Maguk ellen érvelők

Meglepetésre végre akadt egy kérdés, amely azonos platformra helyezte a német politika szemben álló óriásait. Miután a kereszténydemokrata ellenzék Angela Merkel kancellárjelölttel és Edmund Stoiber bajor miniszterelnökkel az élen nyilvánvalóvá tette, hogy 2008 előtt nem látná szívesen az Európai Unióban a román–bolgár tandemet, most a bukás előtt álló Gerhard Schröder is csatlakozott ehhez az állásponthoz. A Deutsche Welle által idézett kancellár egy bielefeldi tanácskozáson nyíltan taglalta a két balkáni ország csatlakozásának elhalasztását. Románia és Bulgária uniós integrációjának késleltetéséről írt a Financial Times napilap is, amely szerint Schröder véleményét a német Olli Rehn bővítési biztos is osztja. A bővítésellenes hangulat természetesen nemcsak Németországra, hanem Európa egészére jellemző. Az unió válsága olyan helyzetet teremtett, amelyben lassan egyetlen politikai erő sem meri egyértelműen szorgalmazni újabb államok EU-csatlakozását, hiszen azzal csak saját népszerűségét tépázza meg. Ebben a szituációban amúgy sincs könnyű dolga a két délkeleti országnak. Az utóbbi hetek, hónapok történései azonban azt mutatják, hogy az egyre nyilvánvalóbb belpolitikai válsággal küzdő Bukarest és Szófia is „mindent megtesz” a 2007-es csatlakozási dátum elhalasztása érdekében.
Romániában heteken keresztül lebegtették az előre hozott választásokat, amelyek célja a jelenlegi jobbközép koalíció megerősítése lett volna. Calin Popescu-Tariceanu – aki helyett Traian Basescu elnök a szintén liberális Theodor Stolojant látná szívesebben a miniszterelnöki pozícióban – némi bizonytalanság és huzavona után lemondott a lemondásról, így maradt ugyan a kabinet, de a jelek szerint végzetesen kiéleződtek a demokraták és a liberálisok közötti ellentétek. A nemrég néppárti irányt vett Demokrata Pártból érkező államfő a minap már kendőzetlenül hazugnak nevezte Tariceanut, amiért nem vallja be, hogy a gazdasági szférához kötődő személyek vették rá a maradásra. A látványosan elmérgesedett koalíciós vita nem ígér zökkenőmentes kormányzást, márpedig Bukaresttől Brüsszel most legfőképpen a korrupció viszszaszorítását várja. Ez utóbbi megvalósításához viszont határozott, stabil kormányra, keménykezű miniszterelnökre van szükség. A Demokrata Párt és Basescu szorításában vergődő Tariceanuval elképzelhetetlen a siker.
Bulgáriában immár két hónapja tart a választások után kialakult patthelyzet. Előbb a győztes szocialisták kormányfőjelöltjének, Szergej Stanisevnek kellett tudomásul vennie, hogy nem tud parlamenti többséget toborozni maga mögé, majd az exminiszterelnök, Szimeon Szakszkoburggotszki jobbközép pártja vallott kudarcot egy életképes koalíció kialakításában. Az alkotmány szerint a bolgár államfőnek egy harmadik pártot kell felkérnie kormányalakításra. Az elnyert mandátumai alapján ez a jog most a török kisebbség Jog és Szabadság Mozgalmát illetné meg. Bár a múlt hét végén olyan hírek érkeztek Szófiából, hogy a két nagy párt mégis hajlik a nagykoalícióra, a legvalószínűbb forgatókönyvnek továbbra is az újabb idő előtti megméretés látszik. Csakhogy a szavazói preferenciák nem változtak, így aligha születne más eredmény egy megismételt választás során. A várható alacsony részvétel pedig csak a radikális Ataka nevű pártnak és a törökök mozgalmának kedvezne, ami tovább bonyolítaná a helyzetet. Mindeközben – érthető módon – semmi nem történik az uniós integráció érdekében, ráadásul újabb árvíz sújtja az országot.
Bukarest és Szófia akaratlanul is érveket ad Európa nyugati felének a csatlakozás halasztásához.