„Tapasztalataim szerint jellemzően a többciklusos egyéni országgyűlési képviselők, de leginkább a polgármesterek azok, akik képviselőjelöltként több szavazatot szoktak kapni egyéniben, mint saját pártjuk listán. Modellünkben azért hagytuk el mégis az e szavazatokkal való számolást, mert az ilyen helyi népszerűségek nagyon ingadozóak, ráadásul az új egyéni választókerületek új kiosztására nem is ültethetőek át” – adott magyarázatot legújabb bejegyzésében Szigetvári Viktor, az MSZP 2010-es kampányfőnöke arra, hogy miért nem vették figyelembe a tervezett egyéni kerületek várható eredményében az egyéni jelöltekre korábban leadott szavazatokat.
A modell szerzőjének alaptétele, hogy a kormány gyakorlatilag leválthatatlan lesz, amit úgy számoltak ki, hogy egyáltalán nem foglalkoztak az egyéni jelöltek eredményével. Szigetvári a mostani írásában maga is bevallja „nyilván lehet találni olyan EVK-kat, ahol ezen szavazatokkal számolva megfordulna az egyéni eredmény”.
Keveri a szezont a fazonnal?
Annak kapcsán, hogy az MSZP-t és az SZDSZ-t miért nem számolta egybe a modell, a szerző úgy nyilatkozott: „Ha a modellben adottnak tekintjük, hogy az első forduló előtti koalíciós kényszer együttműködésre kényszerítette volna 2006-ban a két pártot, amennyiben hipotetikusan ebben az új rendszerben tartották volna már akkor is a választást, akkor nem látom okát annak, hogy a 2006-ben egynél több egyéni választókerületben minden nehézség ellenére összefogó Fideszt és MDF-et miért ne kellene úgy számolni, mintha összefogtak volna.”
Ennek kapcsán több tárgyi tévedésre is érdemes felhívni a figyelmét a szerzőnek. 2006-ban összesen két olyan körzet (Gödöllő, Pásztó) volt, ahol a Fidesz és az MDF közösen indult, míg az MSZP–SZDSZ tízben. Arról is „elfeledkezett” Szigetvári, hogy 2006-ban még „ki sem hűltek” a választási eredményt összesítő számítógépek, a szocialisták és a szabad demokraták máris minden részletre kiterjedően megegyeztek a visszalépésekben, míg a Fidesz és az MDF kapcsán ezt állítani enyhén csúsztatás.
Szigetvári túloz
Szigetvári mostani elemzésének legérdekesebb része, hogy bizonyos területeket teljes mértékben egy adott politikai oldal „rezervátumának tekint”. „Az új választási rendszer véleményem szerint azért antidemokratikus, mert a magyar társadalom jelenleg csak a kormánypártok és elemző szövetségeseik által vitatott szociológiai mintázatát úgy veszi figyelembe, hogy az középtávon csak a magyar jobboldal számára tud kedvezni legalább 15-20 EVK-ban.”
Ennek apropóján elég, ha csak az elmúlt húsz évre tekintünk vissza, amikor korábbi baloldali körzetek fordultak át stabil jobboldalivá (Debrecen, Somogy megye majd összes körzete), míg stabil jobboldaliak (Szeged, Székesfehérvár) lettek baloldali bástyák. Volt olyan időszak, amikor ezek a folyamatok négyéves periódusban játszódtak le. Nagy-Britanniában, vagy az Egyesült Államokban a 200 éves választási hagyomány alapján könnyebb beszélni stabil körzetekről, azonban Magyarországon hat választás tapasztalatai alapján messzemenő következtetések levonni mindenképpen hibás feltételezés.
5,7 százalék volt csak stabil
Végezetül érdemes arra is emlékeztetni, hogy az 1990-ben minisztertanácsi rendelet alapján létrehozott 176 egyéni körzetekből csupán tíz olyan van, ahol a rendszerváltozástól kezdve „bebetonozott” erőviszonyokról lehet beszélni. A baloldal két körzetben (Budapest 19, 20) soha nem veszített, míg a jobboldal nyolcban (Budapest 1, 2, 15, 18, Szob, Hódmezővásárhely, Lenti, Zalaszentgrót). Az egyéni kerületi rendszer megváltoztatása minden bizonnyal megváltoztatja az eddig fölállást, arról nem is beszélve, hogy nincs ember, aki megjósolja, 2014-ben melyik párt éppen hány százalékon fog állni.
origo.hu
Több baleset volt Budapesten
