Miközben az ellenzék ostorozásában ismét csúcsra járatja magát a hivatalból felháborodó kormánypárti-baloldali sajtó, addig az Oktatási Minisztérium (OM) mindent megtesz azért, hogy igazolja a jelenlegi kormány nemzeti elkötelezettségének hiányáról kialakult összes negatív sztereotípiát. Hiszen a minisztérium logójával ellátott sulinetes internetoldal, talán a Ki tud többet a Szovjetunióról? versenyein felbuzdulva, Álom az eszme? címen pályázatot hirdetett Che Guevara és Salvador Allende életéről. Csak találgathatunk – hiszen kerek évfordulója egyiküknek sincs –, hogy az Oktatási Minisztérium miért érezte úgy, ez az esztendő nem múlhat el a két marxista politikusról a 12–18 esztendős gyerekek körében rendezett vetélkedő nélkül.
Az egyik vélelmezhető ok „a nacionalista magyar fiatalok pacifikálásának szándéka”, amint azt őszinteségi rohamában Lévai Katalin a 2002-es választásokat követően megfogalmazta. Jól látható a kormányzati törekvés, hogy a felnövekvő generációkat ne a magyarság, a Kárpát-medence történelme érdekelje, s ne a múltból e tájon fakadó jövőn törje a fejét. Mert az idén is lett volna számtalan olyan évfordulós téma – például a magyar százezrek életét követelő galíciai harcok 1915-ben –, mely jelenünket, mai problémáinkat sokkalta jobban befolyásolja, mint a szalonbaloldal két emblematikus figurájának eszmei agymenései.
Mint a régi szép időkben, amikor Erdéllyel, a Ceausescu-rezsimmel nem lehetett, a gyarmati felszabadító mozgalmakkal kellett foglalkozni, s illett minimum hetente egyszer tiltakozni az amerikai imperialisták vietnami akciója ellen. Azóta az Egyesült Államok bírálata szinte tabuvá vált, sőt egy-egy amerikai bucisimogatás a külpolitikai cselekvés szinte egyetlen értékmérőjévé lett. Sajnos a pályázati kiírásból nem derül ki, szegény fiatalok miként tálalhatják politikailag korrekt módon Allende megbuktatását, Chilében vagy Kubában a CIA által végrehajtott és megkísérelt gyilkosságokat.
A pályázat másik valószínűsíthető oka a már „beérkezett” baloldal tudathasadása. Hiszen a hatalom megszerzéséért és megtartásáért annyi kompromiszszumot kötöttek, szegtek esküt és ígéretet, hogy néha jólesik egy kicsit becsukott szemmel az ifjúkorról, a forradalomról, a lázadásról álmodni. Mint Németországban, ahol a Vörös Hadsereg Frakció egyik egykori ügyvédje, Otto Schily ma belügyminiszterként irányítja a terror elleni küzdelmet. Vagy az egykor pacifista, Joschka Fischer külügyminisztersége alatt zavarták el a világ legtávolabbi sarkaiba a korábban általa és csoportja által gyakran gyilkosoknak nevezett német katonákat. Az 1998-ban meghirdetett vörös-zöld projekt legnagyobb eredménye, hogy néhány százezer törökből állampolgárt „csináltak”, így pótolva 2002-ben a kiábrándult törzsszavazóikat. Ezzel sikeresen igazolták a modern baloldaliság tételét: a haladás nevében akár a nem kellően tudatos választó is leváltható. A német munkavállalók pánikszerűen hagyják el azokat a negyedeket, ahol már kisebbségbe szorultak. Jellemző számos török civil szervezet kezdeményezése, mellyel Berlin Kreuzberg negyedébe szeretnék visszacsalogatni a németeket.
