A pszichológusszakma hiteléért

Tudományosan igazolhatatlan az ideológiai célok mentén való külső beavatkozás.

Budapest, 2013. szeptember 25. A Prima-díjjal idén kitüntetett, a magyar oktatás és köznevelés kategóriában Prima Primissima Díjra jelölt Bagdy Emőke szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa budapesti rendelőjében 2013. szeptember 25-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Nem is a pszichológia tudományáról szól ez a közéleti vita, de szorosan érinti azt, s megtévesztően hat a közvélekedés különböző szintjein. Többek között érinti a pszichológiai ellátás gyakorlatának szakmai presztízsét, hitelét. Megosztja, megingatja a kliensek bizalmát, hitét a lelki gyógyítással, személyiségfejlesztéssel kapcsolatos igényeik mentén. Rombolja szakterületünk értékeinek megítélését a különböző pszichológiai ellátások területén, nem utolsó sorban a tudományos közélet színterén. Máris több tízezren fejezték ki ellenvéleményüket a lakosság köréből azokkal a kollégákkal szemben, akik Bagdy Emőkét kritizálták. Nem szívesen írom le az LMBTQ-lobbi minden tudományos alapot nélkülöző deklarációját aláíró kollégáimról, hogy kellő szakmai megfontolások nélkül szakterületünket hozták kiszolgáltatott helyzetbe a társadalmi közvélekedés színterén.

Etikailag elfogadhatatlan formában és módon helyezkedtek szemben tekintélyes kollégájuk szakmai állásfoglalásával, megfelelő bizonyítékok és érvelés nélkül. A médiában sem hallottunk pszichológus szakembertől tudományos érvelést Bagdy Emőke álláspontjával szemben. Nehéz helyzetben vannak azok a kollégák, akiknek tudományos munkásságuk szorosabban a fejlődéslélektan, az evolúciós pszichológia vagy a fejlődés-pszichopatológia területére koncentrálódik, vagy érintkezik ezekkel. Nem vállalhatnak méltatlan színtéren és helyzetben tudományos vitát, amely nem a tudomány érdekeit, célját szolgálja.

Mi is történik? Az LMBTQ-szervezet a toleranciára nevelés, érzékenyítés okán, nem titkolható politikai-ideológiai célok mentén mesekönyv megjelentetésével akarja befolyásolni az óvodai nevelést. Mesékben jeleníti meg az azonos neműek iránti vonzalmat, választást és házasság lehetőségét, megzavarva azzal a nemi identitás természetes alakulásának folyamatát. Ez a beavatkozás alapvetően ellentétes és szembe megy a biológiai törvényekkel, és a kulturális evolúciót meghatározó folyamatokkal, hiszen a kulturális evolúció a biológiai evolúció következménye. Figyelmen kívül hagyja a fejlődéslélektani törvényszerűségeket is, amelyre Bagdy Emőke reagált megfelelő szakmai tényekkel igazolt álláspont kifejtésével.

Az ember viselkedését és önszabályzó képességét a biológiai szabályozás mechanizmusai és az öntudatára épülő szándékos, akaratlagos cselekvésekre való pszichológiai képessége együttesen biztosítja. Az önmagára való reflektálás képessége középpontjában az éntudat áll, amely a születés utáni szocializá­ciós folyamatban alakul ki. A biológiai érés folyamatában képessé válik az ember saját testének és a fizikai valóság tárgyainak az elkülönítésére, majd az „én és a másik” viszony felismerésére, és ennek megfelelő kezelésére. Az „én” fogalma nem létezik csak a „másik” relációjában. Az „én és a másik” (nevezetesen férfi és nő) relációban születik meg a következő „én” biológiai és társadalmi értelemben egyaránt. A saját maga felismerése, önazonossága szorosan kötődik biológiai determináltságához, annak szabályozásához.

Az „én és a másik” viszony élményét már közvetlenül a születés utáni korai szociális tanulási folyamatok alakítják a biológiai nemi meghatározottság mentén, szoros egységben a kultúra hagyományai, szabályszerűségei és törvényei által determinálva. Ha ismerősünkkel, csecsemőjével együtt először találkozunk, első kérdésünk a gyermekre vonatkozóan általában az, hogy kislány vagy kisfiú? Nem azt kérdezzük a szülőktől – abszurditás is lenne –, hogy vajon milyen nemet fognak a gyereknek választani az LMBTQ-lobbi kínálatából? Az természetesen nem illendő kérdés, hogy a szülők mit szeretnének, hiszen ez a szabadság az újszülöttet illeti meg, őt nem sérthetjük.

Ahogyan rátekintünk a csecsemőre, ahogyan viszonyulunk hozzá, megszólalásunk ingerkörnyezete spontán illeszkedik a csecsemő biológiai identitásához. Alakítja, részévé válik a nemi szocializáció folyamatát korai (látens) tanulási folyamatok mentén, alapját képezve a modellkövető utánzásos tanulásnak, a nemi identitás alakulásának. Ebben a fejlődési folyamatban meghatározó az apa és az anya viselkedése, kapcsolatuk megfigyelése a gyermek részéről. Ez kiváltja az azonos nemű szülővel való azonosulás folyamatát, s ezzel együtt az ellentétes nemű szülő iránti kíváncsiságon alapuló vonzalmat.

A személyiség önazonosságának alapja a nemi identitás. A nemi identitáshoz – mint az ént elsődlegesen meghatározó biológiai és társadalmi szerephez – kapcsolódnak a társadalom, a kultúra által elvárt viselkedésszabályok (értékek, normák), amelyek lehetővé teszik a beilleszkedést, az egészséges, konfliktusmentes alkalmazkodást. Mit szabad, mi illik egy kislánynak vagy kisfiúnak a kérdése valamennyi társadalmi norma elsajátításának hátterét, alapját képezi a szociális tanulás folyamatában. Ennek a folyamatnak a megzavarása, megtagadása az ember önszabályozási képességének semmibevétele. Szembemegy a biológiai törvényekkel, visszaél az emberi öntudat és akaratlagos cselekvési képességével önmaga irányában. A biológiai létünk célja és parancsa az egyén önfenntartása és a reprodukció­ja. Az emberi élet harmóniáját, egészséges személyiségfejlődésének alapját képző, a bioló­giai és az önszabályzó képességet összehangoló működés törvényeit tagadják a Bagdy Emőkét kritizálók!

Elfogadhatatlan az LMBTQ-szervezetek célja a nemi nevelés befolyásolását illetően, hiszen az alkalmatlan utódlásra szerveződő párokat támogatják. A biológiai és társadalmi evolúciós folyamatnak lehetnek a normál vagy a többségtől eltérő fejlődési irányai. Ezekhez való konfliktusmentes viszonyulás a fejlett társadalmakban elvárható. Ugyanakkor nem fogadható el a biológiai törvényszerűségek és a társadalmi kulturális tradíciók megtagadásával a három–hat éves korosztály normál fejlődési folyamatába való durva, az egészséges személyiségfejlődést veszélyeztető beavatkozás kísérlete.

Védjük meg a védteleneket a tudományosan nem igazolt, de tételesen cáfolt illetéktelen beavatkozásoktól!

A szerző klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár