Idén lesz száz éve, hogy Észtország és Magyarország diplomáciai kapcsolatokat létesített egymással. A hivatalos évforduló 1921. február 24., a magyar kormány ezen a napon küldte meg levelét ez Észt Köztársaság kormányának az észt államiság elismeréséről. Habár az Észt Köztársaság ezen a napon már harmadik születésnapját ünnepelte, Magyarország így is a tizedik ország volt, amely a függetlenségünket elismerte.
Az országaink közötti kapcsolatokról nem mondhatjuk, hogy mindig különösen szorosak lettek volna. Érthető módon mindannyian elsősorban a szomszédaink vagy a nagyobb, meghatározóbb országok közelségét keressük, de Észtországot és Magyarországot összekötötte egy különleges fonal – a finnugor nyelvrokonság fonala. Ez egy olyan kapocs, amelyről minden észt hallott és amit nagyon sokan magától értetődőnek vesznek – habár nyelveink olyan távolinak tűnnek egymástól, mint ég és föld. Úgy érzem, Magyarországon jóval kevésbé ismert, hogy az észtek rokonok lennének. Pedig pont nyelveink közelségének feltárása volt az, ami már a XIX. században érdeklődést keltett itt a finnek és az észtek iránt.
Az észtek mindig különleges barátsággal és melegséggel tekintettek a magyarokra. A kommunizmus évtizedeiben, amikor Észtország a Szovjetunió megszállása alatt állt, elismeréssel követtük a büszke magyarok rendszerellenes küzdelmeit. Az én gyerekkorom pont erre az időszakra esett, és emlékszem, hogy kevés olyan ország volt, ahová akkoriban utazni lehetett. Magyarország egyike volt ezeknek az országoknak, és az édesanyámat az a különleges öröm érte, hogy egy hetet tölthetett Budapesten és a Balaton partján, amiről aztán nagy átéléssel mesélt.
1991-ben, amikorra mindkét ország megszabadult a totalitárius rendszer igája alól, Magyarország megint az elsők között volt (pontosabban Izland és Litvánia után a harmadik), amely Észtországot újra független országként ismerte el. Kevesebb mint két héttel az észt függetlenség helyreállításának kikiáltását követően az akkori külügyminiszterek, Jeszenszky Géza és Lennart Meri Budapesten aláírták a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának dokumentumait. Ettől kezdve érezzük a magyarok támogatását és fejlesztjük sokoldalú kapcsolatainkat.
2004-ben együtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. A csatlakozási folyamatokban – és immár partnerekként is – szorosan együttműködtünk, sokat tanulhatunk egymástól és sok területen azonosak az érdekeink. Észtország nagyon hálás Magyarországnak a légterünk és területeink védelméért NATO-szövetségesként.
Sok észt tartotta a szovjet időszak végén Magyarországot követendő példaképnek – Nyugat-Európával összevetve talán szegénynek, de hozzánk képest mégis sokkal jobb helyzetben lévőnek. Az idő múlásával azonban Észtország is nagy léptekkel haladt előre. Hazámból harminc év alatt modern kis állam lett, ahol az emberek jól és biztonságban érzik magukat. Különösen büszkék vagyunk egyedülálló digiállamunkra, amelyet az 1990-es évek közepétől kezdtünk kiépíteni.
Manapság Észtországban elektronikus személyi igazolvánnyal vehetjük át a gyógyszereket, a receptet az orvos digitálisan egyenesen a gyógyszertárba küldi, de a számítógép mellől nem felállva 18 perc alatt indíthatunk vállalkozást. A fiatal szülők kényelmesen, otthonról intézhetik gyermekük születésének regisztrálását és a támogatások igénylését. Még a választásokon is az interneten adhatjuk le szavazatunkat. Felépítettünk egy nagyon hatékony és átlátható államigazgatási modellt, amivel most mi lehetünk mások számára a példakép.
Észtország az utóbbi évtizedekben elsősorban a skandináv országokhoz igyekezett kötődni, de barátságunk és közelségérzésünk Magyarországgal semmit sem fakult. Máig megvan közöttünk a rokonság különleges érzése, ami a finneken kívül egyik nagyobb európai néphez sem köt. Ezért alakultak országainkban baráti társaságok, tanítjuk és kutatjuk egymás nyelvét, érdeklődünk egymás kultúrája és történelme iránt.
Kapcsolatainkban fontos helyet kapott az oktatás és a művelődés, ezen dolgozik 1998 óta Budapesten az Észt Intézet és Tallinnban a Magyar Kulturális Intézet, hatalmas lökést adva kulturális értékeink megismertetésének a másik országban. Örülünk, hogy Tartu és Veszprém testvérvárosok, és a közeli jövő Európa kulturális fővárosaiként közös programot terveznek. Észtországi testvértelepülése van Szolnoknak, Siófoknak, Iszkaszentgyörgynek, Ócsának, Szombathelynek és Sátoraljaújhelynek is.
Szerencsés véletlen volt számomra, hogy 2018-ban engem küldtek Magyarországra újra megnyitni az észt nagykövetséget. Habár a magán- és munkahelyi életemet csaknem egy éve a koronavírus miatti korlátozások határozták meg, az itt töltött pár év alatt sok mindent láttam és tapasztaltam. Észtország sok barátjával találkoztam, de meglepett azoknak a sokasága, akik alig tudnak valamit a hazámról és sosem jártak még ott. Az én feladatom az, hogy Észtországot közelebb hozzam a magyarokhoz. Higgyék el, erre rengeteg okom van!
A szerző Észtország budapesti nagykövete
