A Slota-jelenség

Kétség nem férhet hozzá: az olaszok hazaszeretetét és nemzeti büszkeségét az egész világon tisztelet övezi. Még akkor is, ha Olaszországban a nemzeti politikához meglehetősen rossz történelemi emlékek fűződnek – elég az évtizedeken át tartó fasiszta rendszerre vagy az előző Berlusconi-kormányban részt vevő újfasiszta pártokra gondolni. Olaszország ugyanakkor húsz tartományából ötnek, vagyis az összes tartomány egynegyedének – köztük a francia ajkúak által lakott Aosta-völgynek és a német többségű Dél-Tirolnak – széles körű önrendelkezést, területi autonómiát biztosít.
A szlovák nacionalizmus egészen máshol gyökerezik. És más az iránya is. Míg Olaszországban a hazaszeretet az olasz konyhától a zenén és a művészeteken át a sportig megannyi lábon áll, a szlovákok nemzeti érzéseinek központi és talán legmeghatározóbb eleme: a magyargyűlölet. És itt most nem csak Ján Slotáról van szó, a dúsgazdag szlovák politikusról, akinek szavai mögött – túl a gyűlölködésen – olyan erkölcsi, lelki és intelligenciabeli nívó körvonalazódik, amelyhez hasonlónak közszereplők esetében csak igen ritkán lehetünk tanúi. Nem. Itt valójában egy jelenségről van szó. Egy olyan jelenségről, amelynek kezelésére szlovák, szlovákiai magyar és magyarországi részről mostanáig egyaránt kevés szándék irányult. Ez a jelenség pedig nem más, mint az államilag szervezett félelemkeltés.
A félelem Szlovákiában nemzeti érdek. Utat biztosít ugyanis a magyarok asszimilálásához. Hogy hogyan? Egyszerű. Azáltal, hogy a szlováksággal elhitetik, folyamatosan védekezniük kell a felvidéki magyarok szeparatista törekvései, illetve a történelmi Nagy-Magyarország visszaállítása ellen, végtelen ellenszenvet táplálnak a szlovákiai magyarok iránt. Ez az ellenszenv pedig – bármennyire is tagadják sokan – áthatja a mindennapokat.
Hogy csak néhány eredményére utaljunk: a szlovákiai magyar szülők 20 százaléka gyermekét szlovák iskolába íratja. Méghozzá azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy – akár az asszimiláció árán is – megóvja a félelemtől. Ugyancsak a félelem az oka annak is, hogy a különböző hivataloknak címzett beadványokat, kérvényeket a felvidéki magyarok túlnyomó többsége – noha joga volna magyarul írni – szlovák nyelven küldi. (Ebből is látszik, hogy mennyire alaptalanok a felvidéki magyarok autonómiatörekvéseiről szóló mendemondák: hiszen miért akarna több jogot az, aki meglévő jogaival sem él?)
A félelemkeltésnek Szlovákiában számos ügynöke van – Ján Slotán kívül is. Mint például Dag Danis, a szlovák Pravda című lap gyűlölettől elvakult kommentátora. Danis néhány napja például arról írt cikket, hogy Orbán Viktor megnyilatkozásai mennyivel veszélyesebbek, mint Slotáé… De komoly szerepet játszanak a félelemkeltésben azok a szórakoztató televíziós műsorok is, amelyekben a legnagyobb poén még mindig akkor dördül el, amikor a magyarokon lehet nevetni. Ezek a jelenségek együttvéve nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a felvidéki magyarok jelentős hányada – félelmében – gyakorlatilag menekül anyanyelvétől, nemzeti közösségétől.
Nem csoda tehát, hogy míg az egyik dél-tiroli szervezet nemrégiben azért fordult panasszal a tartomány vezetéséhez, mert az átépítés alatt álló untermaisi vasútállomáson a hangosbemondó csak olasz nyelven figyelmeztette az utasokat, hogy az építkezési munkálatok miatt legyenek körültekintőek, Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártja még kormánypozícióból sem mert kiállni a magyarok jogaiért. Helyette „kompromisszumot” keresett a szlovák politikával. Pontosabban: a kompromisszum kompromisszumának kompromisszumát. Hiszen ne felejtsük el: az MKP a szlovák kormány tagja volt, amikor az 1999-es közigazgatási reform során a megyehatárokat – észak–dél irányban – azzal a céllal húzták meg, hogy a magyarok minden megyében kisebbségbe kerüljenek. És a kormány tagja volt az MKP akkor is, amikor a koalíció többi pártja nem támogatta a magyar párt által készített kisebbségi nyelvtörvény tervezetét, és helyette egy olyan jogszabályt fogadott el, ami a felvidéki magyaroknak vajmi kevés nyelvhasználati jogot biztosít.
Így teljes a kép. Ez az a kontextus, amelyben értelmezni kell Ján Slota különböző kijelentéseit. Hogy a szlovákiai magyar érdekvédelemre az elkövetkező időszakban nehéz feladatok várnak, nem lehet kérdés.