Álproletárok, műliberálisok

Aki a politikában kimond igazságokat, az általában érdekeket sért. Aki a politikában elhallgat igazságokat, az általában érdekeket sért. Csakhogy a második esetben még létfontosságú tartós életösszefüggéseket, értékeket is negligál az, aki az emberek közötti viszonylatokat mindig az éppen aktuális erőviszonyok szerint igazságosnak tartja. Az igazság ez utóbbi álláspont szerint – végső soron – erő kérdése. Különösen nagy bűn tehát olyan ügyek bolygatása, amelyben erősek sötét üzelmeire, törvénytelen előnyszerzéseire derül fény.
Az üzlet a biztonságban érdekelt. Helyes. De a biztonságot tessék törvényességgel, erkölccsel és értékarányos vásárlásokkal megalapozni. Aki így működött, annak nincs sehol, soha mit félnie. Orbán Viktor kőszegi beszédére felhorgadtak a régen a tulajdontalanságra esküvő proletárok (máig éneklik az Internacionálét) s a műliberálisok, akiknek egyetlen aktuális gondolatuk sincs, hacsak nem egy second hand, angolszász, elhasznált, megbukott szlogen. E kiváló – elméletileg egyébként normálisan összeférhetetlen – két eszmekör hazai képviselői azonban, úgy látszik, megint késnek egy-két brosúrával. Hiszen kemény jelek mutatnak arra, hogy a neoliberalizmusnak kezd befellegzeni, egyszerűen csak azért, mert már az eddigi haszonélvezőknek egy részét is felemésztéssel fenyegeti.
Nézzünk két igen fontos jelet! A francia miniszterelnök meghirdeti a hazafias gazdaságpolitikát, s nem engedi felvásárolni a Danone céget. Vagyis állami eszközöket vet be társadalmi (nemzeti) célból. A bornírt neoliberalizmus hazája, az Amerikai Egyesült Államok, melynek cégei mindenhol a teljes szabadságot kérik és hirdetik, nem engedi, hogy egy méreteire nézve jelentéktelen hazai olajcéget a kínaiak felvásároljanak. „Nemzetbiztonsági okokból” ismét állami eszközökkel lépnek társadalmilag (nemzetileg) veszélyesnek tűnő gazdasági változások ellen.
Miért volna ilyen jelek – s a sor nyilván szaporítható volna, ha a szerző az interneten lógna – mellett a „kommunizmus” képviselője Orbán Viktor? Azért netalán, mert az egyesek maximális álpiaci haszna helyett tisztességes politikusként az őt megbízó közösség érdekeit nézi? Miről tart előadást ehelyett egy olyan gazdasági miniszter, aki szégyentelenül kihasználva állami barátai befolyását (Sulinet program) milliárdossá tollasodott? Kedves Kóka, az esélyegyenlőség ámító kormánya tagjaként, erre nem volt mindenkinek esélye. Miről beszél ez a frissen meszelt kapitalista, elvileg a kisemberek szavazataival hatalomba juttatott kormány tagja? Továbbá: a kapitalizmust nem Orbán Viktortól kell megvédeni volt kommunista cenzoroknak, hanem a polgári társadalmat kell megvédeni az erkölcsi hiénáktól, akik egyszer már nyakunkra hozták a kommunizmust, az állítólag mindent elintéző piac hazugságával. Nem igaz az, hogy csalás, korrupció, hazugság lehet egy tartósan megálló világ, társadalom alapja. Miért gondolják azt az előbb ilyen alapon meggazdagodottak, hogy most már a többieknek le kell mondani ugyanerről? Illetve azt, hogy nyugodtan tudomásul kell venni a végeredményt? Hogy a keleten továbbra is olcsón zabrálni akaró nyugati tőkés nyugtalankodik? Nos, joga van hozzá. De miért volna az ő állásfoglalása perdöntő egy közösség jövőjét illetően? Egyszerűen tragikus, hogy sikerült elhitetni egy néppel, hogy csak óriási hasznot akaró idegen tőkék oldhatják meg gondjaikat. S mindezt hirdetik olyanok, akik és akiknek elődei tönkretették egy nép múltbeli erőfeszítéseit. A hazai exkommunisták ugyanis felelősek szinte minden mai magyar nyomorúságért.
Mit ágál hát itt egy volt KISZ-főmunkatárs magántulajdonügyben? Mit ágálnak itt olyan újságírók, akiknek – minőség alapján – egy valódi polgári társadalomban zuglapokon kívül nem lett volna esélye semmire, hiszen most is abból élnek, hogy hűséges csahosok vastag pénztárcájú gazdák mellett. Ez a társaság még arra sem volt képes, hogy múltja piszkát, az úgynevezett osztályharcot eltakarítsa tankönyveiből. Ha ugyanis ez érvényes törvény, akkor most aztán mindenkinek igaza van, aki elégedetlen. Persze lehet tudni, hogy itt nincs szó igazságról, s főleg nincs szó a kisemberekről, noha – elvileg – szociáldemokratákról lenne szó.
Nem először fordult elő a világtörténelemben, hogy a népet démonizált konzervatívoknak kellett megvédeni a haladástól. A nép ostoba fikcióját mára sikerült kádáristának beállítani, s szükségleteit kommunizmusként degradálni azoknak, akik egykor ebből éltek magasan az átlag felett. A haladás egyéni érdekű vámszedői azonban tévednek abban, hogy az élettel szembemenetelő haszon tartós rendszert képezhet. Egyszerűen csak azért, mivel az életellenes piacnak nem lehet üzleti haszna akkor, ha egyébként az élet ellen dönt. Emberek nélkül nincs üzleti haszon sem.
Ez az úgynevezett hatékonyságkultusz tehát tulajdonképpen üzletellenes is. A mi exkommunista kapitalistáink ideálja azonban a cigány lova, amelyik már éppen kezdte megszokni az éhezést, amikor megdöglött. Ezeknek ennyi a bölcsességük.

A szerző történész, egyetemi docens