Angela Carini sírva fakadt és elhagyta a szorítót. Angela Carinit ugyanis úgy megütötték, hogy talán az orra is eltört, nem tudta folytatni a küzdelmet. Angela Carini hiába készült hónapokig, évekig, az olimpiai megméretés idő előtt félbeszakadt. Angela Carini ugyanis nőnek született, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerint ennek a ténynek csakis hátránya lehet a női bokszmérkőzéseken.
Ott volt továbbá az algériai szörnyeteg is. Hogy mije van, mije nincs, ne firtassuk. Párizsban ma egyáltalán nem fontos, hogy úgy néz ki, mint egy férfi, úgy mozog, mint egy férfi, olyan izomzata van, mint egy férfinak. Neki ugyanis nem elsődleges nemi jellege, hanem elsődleges emberi jogai vannak. Bár jelenleg eldönthetetlen, hogy miféle is volna, nem ez számít, hanem – hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot idézzük – csakis az ő drága jogvédelme. Hogy senki se pofázzon bele, átmeneti lényként férfi vagy női versenyen indulhat-e, valamint hogy nehogy megbántsuk szegénykét, hiszen a szereposztás szerint momentán nem neki, hanem az olasz lánynak nullázzák le a karrierjét.
Miközben a fél világ, az olasz miniszterelnök, a bolgár kormány, Elon Musk, J. K. Rowling asszony, a szerb elnök, Kásás Tamás és nagyjából mindenki, akinek nem ment el az esze, hangosan tiltakozik, a párizsi olimpia hű marad eredeti küldetéséhez. Egészen pontosan a remek megnyitóünnepségre gondolok, ahol transzvesztiták, homoszexuális bohócok, valamint algériai bokszolófélék táncoltak, mulatoztak, gyaláztak keresztyénséget, reklámozták egyéni perverzitásukat. Hiszen már az elején látszott, mi lesz ennek a vége. Ez Franciaország – jelezte buzgón Macron elnök is, akinek alighanem megdobban a kis szíve, ha a feleségül vett dédike helyett a csinos bokszoló úrhölgyre tekint.
Mi, másként gondolkodók azért valamit mégis szögezzünk le. Hogy tudniillik ennek a bokszolós történetnek már semmi köze a sporthoz. Ez a történet mindenestül politikai indíttatású, és nagyon is kézzel fogható célokért folyik. Pontosan azért bokszolhat az arab úrhölgy a nők között, azért verheti szét valóságos, éppen ezért gyengébb nők arcát, és azért kellene aranyérmet kapnia az előzetes remények szerint, amiért megmutatták nekünk az eurovíziós szakállas nőt, valamint becselezik a nyugati egyetemekre a harmadik számú klotyókat. Arra megy ki a játék, hogy a régi világot teljesen eltüntessék. Hogy a hajdani alapító mítoszból, miszerint őket üldözik, ezért védelemre szorulnak, mára odáig jussunk, hogy úrhölgyek vernek laposra nőket bokszmeccseken. És hogy a történet vége az legyen, ami mindig lenni szokott akkor, amikor ledőlnek az erkölcsi aggályok: a törvényt eltérítik, az emberek szabad szervezésű csoportjait pedig szétverik, hogy semmilyen akadály ne maradjon. Akik nem hiszik el, hogy a nyugati civilizáció néhány esztendő múlva eljuthat a legvégső perverzitásokig, vagy addig, hogy ne legyen nemünk és nevünk, se vallásunk, se jellegünk, voltaképpen semmink ne legyen – az valószínűleg nem olvassa jól a folyamatot.
Ma az algériai férfinő a mi Hámori Lucánk ellen bokszol. Luca nem futhat el a feladat elől, hiszen tisztességesen felkészült, nagyra hivatott sportoló. Azt kívánom neki, hogy ma egy hatalmas horoggal vagy felütéssel tegyen pontot a vita végére. A mostani vita végére. A többit pedig majd elrendezi az, akitől az életet, a világot, az emberséget, a hősiességet, a nagyságot kaptuk. Az ember tragédiájában végig úgy tűnik, Ádám és Éva mellé csakis Lucifer szegődik kísérőnek – de a végső szó mégis az Úré. Ebben nem pusztán bízhatunk, de tudnunk kell: biztosan így lesz. Ennyit a történelem örök bokszmeccséről.
Borítókép: Ma az algériai férfinő a mi Hámori Lucánk ellen bokszol. (Fotó: EPA/YAHYA ARHAB)
