Csakhogy a mai Európai Unió nem globális politikai játékos, vagyis nem lehet Amerika olyan riválisa, amelyet így kellene gyengítenie. Amerika inkább piacot lát Európában, és elsősorban kereskedni akar vele, ahogy azt a – szintén joggal bírált – TTIP-tárgyalások is mutatják. Ha pedig a kontinens bármelyik országa katonai segítségre szorul, előbb remélheti azt az Egyesült Államoktól, mint bárki mástól. A hazai közbeszédben gyakran felmerül ugyan, hogy Amerika mindig cserbenhagyott bennünket, de ha tágabb perspektívából nézzük a dolgot, máris másfelé billen a mérleg. Hitlert aligha lehetett volna megállítani Amerika hadba lépése nélkül, s bár Sztálin rá tudta tenni a kezét Európa keleti felére, a hidegháborút Amerika nyerte meg – többek között nekünk. Ha Nyugat-Európán múlott volna, ma is orosz fennhatóság alatt élnénk, ha pedig az egyoldalú leszereléspárti – szovjet szemmel: hasznos idióta – haladó nyugati értelmiségen, akkor talán nem is élnénk. Vagyis lehet sok mindenért kárhoztatni az Egyesült Államokat, de mégis ki másra számíthatnánk katonai konfliktus esetén? Erre jön Trump, és azt mondja: jobb, ha rájuk sem számítunk.
A magyarok békevágya rendkívül nemes dolog, de – némi képzavarral élve – ha már galamb az ember, nem árt, ha nem csak galambokkal barátkozik. Egyébként létezett egy, a galambnál is békésebb madár, a dodó. Ki is halt annak rendje s módja szerint.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!