Nincs magyar maffia

Korruptnak tartja a magyar rendőrök és politikusok egy részét Dietmar E. Clodo, a bombagyárosként ismertté vált negyvenhét éves német férfi. Tagadja, hogy részt vett volna a robbanószerkezetek előállításában. A hat nyelvet beszélő Clodo szerint senki nem hiheti komolyan, hogy ha ilyen szándékai vannak, akkor a saját nevén bérel házat erre a célra.- Mindenekelőtt szeretném leszögezni: nem vagyok Boros Tamás. Tehát nem súgok be, egyszerűen csak tisztázni szeretném magamat.- Hogy érzi magát?- Nem túl jól, teljesen elzárnak mindenki elől. Az információk is részlegesen jutnak el hozzám, így aztán a sajtóban rólam megjelent találgatások, állítások sokszor meglepetésszerűen értek. Ötleteim persze vannak, hogy milyen erők mozgatták az ellenem irányuló támadásokat, de amíg nincsenek bizonyítékaim, erről nem beszélek.- Ön 1990-ben költözött Magyarországra. Milyen célból?- Üzleti megfontolásból jöttem. Előtte Angliában éltem és vállalkoztam, EU-jogtanácsadó irodát működtettem, amelynek a vezetője voltam. Jelenleg is működik ott a cégem.- És miért pont ide jött?- Volt egy ismerősöm, aki azt mondta, létesíteni akar egy független ipar- és kereskedelmi kamarát, amelyhez az én német és francia kapcsolataim hasznosak lehetnek. Tetszett az ötlet. Aztán megismerkedtem a feleségemmel, és ő már ideköt engem. Két gyermekem született közben. Rebeka nyolc-, Péter pedig hatéves. Sajnos amióta bezártak, nem találkozhattam velük.- Németország nyugati részén született és nőtt fel, közgazdászként végzett. Milyen nyelveken beszél?- Anyanyelvi szinten németül és franciául. Apám francia volt. Aztán megtanultam latinul, ógörögül és héberül. Természetesen angolul is felső fokon beszélek.- Német napilapok azt írták, hogy két alkalommal ült börtönben hazájában.- Nem tagadom, hét évet töltöttem Rheinbachban rablásért, miután kifosztottam egyszer egy kamiont, amelyben élelmiszer volt. Naiv, lázadó ifjú voltam. Akkor volt Jimmy Hendrix és a többiek fénykora, nehéz ezt ma már megmagyarázni.- Arról is jelentek meg cikkek, hogy az osztrák Dieter Hoffmannal, aki ellen a 90-es évek elején azért indult eljárás, mert a magyar rendőrség ellen kémkedett, jó kapcsolatban van.- Erről én is hallottam. Csak az a baj, hogy nem tudom, ki az a Dieter Hoffman.- És Thomas Drachhal,a német dohánygyáros Reemtsma elrablójával mikor ismerkedett meg?- Még Rheinbachban. Ő egyébként egy intelligens férfi. Jan Philipp Reemtsma pedig egy dúsgazdag és befolyásos ember. Ezért is követelhetett Drach 30 millió márkát váltságdíjként. Ha benne lettem volna az ügyben, akkor megúsztam volna büntetés nélkül? Azt írták az újságok, hogy 1996-ban kiutasítottak emiatt Magyarországról. Ez hazugság. Hívja fel az Interpolt, hogy adtak-e ki ellenem elfogatóparancsot! Azt fogják mondani, hogy nem. Az igaz, hogy meghallgattak a német hatóságok, de utaztam is mindjárt vissza a családomhoz. Őket csak az érdekelte, hogy volt-e nálam Budapesten Drach.- Nagy port kavart Juszt László filmje is, amelyben a felesége arról beszélt, hogy Pintér Sándorral ismerik egymást. A riportot a Kriminálisnak forgatták, mégsem kerülhetett a nézők elé. Sőt újabb politikai harcokra adott alapot.- Ez csak arra volt jó, hogy lejárassák a belügyminisz-tert. A feleségemmel, Keleti György volt honvédelmi miniszterre hivatkozva, egy magát nemzetbiztonsági tisztnek valló férfi beszélte meg a találkozót, és helyette Juszt volt ott kamerával, és kérdezte a feleségemet.- Ismeri Pintér Sándort, a jelenlegi belügyminisztert?- Volt nálam pár alkalommal, mint üzletember. Én nem tudtam, hogy ő rendőrfőkapitány volt, és amikor mi beszélgettünk, biztos, hogy semmi köze nem volt a rendőrséghez. A Preventív Rt. nevében keresett meg engem egy közös ismerősünkön keresztül. Üzletet kötni mégsem tudtunk, mert Pintér úr drágának tartotta az árut.- Mi is volt ez?- Hát azok a biztonsági üvegek, amelyeket egy francia-magyar társaságon keresztül értékesítettünk volna. Egyébként pedig nem értem, hogy miért nem akart emlékezni a belügyminiszter arra, hogy – mint két vállalkozó – üzletet akartunk kötni. Szerintem ebben semmi kivetnivaló nincs.- Interjún kívül említette: Magyarországon minden másképp működik, mint Európában. Mit ért ezalatt?- Tudomásom szerint az elmúlt két évben több mint 150 robbantás és élet elleni merénylet volt Magyarországon. Ha pontosak az értesüléseim, a rendőrség csupán hat esetben találta meg az elkövetőket. Furcsa, nem? Nem hiszem, hogy a magyar rendőrök butábbak, mint más országbeli társaik. Akkor vajon miért nem érnek célba?