Az előre nem tervezett meghallgatás oka a magyar válogatott Andorra elleni történelmi veresége volt. Az 1-0-s végeredmény után a szurkolók nemcsak levetették a mezt a játékosokkal, de majdnem nekik is mentek , Dzsudzsák Balázs a kudarc után sírva nyilatkozott, többen pedig azonnal Bernd Storck leváltását követelték – Orbán Viktor reakcióként meglengette a selyemzsinórt a német szakember előtt.
Az MLSZ-vezér, Csányi Sándor természetesen nagyot csalódott, ám nem akart közvetlenül a mérkőzés lefújása után, felfokozott érzelmi állapotban messzebbre vezető kijelentéseket tenni. Megtették helyette korábbi válogatott labdarúgók, sportvezetők – szinte nem volt olyan, aki nem szólalt volna meg a témában. Például két korábbi válogatott szövetségi kapitány is kifejtette gondolatait: Lothar Mätthaus honfitársa nyakába varrta a vereséget, míg Dárdai Pál arról beszélt, amikor elkezdődött a mérkőzés, kénytelen volt rádöbbenni, hogy nem ismeri az összes játékost. (Még a bunda gyanúja is felmerült, hiszen szokatlanul nagy pénzt tettek itthon Andorra sikerére a magyarok ellen.)
Mindazonáltal a vereség annak tudatában még nagyobb pofon, hogy egy évvel ezelőtt a nemzeti tizenegy az Európa-bajnokságon erőn felül teljesítve szerepelt, ezzel focilázban tartva az országot, s maga mellé állítva szurkolót ezreit. (Azért érdemes ránézni Storck mérlegére: 20 mérkőzésen 7 vereség, 7 döntetlen és 6 győzelem – az utóbbi négy meccsen gólt sem lőtt a csapat – a szerk.)
Andorrában – az Eb-eufóriától kicsit elnyomva – újra előjött egy érzés. Egy érzés, mely ott motoszkál az emberben, s jelzi, a válogatott újra kikaphat bárkitől. Mindenesetre az ominózus 90 percen túl érdemes megnézni, mi vezetett a mélypontig, honnan hová jutott a magyar labdarúgó-válogatott az elmúlt egy esztendő alatt.
