Lojális bulvár

Szép pillanata volt a nyárnak, amikor Fejes Gábor főszerkesztőt lapátra tették a Blikknél. A menesztésnek természetesen nem volt hivatalos oka, ám érdemben senki nem cáfolta, hogy előzőleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Michael Ringier médiamágnással találkozva arról meditált: a Blikken a tavaszi kampányban a jobboldali elhajlás tünetei voltak észlelhetők. Ez abban mutatkozott meg, hogy nemcsak Gyurcsányról, hanem Orbán Viktorról is megjelentek pozitív hangvételű anyagok a piacvezető bulvárlapban. Utóbbiakat a Népszava című radikális pártorgánum szépen ki is gyűjtötte – az előbbiekről azonban valahogy megfeledkezett. Fejes a Heti Válasznak úgy nyilatkozott: „Bizonyos körök veszélyesnek tartják, ha egy médium gazdaságilag és politikailag is független. A vádak, hogy jobbra tolódunk, az »aki nincs velünk, az ellenünk van« logikát tükrözik. Nevetséges.”
De nem mindenki fogta a hasát a nevetéstől, sőt némi fogcsikorgatás hallatszott a háttérből. Nem lehetett elleplezni, hogy a Blikk fejcseréje összefüggésben van a Ringier által a Népszabadság fölötti teljes befolyásra tett erőfeszítésekkel, az úgynevezett Szabad Sajtó Alapítvány tulajdonrészének megszerzésével. Ha viszont egy médiamulti üzleti partnere némi áttétellel maga az MSZP, akkor az MSZP-párti kormányfő ártatlan meditációja egy Ringier-termék állítólagos jobboldali elhajlásairól sokkal nagyobb súllyal esik a latba. Márpedig nincs kínosabb, mint ha egy regnáló miniszterelnök tevékenyen beleavatkozik a szabad sajtó működésébe, nyomást gyakorol a magántulajdonosra, politikai-gazdasági zsaroló pozícióját önös érdekből messzemenően kiaknázza. Egy weimarizálódó országban ilyesmivel szokták berendezni a diktatúra előszobáját. Az effélék ellen a civil kurázsi azonnal felemeli a hangját – a hivatásos balliberális sajtószabadság-harcosok azonban valahogy némák maradtak: még a lángszavú, Petőfi lábánál szónokolgató Demszky Gábor is el volt foglalva isztriai nyaralója idényjellegű csinosítgatásával.
Az antidemokratikus skandalumot némiképp elhomályosították a véres-könnygázos őszi történések, ám paradox módon épp egy harsogó Blikk-szalagcím juttatta eszünkbe. „Botrány! Náci ruhában a fideszes képviselő” – kiabált a november 24-i lapszám a terézvárosi pártalelnök valóban vállalhatatlan, infantilis fényképezkedését tálalva. Belül sem spórolták meg a felkiáltójelet. „Felháborító! SS-ruhában feszít a fideszes Gyenge” – uralta a második oldalt. S ahogy ilyenkor szokás: az ellenzékiek zavartan restelkedtek; míg az amúgy mélyrepülésben lévő kormánypártiak pezsgőt bontottak. A Blikk végezte a dolgát, ámde spétreakciója több mint gyanús: a politikailag és morálisan felelőtlen, gyermeteg lelkű Gyenge Zsolt szovjet egyenruhás képét – pirinyó méretben – csupán másnap közölte; s felrúgva a bulvár alapszabályát, Harry herceg horogkeresztes jelmezbáli sztoriját is csak ekkor idézte meg. A szovjet egyenruha pedig (amely ugyanúgy megszálló katonai jelmez volt XX. századi történelmünkben, mint a náci), már nem volt se botrány, se felháborító, a felkiáltójelek hiányáról nem is szólva. Mint ahogy a Che Guevara-pólós ifjúbalosok sem érdemesültek botránycímlapra.
Az ügy arra mindenképp módot adott, hogy – némi mazochizmussal – átpörgessem november második felének lapszámait: vajon miként muzsikál a Murányi Marcell-féle Blikk a Gyurcsány-doktrína tükrében? Van-e benne jobboldali elhajlás? S van-e baloldali? „Gyurcsány barátkozik, Orbán fenyegetőzik” – foglalta össze sommásan a belpolitikai helyzetet a lap november 27-én; de ez csak a szokásos hazai sajtóstandard. Előző nap, az Orbán szerint felébredt az ország című írás fotóillusztrációján a Fidesz-elnök szája eltátva; alul Gyurcsány megnyerően mosolyogva szavazgat valamiről. November 16-án a 2007: laposabb bukszák című vezető anyagot az ugyancsak bűbájosan mosolygó Veres János illusztrálja, olyan képaláírással: „A pénzügyminiszter már a büdzsé benyújtásakor sem titkolta, hogy 2007 feszített év lesz, az adók és járulékok növelésével muszáj lefaragni a hiányt”. Mintha titkolhatna bármit is, s mintha nem titkolózott volna korábban eleget! A hangvétel amúgy bármely pártbrosúrának dicséretére válna.
Kerestem azonban a tételcikket, amelyről Fejes Gábor úgy beszélt: „Természetesen olyan témákat kínáltak fel, amelyekről sejtették, hogy ráharapunk. Szóltak például, hogy Gyurcsány futva érkezik a Parlamentbe, vagy kaptunk egy fotót, ahogy gatyában feszít a nyaralásakor, ahogy a kutyájával játszik…” Hol az a kutya, amire Murányiék ráharaptak? Jelentem, megvan. November 18-án, rögtön a Puskás-féle gyászoldalak mögött, a 6. oldalon. Címe: Késő esti látogató Gyurcsányéknál. A Blikk munkatársai – mint kóborló ceglédi lánykák – épp a villa környékén jártak, s tanúi voltak, hogy a román kormányfő beleszeret Totóba, a Gyárfás-kennelből származó miniszterelnöki puliba. A képaláírás: „Volt meglepetés, amikor este 10 óra után megérkezett Tariceanu román miniszterelnök. Tamás, Gyurcsányék legkisebb fia kifordított pizsamában fogott kezet a vendéggel. Mögöttük Gyurcsány Ferenc, Bálint és Klára asszony.” Mielőtt gyermekvédelemért kiáltanánk: a gyereket azért a protokollfotó után elküldték aludni. Ezek a cuki kis spontán motívumok, a kifordított pizsama meg a román szívet megdobogtató puli viszont nem hagynak nyugodni, hiába akarnak altatni bennünket.
Nem lesz baj azzal a Ringier-tulajdonrésszel, én azt hiszem.