A Financial Times csütörtöki kimutatása szerint e menekülés kirívó jeleként a kétéves futamidejű német kormánykötvény hozama most először zéróra csökkent, vagyis a befektetők erre a távra jelenleg megtérülés nélkül is hajlandók Németországnak hitelezni.
Az amerikai tízéves papírok hozama 1,62 százalékon is járt, amire a Global Financial Data piacfigyelő cég adatai szerint 1946 márciusa óta nem volt példa, a hasonló futamú brit szuverén kötvényhozam pedig 1,64 százalékra csökkent, amely a legalacsonyabb brit hozamszint az irányadó hitelköltségek 1703-ban kezdett rendszeres nyilvántartásának eddigi történetében.
Hamarosan fizethetnek is a befektetők
Gary Jenkins, a Swordfish Research nevű független londoni hitelpiaci elemzőcég vezetője azt mondta a Financial Timesnak, hogy „ezek extrém hozamszintek, mivel végletesen veszélyes helyzetben vagyunk … (a befektetők) hamarosan akár fizethetnek is azért, hogy Németország vagy az Egyesült Államok gondját viseli pénzüknek”.
A londoni gazdasági napilap szerint a piacok mindinkább beletörődnek abba, hogy további viharok várhatók, amíg a gazdaságpolitikai döntéshozók nem szánják el magukat radikálisabb lépésekre. A befektetők szempontjából a legnépszerűbb forgatókönyv az lenne, ha az euróövezeti jegybank (EKB) „korlátlan” mennyiségben vásárolna spanyol és olasz kötvényeket, vagy ha az euróövezeti országok költségvetési unió létrehozásában állapodnának meg, beleértve a közös adósságpiacot is.
„Mindent be kell dobni”
Jenkins a Financial Timesnak kijelentette, hogy „itt most mindent be kell dobni … Spanyolország egyszerűen túl nagy a félmegoldásokhoz”. A Swordfish Research vezetője szerint a következő intervenciónak nem csupán „masszív méretűnek” kell lennie, de „teljes elkötelezettséget” is demonstrálnia kell. Nagy londoni házak már eddigi helyzetelemzéseikben is úgy vélekedtek, hogy a válságkezelésre fordítható források nemrégiben elhatározott megemelése sem lesz elegendő az euróövezet problémáinak megoldására.
Az IMF és a Világbank tavaszi közgyűlésén a fejlett ipari országok és a legnagyobb felzárkózó gazdaságok alkotta G20-országcsoport megállapodott arról, hogy hozzávetőleg 430 milliárd dollárral hozzájárul a valutaalap tartalékainak feltöltéséhez; így az IMF kihelyezhető forrásai csaknem megkétszereződnek.
Az olaszok vagy a spanyolok
Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőcég, a Capital Economics közgazdászai befektetőknek összeállított minapi értékelésükben azonban annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az IMF-forrás – az euróövezet saját, nemrég 700 milliárd euróra növelt kapacitású pénzügyi mentőeszközével (EFSF) együtt – vagy Olaszország, vagy Spanyolország pénzügyi kisegítésére lenne elegendő szükség esetén, de ha mindkét ország külső segítségre szorulna, ahhoz valószínűleg már nem lennének elégségesek az IMF és az EFSF felduzzasztott pénzforrásai együtt sem.
Márpedig ha az euróövezeti válság ismét eszkalálódni kezd, akkor ennek hatásai nem korlátozódnának csak Spanyolországra vagy csak Olaszországra – állt a Capital Economics londoni elemzésében. A ház szakértői hozzátették, hogy véleményük szerint a megszorítások és a nagy összegű pénzügyi mentőprogramok kombinációjával egyébként sem lehet megoldani az eurótérség problémáit, „bárhonnan jöjjön is a pénz”.
Az EFSF-megállapodás után összeállított külön elemzésükben a Capital Economics londoni közgazdászai úgy vélekedtek, hogy e pénzügyi védőeszköz „nagyon drámai” mértékű kapacitásbővítésére lenne szükség az euróövezeti adósságválság járványveszélyének teljes megszüntetése végett. A ház szakértői az általuk szükségesnek tartott pénzügyi védőkapacitás illusztrálására kimutatták, hogy csak Olaszország és Spanyolország együttes finanszírozási igénye 2014 végéig meghaladja az ezermilliárd eurót, a két ország összesített adósságállománya pedig 2500 milliárd euró.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter szagmintát vesz
