Budapesti biciklisháború

Indulatok helyett józan kompromisszumokra lenne szükség a fővárosban.

Tarlós István 2009-es, A nemzet fővárosa című programjában a kerékpározást a közlekedési rendszer egyenrangú alapelemének nevezte. A kerékpárút-hálózat kiépítése mellett a kulturált kerékpározás feltételeinek megteremtésére helyezte a hangsúlyt: anarchikus viszonyok helyett szabályozott, végiggondolt, kerékpárosbarát forgalmi rendet ígért, s ezzel együtt a „súrlódások” megszüntetését. Utóbbi kudarca mellett a főpolgármester a napokban említette: 2010 és 2015 között 37 kerékpáros- fejlesztés volt Budapesten, s ezt 2019-ig további 29 követi. Sikeres a Mol Bubi elnevezésű, folyamatosan bővülő bérkerékpárrendszer is. Mi tehát a baj?

Aki szerint normális, hogy számos egyirányú, szűk, de nagy forgalmú utcában kétoldalt parkolnak az autók, miközben rikító sárgával valakik azt festették föl, hogy jobbról párhuzamosan, de balról szemből is érkezhetnek biciklisek, az csak a kerékpárok barátja lehet, az embereké nem. Az, hogy a kerékpárosok szabályszegése a legtöbbször megtorlatlan marad, míg egy autóst akár százezrekre büntetnek, a sokat emlegetett kettős mérce alkalmazását jelenti. A fővárosi illetékesek pedig jól jegyezzék meg: a műszaki életben sem előbb fűrészelnek, aztán mérnek háromszor, hanem fordítva. Azon túl, miféle hivatal az, ahonnan – ahogy most biciklisügyben is történt – a szűk városvezetés tagjai közül valaki csak úgy kilop egy iratot? Ami nem titkos ugyan, de mégis

Elszabadult a pokol, és nem csak biciklisfronton, fakivágásügyben is az őrület határán járunk. Hogyan képzelheti bárki is, hogy ahol építkeznek, és ott fa van, nem vágják ki? De az sem természetes, ha a ligeti fanyűvők a minimális tájékoztatás nélkül veszik kezükbe a fűrészt. Egyébként nemrég kiderült: Karácsony Gergely, Zugló balliberális polgármestere csak a kormánypárti fakivágási tervektől fél, a helyi pusztításokat megoldja maga is. Vannak még kollégák is, akik bedőltek annak a téveszmének, hogy a sajtó „a negyedik hatalmi ág”, s megméretés nélkül alakíthatja a politikát. Ennek ékes példájaként az Index a Népszabadságra hivatkozva öles betűkkel hirdette a hét végén, hogy eldőlt: 1500 fát vágnak ki a Római-parton. Senkit nem érdekel, hogy a cikkből az derült ki: nem dőlt el?

A Városliget fejlesztése és a III. kerületben tízezreket érintő árvízvédelmi beruházás között a fakivágási vitán kívül sok párhuzamot nem lehet vonni, a budapestiek pokollá tett életén mégis érdemes lenne változtatni. Józan ésszel, belátással, egyeztetésekkel, sőt akár vitákkal kialakított kompromisszumok révén előbbre juthat a város. Ha ezt nem látják be a felek, s a másikban kivétel nélkül a potenciális ellenséget, a lenyomni vagy buktatni szándékozó politikust látják, akkor itt a 2018–2019-es választásokig a kénköves füst miatt kell elrendelni szmogriadót.