Búcsú a természettudományi szakos tanárképzéstől

Kevés szó esik manapság a kormányzat felsőoktatási reformja kapcsán a természettudományi szakos tanárképzés jövőjét illető problémákról. Hosszú időn át alapvetően öt intézményben folyt, illetve folyik általános iskolai tanárképzés Magyarországon. A tanárképző főiskolák, más esetekben egyetemi főiskolai karok küldetéstudata, oktatói és eszközállománya több évtized alatt alakult ki és stabilizálódott. Az új felsőoktatási törvény várható érvénybe lépését követően azonban a főiskolai és egyetemi tanárképzés megkülönböztetése meg fog szűnni. A jelenleg elkülönülő főiskolai négyéves és egyetemi ötéves tanárképzés átadja a helyét egy új képzési rendszernek. Nevezetesen: a tanárképzés 3+2 éves formában fog történni. A hároméves alapképzést (BSc szint) a kétéves mesterképzés (MSc szint) követi, amelyet más intézményben is elvégezhet a hallgató, mint ahol az alapképzési szintű oktatásban vett részt. A felsőoktatási intézményeknek mind az alapképzési, mind a mesterképzési szinten való oktatást szakonként pályázati formában engedélyeztetniük kell. Mód van arra, hogy egy intézmény adott szaknak csakis alapszakos képzésére pályázzon. (Más kérdés, hogy a mesterképzési szint még koncepcionálisan sem egészen kidolgozott, és kissé zavarosak a viszonyok, de a rendszer várhatóan így működik majd.) A pályázatok elfogadását illetően a döntést az oktatási miniszter hozza meg a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) támogató, illetve nem támogató véleményének figyelembe vételével.
Legutóbb a MAB július 1-jén hozott döntést mintegy háromszáz alapszak-indítási kérelem ügyében, melyeket a legkülönbözőbb felsőoktatási intézmények nyújtottak be. A részletek olvashatók a www.mab.hu honlapon, a Friss hírek alatt. Ebben a közleményben a Berzsenyi Dániel Főiskola részéről természettudományos vonalon négy pályázat elbírálásának eredményéről olvashatunk. Ezek: biológia, kémia, környezettan és matematika. A MAB – amelynek szakmai kompetenciáját illetően nincsenek kételyeim – egyik pályázatot sem támogatta. A fizika és a földrajz szak esetében az említett listán nem szerepel döntési eredmény. Reális feltételezés szerint egyikük megy át a rostán. Ekkor a jelen állás szerint egyetlen természettudományi alapszakon folyhat majd a Berzsenyi Dániel Főiskolán természettudományi szakos tanárképzés, éspedig egyelőre alapképzési szinten. A mesterszintű képzés ügye külön történet, ha csak a pályázatoknak a MAB által kért-javasolt módosítását követően nem sikerül a későbbiekben megszerezni a MAB támogatását, vagy akár ennek hiányában megszerezni a miniszteri jóváhagyást.
Sikerül vagy sem, a vázolt tények egyértelművé teszik a természettudományi szakos tanárképzés nagyfokú gyengeségét a főiskolán, főként akkor, ha a színvonalat a konkurens egyetemek képzési szintjéhez és lehetőségeihez hasonlítjuk. Bár ez a kényszerű összehasonlítás kissé méltatlan és szerencsétlen dolog, a helyzet adott. Maga a döntési eredmény azonban megkerülhetetlenné teszi vagy tenné, hogy az arra illetékesek a főiskola természettudományi karának működését a legsürgősebben kritikai vizsgálatnak vessék alá. Ennek hiányában előfordulhat, hogy a természettudományi szakos tanárképzés megszűnik a főiskolán. Bárcsak tévednék!
Lehet persze máshogyan is magyarázni a mostani fejleményeket. Világjelenség, hogy a természettudományos képzés súlya az elmúlt évtizedekben világszerte jelentősen csökkent. Viszonylag csekély az érdeklődés ezen szakok iránt, pláne, ha a nagyszámú újsütetű szak iránti érdeklődéshez viszonyítjuk. A (szakonként változóan) kis hallgatói létszám miatt és egyéb okokból is nagy a természettudományos képzés fajlagos költsége. Másrészt a mai szűkös anyagi helyzetben országos viszonylatban nem jelentős érdek a szombathelyi tanárképzés fenntartása, mert Budapest és Pécs egyetemei a szakmai utánpótlást a jelen demográfiai helyzetben könnyen biztosítják. Oda jutunk, hogy a képzés fenntartása szinte csakis a formálódó nyugat-magyarországi régió szellemi állapota, színvonala szempontjából indokolt. Csakhogy lehet, hogy ez az érdek gyenge más erőkhöz, más tényezőkhöz képest. Ezenkívül a természettudományi szakokon való képzés – véleményem szerint – a jelenlegitől eltérő káderpolitikát követelne meg.
Ami biztos, hogy a jelenlegi körülmények között a természettudományi szakos tanárképzés és kutatás kívánatos erősödése helyett a szakma azok megszűntére ad ma nagyobb esélyt.

A szerző a biológiai tudomány doktora,
Berzsenyi Dániel Főiskola