- Ön szerint?- Mert korruptak, néhány politikus pedig segíti őket. Az utóbbi három évben nagy ügyeket kellett földerítenie a rendőrségnek. Hangoztatják, hogy „magyar maffia meg olajmaffia”. Hát szerintem ilyen nincs. Amikor erről beszélnek, akkor arról a néhány üzletemberről van szó, akik adót csaltak. Ők csupán csalók, de semmiképpen sem klasszikus értelemben vett maffiózók.- Mi a maffia?- A maffia bűnözői tulajdonságokkal felruházott, szervezeti egységben működő csoport. Itt, Magyarországon ezek az oroszok és az ukránok. A maffia kezében van a prostitúció, a protekció, a drog- és a fegyverkereskedelem. Érdekes az is, hogy az Interpol, az Europol, az FBI, az osztrák rendőrség, tehát mindenki tudja, hogy az orosz maffiának Budapesten van a székhelye, csak a magyarok nem akarnak valamiért tudomást venni róla. Szervezett magyar bűnözésről beszélnek, és közben akikre gondolnak, azok csak beálltak zsoldosnak az oroszokhoz és az ukránokhoz.- Tonhauser László azt írja a Nem kérek bocsánatot című könyvében, hogy már egy régebbi házkutatásnál találtak önnél terrorista-kézikönyveket, illetve a robbanóanyagok készítésének módjait leíró anyagot, ezt követően pedig figyelték. Később ennek alapján jutottak el önhöz, amikor a budapesti robbantások után nyomoztak.- Nálam sohasem volt ilyen házkutatás, mielőtt őrizetbe vettek volna, és nincsenek is ilyen könyveim. Azt hiszem, az pedig nem számít terroristakönyvnek, ami mindenki polcán megtalálható. Sohasem szégyelltem, hogy fiatal koromban elvtárs voltam. De majd én is megírom a könyvemet, aminek az lesz a címe: Nem kérek pénzt...- Ezek szerint valaki önre irányította a figyelmet?- Biztos vagyok benne. Nem értem, hogy az én aktámnak miért van szigorúan titkos része, amelyet sem én, sem az ügyvédem, Fábián Ákos nem nézhet meg. Ez az ügynek arról a részéről szól, amikor a fedett nyomozást folytatták Tonhauserék.- A sajtó mégis mindent megtudott az álvásárlásukról.- A nyomozásnak ezt a részét nyílttá tették. Ez is érdekes volt. A fedett nyomozónál volt egy mikrofon, amelyet persze kiszúrtam, de nem foglalkoztam vele. Természetesen tudtam, hogy rendőr. Mutatott egy fegyvert, amelyet használ, igazolásul, hogy komolyak a szándékai. Csakhogy én tudtam, hogy Magyarországon minden kommandósnak olyan fegyvere van. Arra azonban nem gondoltam, hogy ellenem dolgozik, azt hittem, a maffia érdekli. A vizsgálat folyamán kértem a kazettát, amelyen a vásárláskor elhangzottakat rögzítették. Azt mondták, nem találják, később pedig azt válaszolták, hogy használhatatlan. Hogy van ez? Pedig az a kazetta is engem igazolna.- Ezek szerint mégis gyártott bombákat?- Nem. Engem csak ellentmondást nem tűrő módon fenyegetéssel rábírtak arra, hogy az üzletben, bombaeladásban eladóként vegyek részt. Valójában azok készítették a szerkezeteket, akikkel én fenyegetésre kibéreltem a pilisi házat. És még annyit elmondanék, hogy ezen az egy vevőn kívül sohasem avattak be üzleti ügyeikbe, így nem tudom, mikor és kik vettek bombát.- A rendőrség szerint profi labor működött a házban.- Csak nem az én irányításom alatt. Nem értek a robbanószerekhez.- Hol és mikor ismerkedett meg ezekkel az emberekkel?- Volt egy tanácsadó cégem, a Phoenix-Hungary Külkereskedelmi és Tanácsadó Kft. Egyszer megjelent nálam egy ukrán és egy ukrán-izraeli állampolgár: bankgaranciát hoztak pénzfelvételhez, de megállapítottam, hogy a papír hamis. Majd hoztak egy másik banktól egy másik papírt. Ekkor felhívtam a bank felügyeleti szervét, és kiderült, hogy ez a papír sem hiteles.- És ki volt ez a férfi?- Leonyid S., akit csak Loncsik néven ismernek. Azt mondta, kellene neki egy ház és egy-két ember. Azt válaszoltam, természetesen segítek neki. Így találkoztam Leonyid K.-val is, aki jól beszél angolul. Megbeszéltük, hogy keresek nekik egy házat, amelyet az én nevemre bérelünk ki. Újsághirdetés útján találtam rá a pilisszentlászlói ingatlanra. Megegyeztünk abban, hogy fizetik a ház költségeit, és berendezik maguknak. Tetszett nekik az épület, nem is értettem, mert szerintem csak egy sufni. Mindez 1997-ben volt. Majd idehívták családjaikat is. K. egyébként mindig furcsán viselkedett velem. Egyszer azt is mondta, hogy Loncsik szerint arab terrorista vagyok. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy beszél-e héberül, mert én igen. Erre nagyon furcsa képet vágott, mire elmeséltem, hogy az apám francia ellenálló volt, sok barátunk van Izraelben, és én is többször jártam ott. Attól kezdve megváltozott a viselkedése velem szemben. Barátként kezelt.