A szivárványkoalíció egyedüli, kizárólagosan ,,összetartó” kovásza Orbán Viktor. Nélküle létezésük értelmét vesztené. Nekik a magyar miniszterelnök olyan, mint kisgyermeknek a plüssmaci, vele kelnek és fekszenek, napközben minden hullámhosszon hozzá és róla gügyögnek. Természetesen, amíg a gyermek feltétlen szeretetének kifejezője a plüssbaba, addig az ellenzéknek Orbán a feltétlen gyűlöletük woodoo-babája.
,,Játékszerük” mindent felülír, világjárványt, újrakezdést, bel- és külpolitikát, a mindezekhez tartozó empátiát, a mértékletességet szóban és tettben, végül is a főúri eleganciát. A hívószó számukra kizárólag Orbán neve és személye.
Csépelik, mint a bokszzsákot, és nem értik, hogy miért, de az ütések leperegnek róla. Erre azért képes, mert helyén tudja kezelni a dolgokat, és éppen ebben van az ereje. Ez pedig feldolgozhatatlan trauma a baloldal hatalmat áhítóinak.
Nevessen ki bárki, de kimondom, miniszterelnökünket hallgatni szellemi kaland, töltekezés, egyben felüdülés. Tisztában vagyok azzal, hogy a balosok előtt elismerőleg szólni a munkájáról olyan hatással bír, mint lenge alsó öltözetben hetyke lendülettel darázsfészekbe ülni. Ilyen esetben még a darazsaknál is jobban csípnek, harapnak, mert az általuk démonizáltat dicsérni az halmozott felségsértés, főbenjáró bűn, eretnek lázadás. Úgy vannak ezzel, hogy saját játékszerükkel kizárólag csak ők rendelkezhetnek, értelmezési keretükbe nem fér bele, hogy ,,tulajdonukról” más is megnyilatkozzon, esetleg teljesen eltérő, elismerő álláspontot képviseljen.
Tisztelem a miniszterelnököt elsősorban azért a nagyvonalúságáért, ahogyan a felé áradó mocsokkal szemben viseltetik.
Családi vagy baráti körben melyikünk tűrné sértődés és indulat nélkül azt a tolerálhatatlan közönségességet, beteg gyűlöletet, amit az ellenzék papírhuszár-tábornokai és írás-, de inkább sírástudói megengednek maguknak? Vajon ők belegondoltak-e már, hogy miniszterelnökünk is családos ember, rokonokkal és – bármilyen hihetetlen, de – kiterjedt baráti körrel is rendelkezik?
Tudom a választ, a közéleti szereplőknek, pláne egy miniszterelnöknek nagyobb a tűrési kötelezettsége. Igen, de hol ennek a határa? Mert a csillagos eget már régen elérte szégyenpados ellenzékünk földön kívüli pályára állt majd minden tagja.
Tisztelem a miniszterelnököt, mert meggyőződésem szerint kivételessége abban is megnyilvánul, hogy a személyét kikezdeni szándékozók hergelésére soha nem reagál, legalábbis nem úgy, ahogyan azok azt elvárnák tőle. Több mint harminc éve figyelem és követem megszólalásait, soha illetlenül, tiszteletlenül nem láttam megnyilvánulni. Minden esetben lényegre törően, ha kell, kellő iróniával válaszol, még olyan szituációkban is, amikor, ha a grundon lennénk, azért egy-két saller már kiosztásra került volna. Ha mondanivalóján nem találnak fogást, akkor mondatai értelmét forgatják ki, ha nem a mondatait, akkor a szavait, ha nem a szavait, akkor jön az, hogy ugyan azt mondta, de nem azt gondolta, és így tovább, a végtelenségig.
