Robert Fico programját megírta

A Robert Fico vezette szlovák kormány 2006. július 31-én elfogadta programnyilatkozatát. A dokumentum legismertebb vonatkozásai: eltörlik az orvosi vizitdíjat és a kórházi díjat, nem vezetik be a tandíjat, megszüntetik az egykulcsos adót, és bővítik a családtámogatást. Ezek voltak a vezető kormánypárt, az Irány – Szociáldemokrácia (Smer–SD) legfontosabb szociális kampányígéretei, amelyek döntő szerepet játszottak a baloldal hatalomra jutásában. Úgy tűnik, Szlovákiában az ilyen ígéreteket, ha csak nagy vonalakban is, de be szokták tartani.
A választások előtt a Smernek ellentmondásosan alakult a viszonya az egyházakkal. A kormányprogram viszont siet leszögezni, hogy az új kormány tiszteletben tartja az egyházak működésével kapcsolatos összes szabályozást, és teljesíti a bennük foglalt állami kötelezettségeket. Megígéri az egyházak kártalanításának végigvitelét, amit eredetileg a Smer élesen ellenzett.
Bizonyára a választások óta felmerült aggodalmakra is választ kíván adni, hogy külön fejezetet szenteltek „a demokratikus államnak”. Ebben kezeskednek a „multikulturalizmus” fenntartásáról, a rasszizmus üldözéséről, a holokauszt feltárásáról, valamint a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának betartásáról. A nyelvi charta mellett még egy sor nemzetközi dokumentumot felsorolhattak volna, de talán nagy volt a sietség. Különben is, a nemzetközi jogot kormányprogramtól függetlenül be kell tartani.
A demokratikus állam című fejezetben két bekezdést (és még négy másik helyen egy-egy mondatot) szenteltek a romakérdésnek. Mindegyik általánosságokat pufogtat a cigányság életkörülményeinek javításáról. Arról nem esik szó (pedig éppen ez lenne a demokratikus állam lényege), hogy a cigányságot be kellene vonni saját problémáinak megoldásába, illetve általában véve a döntéshozatalba. Igaz, nemcsak a cigányságot nem vonják be, hanem a többi kisebbséget sem. Legalábbis erre sincs utalás a programnyilatkozatban.
Ugyanakkor a Szlovák Nemzeti Párt elnökére jellemző kisebbségellenes kirohanásoknak sincs benne nyomuk. Sőt deklarációk szintjén a preambulum, a már említett demokratikus állam fejezet, valamint a kulturális és oktatási fejezet is kötelezettséget vállal az egyenjogúság, illetve a kisebbségi kultúra és oktatás fenntartására. A program ígéretet tesz, hogy törvényileg biztosítják a kisebbségi kulturális élet támogatását. Igaz, nem külön jogszabályban, mint az előző kormány ígérte, de nem tette meg, hanem egy általános kulturális törvény keretében.
A kisebbségi oktatás biztosítása mellé odaírták, hogy nem mehet a szlovák nyelv elsajátításának rovására. Kérdés, hogy ez milyen gyakorlati megfontolást takar: a szlováknyelv-órák lesznek színvonalasabbak (amit üdvözölnénk), vagy ezen az ürügyön próbálják meg kikényszeríteni egyes tárgyak államnyelven való oktatását? Mi lesz a magyar tanárképzéssel, elsősorban a komáromi egyetemmel? Erre a program nem válaszol nyíltan. Kilátásba helyezi az egyetemek és a főiskolák elkülönítését, ami azért fontos, mert a komáromi tanárképzés jelenleg főiskolai szintű akkreditációval bír. Szlovákiában viszont az általános iskolákban is csak egyetemi diplomával lehet tanítani. A kulturális fejezet szerint a kisebbségi kultúrák mellett a kormány a szlovák kultúra „fejlesztését” is támogatni fogja a „nyelvileg kevert területeken”. Miközben a kisebbségi intézményeknek csak „a dialógus erősítését” és „módszertani segítséget” ígér a program, addig a szlovák kultúra dél-szlovákiai terjesztésével foglalkozó Matica Slovenskának „problémái megoldását.” Ez, ha a sorok között is, de azt jelenti, hogy az új kormány célul tűzi ki a még ma is jelentős részben magyar lakosságú vidékek etnikai arányainak megváltoztatását. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítása nem járulna hozzá a stabilitás erősödéséhez az ország déli részein. Mint ahogy az sem, hogy a közlekedési fejezet semmiféle jelentős infrastrukturális beruházással nem számol a magyarlakta Csallóközben vagy a vegyes lakosságú s különösen elmaradott nógrádgömöri régióban.
Szintén a sorok között, de a programból kiolvasható, hogy a kormány mind közvetlen intervencióval, mind kutatás-fejlesztési politikájával erősíteni szeretné azokat a nagyipari komplexumokat, amelyek alapjait még a rendszerváltozás előtti, szovjet orientációjú gazdaságpolitika vetette meg. Az ország gazdaságszerkezete szempontjából döntő lehet a hadiipar fejlesztésének koncepciója is, amire a kormányprogram szintén utalást tesz.
Ficóék célul tűzik ki, hogy villamosság terén Szlovákia legyen önellátó, sőt exportképes, de közben diverzifikálja energiaforrásait. Ez azt jelenti, hogy az atomlobbi és a vízlépcsőlobbi, amelyek az előző kormány alatt Pavol Rusko bukásával vereséget szenvedtek, most jelentős támogatásra és új óriásberuházásokra számíthatnak. (Ami nem teljesen közömbös hazánk környezeti biztonsága szempontjából.)
A kőolaj- és a földgázellátás terén a Fico-kormány meg szeretné teremteni a diverzifikált beszerzés lehetőségét, és támogatja az ehhez szükséges vezetékek kiépítését. A program csak arról nem ír, hogy ez utóbbiak kinek a kezében lesznek, pedig Szlovákia energiapolitikai orientációja szempontjából ez a nagy kérdés. Arról viszont szót ejt a dokumentum, hogy Szlovákia befolyásolni akarja az Európai Unió közös energiapolitikáját. Célja, hogy leépítse az uniós energiapiaci korlátozásokat. (Az egyik legfontosabb korlát, amelynek a liberalizálására elsősorban az orosz cégek törekszenek, hogy a vezetékek nem tartozhatnak azonos tulajdonosi érdekkörhöz a szállítókkal.)
A szlovák Európa-politika sarkalatos eleme lesz „a jó kapcsolatok érvényesítése az EU szomszédságpolitikájában”, ami azt jelenti, hogy a szlovák diplomácia közre szeretne működni az EU és Oroszország kapcsolatainak minél szorosabbra fűzésében. A kormányprogram megerősíti, hogy a szlovák csapatokat kivonják Irakból. Az iraki történet tanulságaként leszögezi, hogy más hasonló szerepvállalásnál előre meghatározzák a szlovák egységek mandátumát és kinnmaradásuk kritériumait. A korábbi kormány majdnem feltétlen együttműködési készségéhez képest tehát Fico Szlovákiája nagyobb mozgásteret igényel magának a szövetségeseivel – főként az Egyesült Államokkal – való katonai együttműködés terén.
Fico programja jól áttekinthető dokumentum: világosan megrajzolja az eddigi asszimilációs politika felgyorsításának, valamint a gazdasági és külpolitikai orientációváltásnak az elképzelését.

A szerző országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság elnöke (Fidesz)