Önmagát járatja le az Orbán-bizottság

Van annak valami diszkrét bája, amikor egy okirat-hamisító, egy szondafóbiás és egy notórius hazudozó folyamatosan rágalmazza Magyarország volt miniszterelnökét – a fenti mondatok bizonyára sokak számára ismerősek. Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője nyilatkozta a napokban annak kapcsán, hogy „Az Orbán család állami forrásból történő gazdagodása, különös tekintettel a szőlőbirtokokra” elnevezéssel futó parlamenti vizsgálóbizottság egyik tagja, Török Zsolt a sokadik vörös szegfűs sajtótájékoztatót bonyolította az ügyben. A szocialista honatya fantáziáját az izgatta föl, hogy vajon mikor adta el a Tokajhegyalja Kft.-ben lévő tulajdonrészét Lévai Anikó. Lehetne vitatkozni róla, hogy nincsenek-e esetleg fontosabb történések is az országban – netán Török képviselő saját pártja táján –, ám ha az MSZP úgy látja, hogy szép reményekre feljogosító ifjú titánjának most egy ellenzéki politikus családjának cégügyeivel kell foglalkoznia, akkor nincs más választás, jöjjenek a tokaji borügyek.
Sokan emlékezhetnek rá, hogy Török Zsoltnak már gyakorlata van a nem baloldali nézeteket valló személyek és intézmények folyamatos támadásában. Szász Károly brutálisan megvert, majd leváltott PSZÁF-elnök kapcsán lényegében Rákosi Mátyás Magyarországának likvidálási eljárásait javasolta, mint szükséges politikai megoldást. Úgy vélte, Szászt előbb le kell csukni, vagyonát elkobozni, és csak utána kérdezni. Azt is tudni kell Törökről, hogy nincs diplomája. Az Országgyűlés internetes honlapján jelenleg fenn lévő életrajza szerint a középiskolai érettségi a legmagasabb iskolai végzettsége, lévén az egri főiskolán, a matematika–számítástechnika szakon folytatott tanulmányait nem fejezte be. Ám hosszú ideig az szerepelt a biográfiájának legmagasabb végzettséget taglaló rovatában, hogy főiskolai diplomája van. Más szóval – amíg rajta nem kapták – olyan tényt tüntetett fel pályafutásának ismertetésében, ami nem felelt meg a valóságnak. Ezek után Török Zsolt komolyan vehetősége, szavahihetősége legalábbis megkérdőjelezhető, ami egy országgyűlési képviselőnél már önmagában is kínos. Még inkább így van ez, ha közben a honatya egy olyan parlamenti vizsgálóbizottságnak is tagja, amelyik szeretné bebizonyítani az ellenzék vezetőjéről, hogy csalárd és hazug módszerekkel gyarapította vagyonát (ami mellesleg körülbelül az egyharmincadát teszi ki a hivatalban lévő miniszterelnökének).
Török Zsolt nem az első olyan tagja az Orbán-ellenes inkvizíciós testületnek, akinek a személyével kapcsolatban figyelemre méltó momentumok kerültek napvilágra. A korábban a mikrofonba káromkodó Szabó Zoltán, az oktatási minisztérium egykori politikai államtitkára, majd később Budapest VII. kerületének polgármestere például a mentelmi jogára hivatkozva nem fújt bele az alkoholszondába egy közúti ellenőrzés során. Ez óhatatlanul is fölkelti a gyanút, hogy nyomós oka volt a minden egyszerű mezei honpolgár számára kötelező rendőri felszólítás megtagadására. Még korábban Molnár Lászlóról, a bizottság ingatlanügyekben nagy jártassággal bíró elnökéről derült ki, hogy jogerősen elítélte a bíróság közokirat-hamisítás vádjával. Ezek után tényleg csak a „diszkrét báj” kifejezés használható arra a tényre, hogy az Orbán Viktort előre elkészített forgatókönyvek alapján támadó MSZP éppen ebben a három képviselőben látja a legalkalmasabb személyeket arra, hogy térdre kényszerítsék a legfőbb ellenfélt. (Az ominózus vizsgálóbizottságnak tagja még Eörsi Mátyás szabad demokrata honatya is, akinek egykori ügyvédi irodája a Horn-kormány regnálása idején zsíros állami megrendeléseket kapott.)
Ezek után a bizottságnak egyetlen, minden szempontból feddhetetlen kormánypárti tagja maradt: a tiszaújvárosi választókerületben egyéni képviselőként megválasztott Kovács Tibor. A műszaki szakember olajmérnöki diplomáját Romániában szerezte a ploesti-i Olaj- és Gázipari Egyetemen 1977-ben (Nicolae Ceausescu tombolásának a fénykorában). Az Országgyűlés honlapján szereplő életrajzában szerepel egy furcsán hangzó állítás is. Szó szerint idézve: „A 2004 nyár végi kormányfőváltáskor neve a lehetséges jelöltek között is megjelent, október 11-től frakcióvezető-helyettes.”
Érdekes momentum, hiszen a köztudatban eddig az szerepelt, hogy Medgyessy Péter megbuktatása után Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter neve merült föl utódként, illetve a frakcióban jelöltnek számított még Veres János, a jelenlegi pénzügyminiszter is. Adott a kérdés, hogy akkor Kovács Tibor milyen okokból tünteti fel az életrajzában a fenti tényt? Lehetséges, hogy az MSZP akkori vezetői nem mondtak igazat, és az imént említett három név mellett másoké is fölmerült miniszterelnök-jelöltként? Vagy netán az történt, hogy egyszerűen gondatlan munkát végzett az életrajzokat összeállító országgyűlési alkalmazott, és a Veres Jánosra vonatkozó információt véletlenül illesztette be Kovács Tibor pályafutásának taglalásába?
