Hiller Istvánt nem védte meg, és hagyta, hogy áldozatául essen a támadásoknak. A miniszterelnök olyan erősnek érezte magát, hogy még a párton belül legnépszerűbb Horn Gyulának is nekitámadt.
A júniusi kongresszus döntése szerint létrejött a párt választási bizottsága, amit Gyurcsány Ferenc vezet. Ezáltal elérte célját: a hatalom szinte kizárólagos birtokosa lett a párton belül. Beszédében nem is rejtette véka alá, hogy új idők jönnek, amikor már nem a tagság véleménye az irányadó, ami pedig őt is a hatalomba röpítette. Vélhetőleg, csak hab a tortán a számára, hogy a párt elnökhelyettesét, Szekeres Imrét, akitől az év elején szinte minden hatáskört megvontak, de akinek párttámogatása továbbra is jelentős, sikerült kínos botrányba keverni egy magnófelvétellel.
Sok jel mutat azonban Horn Gyula idézett véleményén túl, hogy Gyurcsány nemcsak elérte hatalma csúcsát, hanem megkezdődött amortizációja is. A tervezett centralizmusnak nem kedvez, hogy minden eddiginél aktívabbak a párton belüli platformok. Az MSZP korábbi elitje is kezd magához térni dermedtségéből, akik kiegészülve Gyurcsány néhány hátba szúrt volt barátjával és szövetségesével, a köztük lévő konfliktusok ellenére is összefoghatnak a közös cél, Gyurcsány hatalmának korlátozása érdekében. A legnagyobb veszélyt ambícióira azonban a párt tagsága jelenti, akik tavaly augusztusban megrészegültek a hirtelen rájuk szabaduló demokráciától és arról még az ő sugallatára se mondanak le. Ennek jele volt, hogy tavaly októberben jelöltje Juhász Ferenc helyett Szekeres Imre lett a párt elnökhelyettese, még idén Glatz Ferenc helyett Szili Katalint választották köztársaságielnök-jelöltnek. A legsúlyosabb vereség azonban a jelöltállítás során érte, amikor a frakció, ahol pedig a legkevesebb szavazatot kapta a miniszterelnök-jelöltség során, döntő többségének a külső nyomás ellenére sikerült megőriznie képviselő-jelöltségét.
Mindez azt jelentheti, hogy Gyurcsány Ferenc hatalma az MSZP-ben 2006-ig biztos, de terveivel ellentétben csak bérbe vennie és nem privatizálnia sikerült a pártot: egy választási vereség esetén hatalmi rendszere kártyavárként omolhat össze.
A szerző politológus
origo.hu
Egy kecskeméti nő olyan hálás volt az orvosnak, aki megmentette az életét, hogy meztelenül ment be hozzá
