Emlékmű és emlékezet

2005. 08. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mondják, az öregkor egyik előnye, hogy az ember néhány történetnek meglátja a végét. (A másik előnye, hogy néhány most kezdődő történetnek már nem kell meglátnia a végét.) „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”
– így a szólás. 1956 sírját a lenini élcsapat két generációja vigyázta – busás előnyökért, a szovjet megszálló megbízásából. A rendszer legitimációja, hivatkozási alapja az a hencegés volt, hogy a Párt hűségesen teljesítette történelmi küldetését, amikor tíz nap leforgása alatt kétszer kért internacionalista fegyveres segítséget „a népellenes kaland” eltiprására. A forradalom és szabadságharc szellemének hogyan is lett volna szabad feltámadnia a 301-es parcella gazrengetegéből! „Vagy ők voltak forradalmárok, vagy mi.” Máig is élén áll a kérdés, de nem illik feszegetni, hiszen „olyan csúnya dolog folyton kommunistázni”. (Mondják ezt éppen azok, akiknek 33 éven át nem fogyott ki a szájából a „vérgőzös ellenforradalom” gyalázása. Ma bezzeg átfestenék hamisítatlan szocialista szabadságkísérletre.)
1956 szelleme végül csak kiszabadult, s az őrök elfutottak. Ám hamarosan visszaszállingóztak, és – horribile dictu – buzgón cicomázzák azt a sírt, amelyet rendőrlovaikkal tapostattak meg minden október 23-án. „Jaj nektek, képmutatók! Atyáitok megölték a prófétákat, ti pedig építitek a sírjaikat!” Tessék utánanézni a jézusi ítéletnek Máté és Lukács evangéliumában! És bizony, jaj nekünk is, ha az intézményesített képmutatás válik életünk alapjává, milliók szavazatával. Szörnyű történelmi ítéletet mondunk önmagunk felett, ha ilyen álságos elitet választunk ki magunkból, vagy tűrünk meg az ország élén. Bibó erről így írt: „Az elit legfőbb szerepe az, hogy az élet értelmes élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek elmélyítésére, finomítására és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz kultúrát csináljon.” Ez a kultúra pedig Kodály látomásában egyszerre magyar és európai. Márai szavával: az európai kultúra lelkiállapot keresztény műveltséggel. A most divatozó szelektív történelmi emlékezet mintha nem lenne sem magyar, se európai.
Más megfogalmazás is lehetséges: európaiság és magyarság lényegében az, amit az új, szovjet embertípus kialakítása érdekében Rákosi és Kádár negyven éve alatt kiirtottak belőlünk. Ennek hogyan állítunk emlékművet?

A szerző a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.