Demszkyt terheli a felelősség Combino-ügyben

Az elmúlt évtizedekben a világ szerencsésebb részein talán azért is tudtak erőteljesebb fejlődést produkálni, mert ezeken a helyeken a beruházásokat nem politikai szempontból ítélték meg, hanem szigorú műszaki előírásoknak próbáltak megfelelni. A politika szereplői – több évszázados kollektív tapasztalatra támaszkodva – a világnak azon a részén nem kockáztatják hosszú távú érdekeiket rövid távú talmi csillogásért.
Mi a helyzet ma Magyarországon, és különösen Budapesten? Hiába van tizenhat éve demokrácia, a rossz beidegződés megmaradt. Például a Budapestet vezető „haladó” baloldali pártok továbbra sem akarnak tudomást venni arról, hogy egy város vezetése, a mindennapi élet megszervezése nem píár- vagy kommunikációs tevékenység, amelyet a mindenkori választások évére kell koncentrálni, hanem tervezett, fegyelmezett hétköznapi munka, amely kerüli a feltűnést, és amely akkor eredményes, ha szinte észre sem vesszük.
A Combino villamos ügye Budapesten kiváló példa arra, amikor ez a haladó baloldali politika fittyet hány a műszaki előírásokra, megfontolásokra, talán még a természeti törvényeket is figyelmen kívül hagyná, ha tehetné. Állításom nagyon egyszerű: a Combinókat politikai okokból állították ilyen gyorsan forgalomba, azért, hogy még a választások előtt a haladó baloldali főpolgármester valami pozitív eredményt tudjon felmutatni a városban. Az állítást az eddig történtek és a múlt héten elkészült vizsgálat megállapításai is alátámasztják.
Már a villamos kiválasztása sem akárhogy történt. 2003–2004-ben – amikor a közbeszerzési eljárás folyamatban volt – derült ki, hogy a Combinók Európa több nagyvárosában meghibásodtak, tucatjával kellett kivonni őket a forgalomból, több helyen szerződést bontottak, kártérítések következtek. Mindez nem zavarta Demszky Gábort és Budapest vezetőit. Az sem okozott gondot nekik, hogy az eredeti beszerzési pályázathoz képest a Siemens több ponton megváltoztatta a megépítendő villamosok műszaki jellemzőit, tehát nem azokat a villamosokat kapjuk most, amikre az eredeti kiírás vonatkozott. A magyarázat persze készen volt: a meghibásodások miatt változtatni kell, tehát ezek más villamosok lesznek, de azért, hogy tartani lehessen a (2006-os, választási év!) határidőt, már ne írjanak ki új pályázatot, mert akkor csak 2006 után lehet forgalomba állítani az új villamost. Ez volt az első intő jel, hogy nem a várost szolgáló beruházásról, hanem választási akcióról van szó.
Tavasszal a villamosok üzembe helyezésével is siettek: most már elismerik, hogy az első járművek nem a próbapályán, tesztkörülmények között futották le az előírt 6000 km-t, hanem Budapest utcáin, a legnagyobb hőségben. Föltehető a kérdés: ez a Siemensnek állt érdekében? Nehezen hihető azok után, hogy kénytelen volt több nagyvárosból visszavonni járműveit. Néhány hónap nyereség miatt újra kockáztatni szakmai hitelét felelőtlenség lenne egy óriásvállalattól.
A BKV-nak szintén jobb lett volna egy pontos, műszakilag megfelelő felkészülés. Az ügy szereplői közül akkor csak a város vezetésének állhatott érdekében ez a kapkodás. A politika tehát nyomást gyakorolt a szakmára. Az már más kérdés, hogy miért hagyták ezt, milyen háttéralkuk és cinkosság miatt beszélnek összevissza, és nem bontják ki az igazság minden részletét.
Jöttek a rendszeres vezetékmeghibásodások, a járművek is elromlottak, a végén a legdurvább esemény az oszlopok kidőlése volt, ahol csak a véletlen szerencsén múlott, hogy nem történt tragédia. Ekkor már Demszky kénytelen volt úgy tenni, mintha főpolgármester lenne: vizsgálatot rendelt el. A vizsgálattól okosabbak is lettünk, meg nem is. Miközben a jelentés nem kíván felelősöket megnevezni, ha figyelmesen olvassuk az írást, akkor választ kapunk mindenre.
Székely Gábor, a BKV felügyelőbizottságának elnöke is azt írja a jelentésről „… a fenti kérdéseket maradéktalanul nem válaszolja meg.” Tehát hiába kérdeztek, választ sok mindenre nem kaptak.
