A Nemzeti fejlesztési terv esélyei

A napokban vettem a fáradságot, és elolvastam a címben említett anyagot. A Nemzeti fejlesztési terv (NFT) mint stratégia akár elfogadható is lehetne, ha a stratégiához hozzárendelné a végrehajtáshoz szükséges eszközöket. Itt azonban hiányosságokat vélek felfedezni.
Az első, ami szembeötlő, és amit a kormány szerintem tévesen kommunikál, az EU-források hozzáférhetősége. Minapi televíziós beszédében Gyurcsány Ferenc azt állította, hogy a következő hét évben 8000 milliárd forintnyi forrás érkezik az országba. Erről szó sincs.
A támogatás csak lehetőség, a 8000 milliárd forint keret. A forrásokat lehívni különféle pályázatok, operatív programok – például a Regionális operatív program – révén lehet. A helyzet nem az, hogy 2007. január elsején körülbelül 1200 milliárd forint beérkezik az államkasszába, és ezt a kormány – Bajnai Gordon irányításával – elosztogatja. A sikeres lehívás feltétele a sikeres pályázat. Információim szerint az eddig is létező PHARE-, SAPARD-forrásokat és egyéb EU-s programokat Magyarország 30 százalékos hatékonysággal tudta kihasználni. Az uniós tapasztalat azt mutatja, hogy a régebbi tagállamokat is tekintve a pályázati források lehívásában Írország a legsikeresebb, hetvenszázalékos mutatóval.
Az „ömleni fog a pénz” kijelentés akkor igaz, ha befejezzük a mondatot: ömleni fog a pénz, ha ki tudjuk nyitni a csapot. Ez eddig a legnagyobb hatékonysággal az íreknek sikerült.
Az említett csap kinyitása a végrehajtáshoz szükséges eszköz. És itt vélem felfedezni a legnagyobb hiányosságot. A sikeres pályázathoz a pályázó részéről önrész biztosítása szükséges. Erről viszont az NFT-ben egy árva szó sincs. Egyetlen program sem tartalmazza a szükséges önrész mértékét, ergo a potenciális pályázónak nincs információja arról, hogy jövőbeni költségvetésében mekkora összegeket kellene allokálni erre a célra. Az eddigi EU-s források tíztől hetven százalékig terjedő önrészeket tartalmaztak. Van (lesz) erre fedezet az önkormányzatoknál, a kis- és középvállalkozóknál? Erre nem megoldás a „Gyerünk, Magyarország!” felhívás.
Az NFT továbbá nem tér ki arra, hogy a beadandó pályázatok elő- avagy utófinanszírozottak-e. Az eddigi gyakorlatban a pályázatok révén megvalósult beruházások sok esetben utófinanszírozottak voltak. Utófinanszírozás esetén a pályázót jelentős többletköltségek terhelik. Ezekről sincs szó, az NFT-ben nincs erre alkalmazható pénzügyi modell. Az ördög a részletekben van. Ezek ismerete nélkül azonban az NFT nem több, mint kívánságlista, avagy álmodozás.
A pénzügyi piacokon járatos megfigyelők tudják, hogy bármilyen forrás (hitel, támogatás) elsődleges célpontja mindenkor az a gazdasági szereplő, akinek bonitása jó, azaz megfelelő saját tőkével rendelkezik, adósságaira vagyona és árbevétele fedezetet nyújt. Ebből kiindulva az NFT fő – esetleg egyedüli – kedvezményezettjei a gazdag régiók, a multinacionális vállalatok, a nagyvállalkozók lehetnek. Az NFT nem kezelhető a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatásának csodaszereként, avagy az alultőkésített kisvállalkozók mentőöveként. Számukra ez semmilyen kitörési lehetőséget nem fog jelenteni.