De Mesterházy Attila nem jelent meg. Csak a Népszavában, szombaton. Ott akkorát harcolt harmincöt sorban, hogy csak na. Felkiáltójelekkel sűrűn megtűzdelt soraiban írt a párbeszéd fontosságáról is. Ezért is hagyta ki a tegnapi parlamenti ülést. A jogállam is nagyon fontos neki, azt majd helyre akarja állítani. Már meg is tette ezen az úton az első lépést, amikor a hamisított bajai videó megtekintése után sajtótájékoztatót tartott, és a Fideszt csalással vádolva követelte a választási eredmény megsemmisítését.
Orbán Viktor így a beszéde után dolga végeztével csak leült a parlamentben, s arcán mérsékelt érdeklődéssel várta a hozzászólásokat.
Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt helyett egy képességeit tekintve zsenge MSZP-st dobtak be a mély vízbe, aki a miniszterelnöknek címzett hozzászólása közben sűrűn fölfelé pislogott, talán az órát nézte, nem tudjuk.
Meglehet, Mesterházy azért nem jött el az ülésre, mert kongresszusi beszédének köteles intermezzója vállalhatatlannak bizonyult. Hiszen a parlament előtt egy politikusnak mégiscsak számot kell adnia arról, mikor mit és miért mond vagy hallgat meg egyetértően.
A politika is szakma, amelyben emberek tudása, érzéke, hozzáértése maga a munkaeszköz. Annak mindig oka van, mikor kit használnak, vagy éppen vonnak ki a forgalomból. A haszon és a használat az a két szempont, ami szerint a politikusok különböző csoportokba sorolhatók. Vannak, akik használnak. Ők vannak legkevesebben. Vannak mások, akiket használnak, ők már többen vannak. S végül vannak, akiket különösebb haszon nélkül elhasználnak, ők vannak a legtöbben. Mesterházyt másodszor szemelte ki a pártja arra, hogy veszítsen. Ez feladat, fel kell nőni hozzá. (Bajnait a politikusi tehetségtelensége kimenekítette a megméretés kínos procedúrájából.)
Még az eddigieknél is szembetűnőbb a baloldal dühödt támadása és a kormányt illető kritikája, vádaskodásai Orbán ellen, aki az ország függetlenségét jó okkal nem választja el az energiafüggőségtől. A paksi bővítésnek nem titkolt célja ennek az energiafüggőségnek a csökkentése. Az ellenzéki kritikák elhibázottsága egészen széles skálán mozog. Akik öt éve teljes mellszélességgel álltak ki a paksi bővítés mellett, azok most elképzeléseik váratlan megvalósulása miatt szétaggódják magukat.
Politikai hiteltelenné válásuk mintha nem is érdekelné őket.
A kampány arra mégsem lehet ok, hogy miközben az energiafüggőség csökkentésének nem nagyon bonyolult üzenetét egy egész ország érti, azt a parlamentben egyetlen ellenzéki párt se értse. Mégis ez történik, vagy hát el kell viselni ennek a látszat-nemértésnek a hamisságát. Obama elnök a kongresszusi évértékelő beszédében merő véletlenségből Amerika importolajtól független energiaellátását tűzte ki célul. De az ilyesmit a baloldal meg sem hallja. A történelem egyik nagy paradoxona, hogy az oroszokkal való gazdasági kapcsolat miatt krokodilkönnyeket ont az egész volt kommunista világ. Számukra nem az a fenyegetés, hogy az EU kötelezettségszegési eljárással szorongatja Magyarországot, hanem az, hogy oroszok építik meg a paksi blokkot.
Úgy tűnik, a kampány az ülésteremben is elkezdődött.
