Budapesti biciklisháború

Indulatok helyett józan kompromisszumokra lenne szükség a fővárosban.

Csak az erő nyelvén értenek ezek  – harsogja a kormányoldal az ellenzékről, és fordítva. Ugyanígy vélekednek a radikális biciklisták a fideszes főpolgármesterről és városvezetésről, Tarlós Istvánék pedig a „Tütü nightclubos közlekedési szakemberekről”. De hasonlóképpen gondolkodik Vitézy Dávid is. A fiatalon vezérigazgatónak megtett, majd kompromisszumképtelensége miatt végül elbocsátott, jelenleg múzeum nélküli múzeumigazgató provokációval feszíti a húrt, mert úgy érzi, ő ezt is megteheti. A hely, ahol „biciklis forradalmat” készítenének elő, öndefiníciója szerint nyitott bár, amely egy épületben székel az SZDSZ-árvák liberális pártjával. De az sem véletlen, hogy a magát kormánypárti napilapként hirdető termék az autós társadalmat hergeli a növekvő számú városi kerékpárosok ellen.

Az egyre divatosabb tekerésnek régen is voltak barátai, igaz, egy kicsit szerényebbek. Nekik az 1990-ben SZDSZ-es színekben főpolgármesterré választott Demszky Gábor 1991-re nagy nehezen elkészült programjában összefüggő kerékpárút-hálózati rendszert ígért, de csak akkor, ha a légszennyezettséget számottevő mértékben csökkenteni tudják. Nem tudták, így ma itt vannak nekünk a sehova sem vezető bicikliutak, a bringások összevissza közlekedése, a gyalogátkelőkön és a piros jelzéseken áttekerő, a járdán sétálókra rákerekező biciklisek ámokfutása, az átkozódó, ugyancsak siető autósok és buszsofőrök káromkodása, kormányráhúzása, szabálytalan előzése, hirtelen fékezése-gázadása, a balesetveszélyes helyzetek sokasága.

Demszky 2005-ös Podmaniczky-programja azzal kecsegtette a kerékpárosokat, hogy „kiterjesztik” a közlekedésüket, és minden közútfelújítás mellé egy-egy bicikliutat ígért. A mostani biciklisbotrányt kirobbantó forgalomszámlás helyszínén, a Bajcsy-Zsilinszky úton az úttest közepén húzódó villamossínek helyett egy azóta sem sűrűn használt bicikliutat adtak át. Ehelyett engednek ma egy sávra buszt, biciklist és kanyarodó autóst. Csoda, hogy a jelenlegi főpolgármester ennek felülvizsgálatát kéri?

Tarlós István 2009-es, A nemzet fővárosa című programjában a kerékpározást a közlekedési rendszer egyenrangú alapelemének nevezte. A kerékpárút-hálózat kiépítése mellett a kulturált kerékpározás feltételeinek megteremtésére helyezte a hangsúlyt: anarchikus viszonyok helyett szabályozott, végiggondolt, kerékpárosbarát forgalmi rendet ígért, s ezzel együtt a „súrlódások” megszüntetését. Utóbbi kudarca mellett a főpolgármester a napokban említette: 2010 és 2015 között 37 kerékpáros- fejlesztés volt Budapesten, s ezt 2019-ig további 29 követi. Sikeres a Mol Bubi elnevezésű, folyamatosan bővülő bérkerékpárrendszer is. Mi tehát a baj?

Aki szerint normális, hogy számos egyirányú, szűk, de nagy forgalmú utcában kétoldalt parkolnak az autók, miközben rikító sárgával valakik azt festették föl, hogy jobbról párhuzamosan, de balról szemből is érkezhetnek biciklisek, az csak a kerékpárok barátja lehet, az embereké nem. Az, hogy a kerékpárosok szabályszegése a legtöbbször megtorlatlan marad, míg egy autóst akár százezrekre büntetnek, a sokat emlegetett kettős mérce alkalmazását jelenti. A fővárosi illetékesek pedig jól jegyezzék meg: a műszaki életben sem előbb fűrészelnek, aztán mérnek háromszor, hanem fordítva. Azon túl, miféle hivatal az, ahonnan – ahogy most biciklisügyben is történt – a szűk városvezetés tagjai közül valaki csak úgy kilop egy iratot? Ami nem titkos ugyan, de mégis

Elszabadult a pokol, és nem csak biciklisfronton, fakivágásügyben is az őrület határán járunk. Hogyan képzelheti bárki is, hogy ahol építkeznek, és ott fa van, nem vágják ki? De az sem természetes, ha a ligeti fanyűvők a minimális tájékoztatás nélkül veszik kezükbe a fűrészt. Egyébként nemrég kiderült: Karácsony Gergely, Zugló balliberális polgármestere csak a kormánypárti fakivágási tervektől fél, a helyi pusztításokat megoldja maga is. Vannak még kollégák is, akik bedőltek annak a téveszmének, hogy a sajtó „a negyedik hatalmi ág”, s megméretés nélkül alakíthatja a politikát. Ennek ékes példájaként az Index a Népszabadságra hivatkozva öles betűkkel hirdette a hét végén, hogy eldőlt: 1500 fát vágnak ki a Római-parton. Senkit nem érdekel, hogy a cikkből az derült ki: nem dőlt el?

A Városliget fejlesztése és a III. kerületben tízezreket érintő árvízvédelmi beruházás között a fakivágási vitán kívül sok párhuzamot nem lehet vonni, a budapestiek pokollá tett életén mégis érdemes lenne változtatni. Józan ésszel, belátással, egyeztetésekkel, sőt akár vitákkal kialakított kompromisszumok révén előbbre juthat a város. Ha ezt nem látják be a felek, s a másikban kivétel nélkül a potenciális ellenséget, a lenyomni vagy buktatni szándékozó politikust látják, akkor itt a 2018–2019-es választásokig a kénköves füst miatt kell elrendelni szmogriadót.