Még a kormánypárti sajtó munkatársainak egyike-másika is elismerte, hogy a vizsgálóbizottság tagjainak összeállításakor elképzelhetetlen dilettantizmussal és gondatlansággal járt el az MSZP frakcióvezetése. Ha már elhatározták, hogy bebizonyítják a szavazóiknak, miszerint nincs az Orbán családnál fenyegetőbb veszély a népi demokrácia romjain újraépíteni szándékozott hazafias demokráciára, akkor erkölcsileg és politikailag is feddhetetlen képviselőket kellett volna delegálni a testületbe. Elnézve az elmúlt hetek eseményeit – különös tekintettel Orbán Viktor több órán át zajló, a szocialista tagok tájékozatlanságát és felkészületlenségét fényesen bizonyító bizottsági meghallgatására – egyre inkább látható, hogy ez az Élet és Irodalomban gerjesztett, majd a Köztársaság téren folytatott támadássorozat mára kifulladt. Sajnálatos, hogy Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője ilyen körülmények mellett is hajlandó asszisztálni a kormánypártok komédiájához, fenntartva ezzel a bizottság törékeny határozatképességét.
Persze van még egy másik eshetőség is. Elképzelhető, hogy az egész szocialista frakcióban egyetlen olyan képviselő sincs, akinek adott esetben ne lehetne találni olyan foltot az előéletében, aminek a puszta ténye is megkérdőjelezné, hogy van-e bármilyen erkölcsi alapja mások esetleges becstelenségének bebizonyítására.
Megszokhattuk már, hogy a szocialista pártnak nem tartozik az erősségei közé a kényes személyi posztokra való jelölés. Miközben Magyarország Európa-szerte tisztelt és elismert integrációs szakértők sorával rendelkezett, az MSZP képes volt azt a Kovács László külügyminisztert és bukott pártelnököt jelölni a nekünk felkínált EU-biztosi székbe, akinek az energetikai ügyekben való járatlansága megannyi kínos percet okozott a későbbiekben. 2004 decemberében, amikor részben Szili Katalin házelnök tárgyalásai, részben pedig a Fidesz kompromisszumkészsége miatt sikerült végre három konszenzusosnak tűnő jogászt találni az Alkotmánybíróság három betöltetlen székébe, minden előzmény nélkül bejelentette az MSZP vezetése, hogy mégsem tudják garantálni a jelöltek megválasztását. Lényegében kihátráltak a saját jelöltjeik mögül, a működésképtelenség határára sodorva az egyik legfontosabb közjogi testületet. A mai napig nem sikerült a többi párt számára is elfogadható elnökjelöltet találni a Magyar Rádió élére sem, pedig már hosszú ideje tudni lehetett, hogy Kondor Katalin mandátuma lejár idén nyáron. Lett volna idő arra, hogy alapos előkészületek után az MSZP médiafelelősei előálljanak egy olyan aspiránssal, aki a szakmai felkészültsége, illetve előélete révén más pártok számára is elfogadható. Ez a jelölési csőd odáig vezetett, hogy Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának MSZP-s elnöke olyan módszerekkel kezdte meg a közszolgálati rádió szocialista szempontok alapján történő átszabását, ami már a tőlünk keletre lévő féldiktatúrákban sem számít elfogadottnak.
Lehetne folytatni a sort az MSZP számára totális bukást jelentő köztársaságielnök-jelöléssel. Ez többek között azért is tanulságos, mert a furcsa és érthetetlennek tűnő előzmények után posztjára kerülő Gyurcsány Ferencnek így lehetősége nyílt arra, hogy az SZDSZ-szel összefogva rúgjon egy nagyot a vele szemben álló, Szili elnökjelöltségét támogató érdekcsoportokba. Amennyiben nem Sólyom László került volna az államfői székbe, akkor valószínűleg a legfőbb ügyészi tisztséggel folytatódott volna a sor. Az MSZP ugyanis – újfent semmibe véve a demokratikus játékszabályokat – már egy évvel Polt Péter mandátumának lejárta előtt jelezte: ha az ő jelöltjük kerül a legfőbb közjogi méltóságba, bízvást számíthat mindenki arra, hogy úgy lesz kiírva a jövő évi parlamenti választások időpontja, hogy még a jelenlegi összetételű Országgyűlés választhassa meg az ügyészség első emberét.
Az, hogy a jövő évi választásokon mi lesz a búzaégető Karsai József vagy a holokauszt áldozatain viccelődő Zuschlag János esetleges jelöltségével, vagy hány fantomtag bujkál még a párt berkeiben, a szocialisták belügye. Egy parlamenti vizsgálóbizottság tevékenysége azonban éppúgy közügy, mint a fent említett közjogi méltóságoké. Nem arra szolgál egyik testület sem, hogy hitelét vesztett pártpolitikusok számára biztosítson nyugdíjas állást, és Európa szerencsésebb felén az sem lenne megtehető következmények nélkül, hogy olyan személyeket használjanak fel mások lejáratására, akiknek éppenséggel lenne mit söprögetniük a saját portájuk előtt is.
Mivel az MSZP szemmel láthatóan sokadik kudarca után sem tanult meg bizonyos morális és demokratikus játékszabályokat, ezért komoly esélye van arra, hogy a jövő nyártól újra ellenzéki pártként gondolkodjon arról, milyen alapelvek alapján kell egy felelős kormányerőnek személyi ügyekben döntéseket hoznia.