Otthonteremtés: itt a történet vége

Az otthonteremtés területén egyre több az aggasztó jel. A polgári kormány által, a Széchenyi-terv keretében elindított otthonteremtési program öt év elteltével a válság jeleit mutatja. Ezen nincs is mit csodálkozni. Már az is csodálnivaló, hogy a lendület eddig kitartott. A mérhetetlen sok megszorítás (az adókedvezmény megvonása, illetve megkurtítása; a hitelfeltételek állami tönkretétele; az áfa-visszatérítés megszüntetése stb.) és a sok bizonytalanság, valamint a családok fizetőképességének és életkörülményeinek rosszabbodása már külön-külön is elegendő lett volna a lakáspiaci visszaeséshez. A válságjelek pedig egyértelműek: jelentősen csökkent a jövőben építendő lakások száma, az eladatlan lakások száma megugrott, valamint a használt lakások forgalma is visszaesett – mindez világosan mutatja, hogy baj van.
Első ránézésre a dolgok még rendjén lévőnek tűnnek, hiszen a használatbavételi engedélyek száma nőtt a tavalyi évhez képest. Ám a használatba vétel már egy múltbeli folyamat következménye, amit az esetek többségében legalább egy-két éves építkezési, s legalább ilyen hosszú mérlegelési és előkészítő szakasz előz meg. Az elmúlt időszak sokszor kampányszerű és felfokozott érdeklődését három körülmény alapozta meg. Egyrészt a kilencvenes évek a gazdasági helyzetből fakadó visszafogott építései miatt aztán pótlólagosan megjelenő kereslet, másrészt a Fidesz által elindított kedvező támogatási lehetőségek, harmadrészt – s ez okozta a 2003–2004-es évforduló felfokozott hitelintézeti rohamát – a szocialisták megszorító intézkedéseitől való félelem. Ez utóbbi ma még be nem látható károkat okozott, hiszen nagyon sok olyan vevőt és építtetőt is a piacra csábított, akik nem rendelkeztek még minden feltétellel a lakásépítéshez. Sok építőipari cég ekkor, a megugró kereslet hatására, kellő tőkeerő és szakmai tapasztalat híján lépett a piacra, s mára ez vezetett oda, hogy a szakértők szerint az építési szektorban a körbetartozások mértéke eléri a 60-70 milliárd forintot. Ez az adósság már bénítóan hat az egész ágazatra, s fojtogatja az egyébként életerős és versenyképes cégeket is. Nagyon sok nehéz helyzetben lévő vállalkozás ugyanis ár alatt is munkát vállal, hogy előre menekülve valahogy kimásszon a bajból.
A családok esetlegesen felelőtlennek tűnő hitelfelvételei mögött azonban zömében a szocialisták demagóg ígéreteit találhatjuk. Sokan hittek 2002–2003-ban a stabilan növekvő bérek ígéretének, s a munkahelyek gyarapodó számában is. A munkanélkülivé válás azonban nemcsak a dolgozót, de még csak nem is közvetlenül a szűkebben vett családot, hanem szinte az egész rokonságot sújtja. S külön beszélnünk kell még a devizahiteles konstrukció veszélyeiről is. Itt a kormányt kétfajta felelősség is terheli. Egyrészt az államilag támogatott forinthiteleket ő drágította meg, hiszen a szocialisták kormányzása alatt kezdett nőni az infláció, s ők szüntették meg a lakáshitelek korábbi kamatplafonját is, amely új lakásnál 5, használt lakásnál pedig 6 százalék volt. Ezekkel a lépésekkel a devizahitelek felé lökték az embereket. Egyúttal nem magyarázták azt el, hogy a forint euróárfolyamának 15 forintos romlása esetén egy tízmilliós, tízéves hitel törlesztőrészlete 8000 forinttal is nőhet! A devizahitelek veszélyessége az autólízingek esetében a legnyilvánvalóbb, hiszen az idei évben a szakértők szerint a fizetésképtelenség miatt visszaadott autók száma elérheti a tízezret is.
Egy dinamikus, fejlődő ágazatot sodort veszélybe az a szocialista mentalitás, amely az ígérgetéssel és a teljes koncepciótlansággal írható le a legjobban. Ennek a magatartásnak a böjti szeleit érzékeljük most. Hiszen miközben a múltra vonatkozó adatok még szépek, addig az építési szándékot jelző statisztikai mutatószám már érezhető visszaesést mutat. A lakásépítési engedélyek száma az első fél évben 10 százalékkal csökkent, s ezen belül is a második negyedév adata jóval az első negyedéves csökkenést meghaladóan esett vissza. Nos, ez már tendencia, amely a helyzet ismeretében valószínűleg az év hátralévő részében még folytatódni fog.
A másik figyelemre méltó tény a kislakások arányának robbanásszerű emelkedése. Egy év alatt az országban szinte egyedüli növekvő lakásépítést mutató fővárosban több mint húsz százalékkal esett vissza az átlagos lakás-alapterület! Hogyha a lakásokat nem darabban, hanem négyzetméterben számolnánk, akkor már a múltba néző adat is stagnálást mutatna. Regionális szinten a lakásépítésekben a megyei jogú városok a legnagyobb vesztesei az elmúlt évnek. Itt ugyanis 20 százalékkal csökkent a befejezett lakások száma és 36 százalékkal kevesebb építési engedélyt adtak ki mint egy évvel korábban. Az alapterület csökkenése ráadásul nem az uniós felzárkózás irányába mutató folyamat, s megalapozottá teszi azt az immár többéves jelzőt, amely szerint a szocialisták programja (ha lehet egyáltalán programnak mondani) egy egérlyukprogram.
A lakásépítések tehát a lendületüket vesztették, s vége a 2000 és 2005 között zajló fokozatos emelkedésnek. A Fészekrakó program nem tudja elleplezni a piac visszaesését. Az államilag támogatott hitelezésben az új lakások esetében a szerződések száma 60 százalékkal csökkent 2003-hoz képest. Még rosszabb a helyzet a használt lakások esetében, ahol a 30-ról először 15-re, majd 5 millióra csökkentették a felvehető támogatott hitel plafonját, s ezzel lényegében a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyermeket is. A használtlakás-forgalom az egyébként még jó helyzetben lévő Budapesten is harmadával csökkent a tavalyi évhez képest az illetékhivatali statisztikák szerint. A használt lakások forgalmának csökkenése pedig azt mutatja, hogy visszaesett a lakásmobilitás. A legtöbb ember lakásproblémáját ugyanis a használtlakás-piacon lehetne megoldani. Ehhez jó hitellehetőségek, no és stabil jövedelmi helyzet kellene. Most jelenleg egyik feltétel sem adott.
A Fészekrakó program pedig megbukott. S nem is csak azért, mert a százezerhez képest kevés az a tíz-tizenötezer szerződés, hanem azért, mert a deklarációkkal szemben ez a program nem a szélesebb tömegek, a kisemberek problémáin segített, hanem a kisszámú jómódúakén. Hiszen ők azok, akik a százezer forintos törlesztőrészleteket vállalni tudták és tudják.
Új lendületre lenne szükség. Olyan otthonteremtési politikára, amely kiszámítható. Olyan támogatáspolitikára, amely hozzáférhető. S olyan kormányra, amelynek fontos az otthonteremtő családok gondja.

A szerző a Fidesz otthonteremtési
műhelyének az elnöke