Angela Merkel EU-elnöki feladatai

Január elseje óta Angela Merkel német kancellár a következő fél évben az EU soros elnökségvezetője. Az immár egyéves CDU/CSU és SPD nagykoalíció létrejötte óta Németországban belpolitikailag és gazdaságilag viszonylag nyugodt helyzet uralkodik. Az alapvető problémákat, így a magas munkanélküliséget és a különböző reformokat még ugyan nem oldották meg, de akut feszültség nincs a levegőben. Sőt, a gazdaság területén pozitív jelek mutatkoznak, így a munkanélküliség kismértékben csökken, a gazdasági növekedés idén előreláthatólag magasabb lesz a tavalyinál, az export pedig változatlanul magas szinten áll: az ország nagy valószínűséggel ismét világelső lesz ezen a téren. A különböző reformok – köztük az egészségügyi – nagy viták közepette lassan haladnak előre, ami annak is következménye, hogy a különböző érdekcsoportok szeretnék saját céljaikat elérni. Így a folyamatok lassabbá válnak, mert számtalan kompromisszum jön létre, de az eredmény is kiegyensúlyozottabb lesz, mert nem egy kis csoport érdekeit tükrözi. Sajnos más országokban a lakosság meghallgatása nélkül hoznak fontos döntéseket.
Előreláthatóan Merkel kancellár asszony idejét a következő fél évben nem kizárólag a belpolitikai problémák és események kötik majd le, hanem az EU aktuális kérdéseivel is tud foglalkozni. Sőt, Németország aktív szerepet kíván magára vállalni, hogy az unióban néhány aktuális, de stagnáló ügyet előrevigyen. Ezekhez tartozik a francia és holland elutasító népszavazás után jégre tett európai alkotmány ügye, amelyet német és más uniós politikusok szerint is rendezni kellene. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy az alkotmányt a régi, tervezett formájában nem lehet bevezetni, mert bizonyos változtatásokra szükség van. A jelenlegi tervezet, amely lényegileg az eddigi EU-szabályok és előírások összefoglalása volt, kibővült a többségi döntések rendezésével. A tervezet nyelvezete különben rendkívül unalmas, úgyhogy a stílusa sem tudott különösebb lelkesedést kiváltani. De az EU-alkotmány létrehozása nem elsősorban szépirodalmi feladat, hanem az érvényes törvények és szabályok összefoglalása, amelyek alapján és keretében az uniónak működnie kell. A probléma az, hogy mindezeket eredetileg egy 12 államból álló közösségre szabták. Január 1-jétől, Románia és Bulgária belépésével az uniós tagok száma viszont 27-re emelkedik.
Az alkotmányt, illetőleg a működési kereteket a megnövekedett nagyobb közösséghez kell szabni, hogy az unió a jövőben hatásosabban tudja feladatait megoldani. Az EU is eljutott azokhoz a határokhoz, amin túl egy további bővítést már nehezen tudna megemészteni. Horvátország felvétele még elképzelhető. De Törökország belépése erősen vitatott, és egy sereg feltétel megvalósulásától függ, a legjobb esetben is még legalább egy évtized fog elmúlni, mielőtt végleges döntés születne. Az uniós közvélemény sem kíván újabb, jelentős bővítést. Annál is inkább, mivel az újonnan belépett országok között egyesek több problémát jelentenek, amint az eredetileg várható volt.
Tehát Merkel asszonynak a következő fél évben lesz bőven gondja az európai alkotmánnyal. Jó hátszelet jelent az a tény, hogy az Eurobarométer közvélemény-kutatása szerint az EU lakosságának több mint 50 százaléka helyesli az alkotmány bevezetését. Egyes országokban, így Franciaországban, Lengyelországban, Hollandiában az európai átlagnál is többen vannak az alkotmány mellett. Mégis, a francia elnök- és parlamenti választások előtt (2007. június 17.) nem lehet döntő lépésre számítani ebben az ügyben, miután Franciaországban minden pártban élénk vita folyik az alkotmányról és a gazdaságpolitikáról. Itt nem ideológiai, hanem főleg pénzügyi és konjunkturális kérdések állnak az előtérben. Nicolas Sarkozy konzervatív elnökjelölt szerint a túlértékelt euró nehézséget okoz a francia külkereskedelemnek, és így gátolja a munkanélküliség elleni küzdelmet. A francia szocialisták szintén a drága eurót, valamint az európai kormányokat hibáztatják azért, hogy a gazdasági növekedés politikáját nem támogatják elég hatásosan. Tehát Merkelnek tekintettel kell lennie a francia választásokra és az ott uralkodó hangulatra. (Sarkozy egy olyan szerződésről beszélt, amely magába foglalná a többségi döntések szabályozását a miniszteri szintű közös döntéseknél. Azonkívül egy világos munkamegosztást kell kidolgozni az EU és a tagállamok feladatairól. Létre kell hozni azokat a szervezeti struktúrákat is, amely segítségével az unió hatásos választ tud adni a globalizáció kihívásaira. A német felfogás szerint az új tervezetnek a 2009-es európai választásokig kész kell lennie.)
Merkelnek mint az európai miniszteri tanács elnökének a következő fél évben egy sereg más feladattal is kell foglalkoznia. A napirend szerint a márciusi európai csúcstalálkozón az energia és a gazdaságpolitika lesz a fő téma. A német kormányfőnek azzal is kell törődnie, hogy a lisszaboni megegyezés értelmében a tagállamoknak köznevelésre és kutatásra több pénzt kell kiadniuk. Ez Magyarország számára is fontos, hiszen a nevelés és a kutatás nem elhanyagolható területek; egy ország jövője nagyban függ attól, hogy erre mennyi pénzt adnak. Egy viszonylag kis országnak éppen a globalizációs versenyben kell arra ügyelnie, hogy a nevelés és a kutatás megkapja a szükséges támogatást, és színvonalas legyen.
Jelentős helyet foglal el a külpolitika is az EU-tervek között. Merkelnek tárgyalásokat kell kezdenie Moszkvával az EU és Oroszország között egy gazdasági szerződés kidolgozásáról. A német és az orosz politikai és gazdasági kapcsolatok jók, és így Németország különösen alkalmas az ilyen tárgyalások megindítására és lefolytatására. Putyin elnök Merkel kancellár meghívására részt vesz a február 9. és 11. között Münchenben megrendezendő, immár tradicionális nemzetközi védelmi konferencián, ahová a világ különböző országaiból mintegy háromszáz politikust, katonát és védelmi szakembert várnak.
Lényeges szempontja lenne az EU külpolitikájának, hogy kifelé azonos véleményt képviseljen, mert különben nem veszik komolyan. Sajnos a múltban a tagállamok jelentős nemzetközi krízisek esetében (jugoszláv háború, iraki konfliktus és a többi) gyakran nem voltak azonos nézeten, és ezt kifelé is mutatták. Európának nincsen jelentős katonai ereje, bár az egyes tagállamok katonai potenciálja egyáltalában nem lebecsülendő. Gazdasági és politikai ereje viszont jelentős. Ezért egy közös és egyvéleményű külpolitika szükséges. Az elkövetkezendő fél évben is a különböző politikai problémák, mint Koszovó státusa, a ciprusi ellentétek, a Közel-Kelet és más válságterületek fogják lekötni Európa vezető politikusainak figyelmét. A kancellár asszonynak és a német kormánynak 2007 első felében nem kevés dolga lesz az európai és világpolitikai kérdésekkel.

A szerző újságíró (München)