Egy becsületbeli ügy

Az augusztus 20-i ünnepségek történetében először fordult elő, hogy az állami rendezvényen emberéleteket követelő tragédia következett be. A központi ünnepséget lezáró tűzijáték alatt kitört viharban öt ember, köztük egy tizenkét éves gyermek meghalt, félezer ember pedig megsérült, s még ma is többeket súlyos sérülésekkel kórházban ápolnak. A vihar érkezését a meteorológiai szolgálat jóval korábban jelezte, ám ezt sem a szervezésért felelős Miniszterelnöki Hivatal, sem a tűzijáték lebonyolításával megbízott cég nem vette figyelembe, sőt a rendezvényt azután sem állították le, hogy a szél már megkezdte a pusztítást. Bár a rendezvény helyszínén lévő hangosítás lehetőséget adott volna, hogy figyelmeztessék a tömeget a közelgő katasztrófára, a hangosbemondókból még akkor is zene szólt, amikor a szél már fákat csavart ki és állványokat döntött a nézőkre.
A tragédia után Gyurcsány Ferenc kormányfő, aki alig egy hónappal korábban a köztelevízió műsorát megszakítva hat percen keresztül beszélt az ország előtt álló kihívásokról, most csaknem egy napra eltűnt a nyilvánosság elől. A vihar nyomában támadt káoszban úgy tűnt, az országnak nincs gazdája, s csak a mentők, a tűzoltók és a rendőrök lelkiismeretes és megfeszített munkájának köszönhető, hogy a sebesülteket ellátták, és megkezdődött a rend helyreállítása. A kormánnyal ellentétben ők tudták, mit kell tenniük.
Elsősorban mégsem ezért hibáztatom a miniszterelnököt. Gyurcsány Ferenc valójában két súlyos hibát követett el. Az elsőt akkor, amikor azt a Szilvásy Györgyöt bízta meg a tragédia felelőseinek megtalálásával, aki egy tavalyi, tehát a Gyurcsány-kormány által hozott határozat értelmében maga is felelős a rendezvény gondatlan megszervezéséért. Hogyan is várhatnánk attól a kancelláriaminisztertől, hogy saját felelősségét megállapítsa, aki a tragédiát követően nem érezte kötelességének felajánlani lemondását? Pedig mindannyian emlékszünk az év elején Hejce közelében balesetet szenvedett szlovák katonai repülőgép katasztrófájára, amelyben a gép negyvenkét utasa veszette életét. Akkor a szlovák védelmi miniszter, jóllehet személyesen nem volt szerepe a szerencsétlenség bekövetkeztében, a baleset után néhány nappal lelkiismereti okokra hivatkozva lemondott. Hasonlóan cselekedett tavaly az Egyesült Államok déli partvidékét letaroló Katrina hurrikán pusztítása után a szövetségi katasztrófavédelem vezetője, Mike Brown, aki annak ellenére mondott le, hogy George W. Bush nyilvánosan megdicsérte munkáját. Ugyancsak felelősnek érezte magát annak a japán vasúttársaságnak a vezetője, aki azt követően mondott le, hogy a társaság egyik kisikló vonata 107 ember halálát okozta. Négy esztendővel ezelőtt Ukrajnában nyolcvanhárman haltak meg, amikor egy vadászgép a nézők közé csapódott. Az ukrán elnök menesztette a légierő parancsnokát, ugyanakkor nem fogadta el a védelmi miniszter lemondását. 1985-ben a francia honvédelmi miniszternek azért kellett távoznia, mert a titkosszolgálat Új-Zélandon elsüllyesztette a Greenpeace egyik hajóját. 2002 áprilisában az egész holland kormány önként lemondott, mert egy vizsgálat megállapította, hogy holland békefenntartók a boszniai Srebrenicában nem akadályozták meg a népirtást.
Nem vagyok egyedül, aki azt várta a kancelláriaminisztertől, hogy levonva a konzekvenciát, felajánlja lemondását a kormányfőnek. Gyurcsány Ferenc tehát akkor követte el az első hibát, amikor Szilvásy Györgyre bízta a tragédiáért felelős személyek megtalálását. Hiszen hogyan várhatnánk el attól az embertől a független és tárgyilagos vizsgálat lefolytatását, akit politikai felelősség terhel a tragédiáért? Az már tragikomédiába illő fordulat, hogy a kancelláriaminiszter által megnevezett három felelős mindegyike vétlen. Épp ezen okok miatt kértük Gyurcsány Ferencet, hogy a vizsgálat lefolytatására független szakértőkből álló bizottságot nevezzen ki, ő azonban válaszra sem méltatott. A miniszterelnök súlyos hibát követett el, amikor úgy döntött, hogy az ügynek nincs politikai felelőse, és nem váltotta le Szilvásy Györgyöt. Úgy vélem, ez erkölcsi kötelessége lett volna. Ha úgy tetszik, becsületbeli ügy.

A szerző a Fidesz parlamenti frakcióvezetője