De vegyük sorra a vizsgálat megállapításait, először a felső vezeték meghibásodására vonatkozókat. Mint tudjuk, az első problémák akkor adódtak, amikor többször leálltak a villamosok a körúton, az első magyarázat szerint azért, mert a régi és az új villamosok egyszerre közlekedtek. A jelentés inkább arra utal, hogy a sietség miatt nem megfelelően lett előkészítve a felsővezeték-rendszer, nem lett rendesen kifeszítve. Nézzük a jelentést: „Ugyanakkor feszítési technológiai leírás és műszerezettség hiányában a felsővezeték-háló kiegyenlített megfeszítése nem volt garantálható. Ennek eredménye a felsővezeték-magasságbeállítások adataiban is megfigyelhető.” Ebből józan ésszel csak arra lehet következtetni, hogy nem is készültek a tavasszal arra, hogy a felsővezeték-rendszert rendbe hozzák. Ezt megerősíti néhány további részlet: „A tervek szerint eredetileg a Nagykörút felsővezeték-rendszere három ütemben került volna átépítésre…. A 2006. január 26-i kooperációs emlékeztető szerint a tervezők elkészítették és ismertették az igények alapján elkészített, kétszer négy hetes vágányzárral szervezett új munkavégzési ütemtervet. Ekkor felmerült az igény a 4+3 hetes vágányzárral való munkavégzés kialakítására is.” Majd később: „Ezt követően a tényleges munkavégzés során a felsővezeték-rendszer kereszttartóinak lecserélését későbbi időpontra halasztották, azzal az indokkal, hogy ne kelljen a kivitelezőnek kétszer visszatérnie egy helyszínre.”
A jelentés egyik hibája, hogy konkrétan nem nevezi meg, kik miatt halasztották el a felsővezeték-rendszer feszítését, állampárti elkenős stílusra emlékeztet a szöveg. A kérdés az, vajon kinek állhatott érdekében a sietség? A továbbiakban is hasonló semmitmondó szövegeket olvashatunk: „A beruházás ütemezésében egyéb, külső, a munkavégzéseket időben behatároló határidő-tényezők annál inkább jelentettek nehezen kezelhető korlátozó feltételeket…” vagy „…azok teljes körű kivitelezését az időbeni határfeltételek nem tették lehetővé…”
Mindaddig, amíg ez a süketelés folytatódik, amíg nem beszélnek világosan, az egyetlen lehetséges magyarázatot fogadom el: a politika, a városvezetés, Demszky nyomására siettették a villamosok üzembe helyezését.
Az ellenőrzésről, a műszaki átvételről is érdekes megállapításokat kaphatunk:
„A műszaki ellenőrzés és a forgalomba- helyezéskori műszaki átvétel lényegében formális, protokolláris esemény volt, amely során elfogadták a korábban műszaki ellenőrzés részéről az átadást jóváhagyó, illetve kivitelezői nyilatkozatot.” Máshol: „A rendelkezésre álló dokumentumokban semminemű adat nincs arra, hogy a fővállalkozó a felvállalt tevékenysége során az alvállalkozója munkavégzését tervezte, szervezte, irányította, illetve ellenőrizte volna. Ugyancsak nincs adat arra, hogy a fővállalkozó az elvárható technológiai irányítást, műszaki támogatást az alvállalkozója számára biztosította volna.” És még egy: „A műszaki ellenőrzési tevékenység lényegében formálisnak volt mondható, és tényszerűen az üzembe helyezés után tapasztalt és üzemzavarokat okozó műszaki hibák közül előzetesen egyet sem azonosított, és emiatt ezeket nem előzte meg.”
A fentiekhez nem kell kommentár. A kérdés csak az, mit csinált a főpolgármester, akinek az a munkája, hogy a budapestiek érdekeit védje beruházókkal, cégekkel és mindenkivel szemben? Hacsak nem az ő hallgatólagos beleegyezésével történt mindez. Nehéz más, logikus magyarázatot találni. Csak azt nem értem, hol vannak a Papp Simonok, hol vannak a becsületes műszakiak, a munkások, akik látták, látják, hogy mi folyik itt?
Nagyobb a baj, mint gondoltuk. Budapesten 2006-ban ugyanúgy nem hallgatnak a becsületes műszakiakra, mérnökökre, munkásokra, mint 1990 előtt. Demszky azt mutatja meg nekünk, hogyan lehet a demokrácia és a piacgazdaság körülményei között évtizedekkel ezelőtti stílusban vezetni. Most már látjuk, hogy mire képes egy nyugati cég – amelyiknek a profit az elsődleges, és amelyik az utóbbi időben többször hibázott, és amelyik így ki van éhezve a sikerre – egy olyan keleti, haladó baloldali városvezetéssel összefogva, amely szeretne valamilyen eredményt felmutatni a választások előtt, bármilyen áron. Az üzleti felelőtlenség szövetsége a politikai felelőtlenséggel.
Demszky pedig mosolyog, nyilatkozik, mindenki hibás, vagy senki sem. Esetleg Aba Botond, a BKV-vezér a bűnös, de ezt sem meri kimondani egyértelműen. Egy biztos, és ezt tudhatjuk a pártállami időkből: ő mindent jól csinált. Ő nem gyakorolt politikai nyomást, ő nem várta el, hogy a választások előtt elinduljanak a villamosok, ő mindent megtett, hogy az ellenőrzések szabályosak legyenek, hogy hibátlan munkákat vegyenek át.
Csak mosolyog és nyilatkozik, nem mond semmit, kijelentéseinek tartalmi súlya ahhoz hasonlatos, mint Svejk egyik történetében, amikor Frantisek Skvor szenesembertől megkérdezték a kihallgatáson, hogy van-e valami kifogása a jegyzőkönyv ellen, azt mondta: „Akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, mert hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt.”

A szerző a fővárosi Fidesz–MKDSZ-frakció vezetője