A diákok enyhén tudathasadásos állapotban kell a zsűri előtt referálniuk Allende életéből, Che forradalmi nézeteiről. Míg a két marxista politikus szentenciáit idézgetik a tőke társadalmat romboló természetéről, az államosítás nagyszerűségéről, addig a most regnáló kormányban mindazt megtalálják, ami évtizedekkel ezelőtt forradalmárokat csinált a két politikusból. Talán a zsűrit vezető Krausz Tamás – aki az antiszociális gyakorlatot folytató MSZP egyik meghatározó ideológusa, s ezzel önmagában is megtestesíti pártja skizofréniáját – képes lesz eme ellentmondás feloldására. Ha akkor a köztulajdonba vétel jelentett megoldást a nyomorra és a szegénységre, akkor most miért a nyakló nélküli privatizáció, az állam minimalizálása az egyedüli gyógyír ugyanezekre a problémákra?
Persze elnézve a koalíció gazdaság- és társadalompolitikáját, nem haszontalan, ha a magyar fiatalok Latin-Amerika történelmével ismerkednek. Úgy tűnik, az ottani modellt célozták meg Budapesten. Versenyképességükkel, a GDP növekedésével és az itthon mitizált egy-két további mutatóval az ottani államoknak sem volt különösebb problémájuk. S hogy mégis miért él egy kontinensnyi ember évtizedek óta a nyomor szintjén, arra talán majd a pályázat második fordulójában keresik a választ az oktatási tárca jeles szakemberei.
Itt érhető tetten a „haladó baloldali” történelemszemlélet és oktatás alapvető dilemmája. Forradalmárkodni, lázadni a múltban alapvetően helyes dolog volt, és bármilyen korábbi társadalomkritika egykoron csak előremutató lehetett, addig ugyanannak a mai követelése már a populizmus, a szociális demagógia borzalmas vétkének számít. Itt legfeljebb a lukácsi megközelítés – a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus – kissé felújított változatára számíthatunk. Ahol a végső érveket az olyan, időközben már teljesen kiürült fogalmak jelentik az MSZP mellett és a Fidesz ellenében, mint az európai, gyűlölködő, szélsőséges vagy éppen fasiszta.
Van még legalább egy ok, ami miatt érdemes Che Guevarával és Allendével foglalkoznunk. Hiszen mindketten – s ebben is hasonlítanak a jelenlegi budapesti koalíció pártjaira – sikeresek voltak a hatalom megszerzésében, s az igazi gondjaik akkor kezdődtek, amikor addig hangoztatott elveiket meg kellett volna valósítaniuk. A kubai forradalom győzelme után Che Guevarának többek között ipari miniszterként a cukorsziget gazdaságát kellett volna rendbe tennie, azonban az államosításoknál és a KGST államainál segélyért történő kilincselésnél tovább nem nagyon jutott. S mint általában a forradalmár, nem az eszmét vagy az élcsapat alkalmatlanságát tette felelőssé a gazdasági kudarcért, hanem enyhén rasszista kibúvókat keresve a kubaiak hiányzó rendszeretetében és munkakedvében vélte megtalálni a bajok okát. Hasonlóan vitatottak Allende gazdasági reformjai és annak következményei is, hiszen két év alatt sikerült az inflációt 300 százalékosra feltornásznia.
Érdemes lenne a pályázat kiíróinak jelezniük, hogy miként vélekednek Victor Farías Salvador Allende: Antisemitismo y eutanasia című, ez év márciusában Chilében és Spanyolországban megjelent könyvében megfogalmazott vádakról, miszerint Allende már diszszertációjában antiszemita és rasszista téziseket képviselt, és egészségügyi miniszterként egy kényszersterilizációt előíró törvényt fontolgatott.
Persze lehet, hogy a válasz ennél sokkal egyszerűbb, s csak a jobboldal próbál meg minden kormányzati lépés mögött értelmet keresni. Egyszerűen csak arról lehet szó, egy személyre szabott feladattal kívántak néhány barátot megjutalmazni, s így őket foglalkoztatni.
A szerző történész
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország megvédte magát!
