Mozgalmas évek

Hazánkban jelenleg kétezer ifjúsági szervezet működik. Az egyik legrégebbi és legnagyobb szervezet a cserkészeké. Volt idő, amikor a világ szinte minden pontján létezett magyar cserkészcsapat, csak Magyarországon nem, hiszen az 1948-1988 közötti negyven évet a KISZ és az úttörőmozgalom monopolhelyzete határozta meg.A világszerte huszonhatmillió tagot számláló cserkészet a világ legnagyobb önkéntes mozgalma. A szervezet hazai történelméről Solymosi Balázs cserkész segédtiszt számolt be a MAG-nak. Mint elmondta, Magyarországon már 1909-10-ben voltak cserkészcsapatok. Elsődlegesnek tekintve a valláserkölcsi alapokon nyugvó jellemnevelést és az ennek megfelelő életvitelt, ökumenikus szervezetként alakult meg a Magyar Cserkész Szövetség (MCSSZ) 1912 decemberében, Papp Gyula jogász vezetésével.„Az MCSSZ már akkor sikeresen egységesítette a különböző felekezeti csoportokat, hiszen ezekben az években a protestáns és katolikus csapatok mellett, Kanitz István vezetésével, cionista zsidó csapat is létezett” – jegyezte meg Solymosi. Az I. világháború nagyon viszszavetette a cserkészmozgalmat, hiszen a vezetők katonaként szolgáltak, és többségük elesett. „A 16 év feletti cserkészeket is ki akarták küldeni a frontra, de szerencsére csak egy csapat, a 12. sz. Rottenbiller utcai (teljes létszámmal) jelentkezett, így nem valósulhatott meg a cserkészeten belüli katonai irányvonal agyréme.”A háború után újjáalakuló mozgalom nem sokáig virágozhatott, hiszen a Tanácsköztársaság ideje alatt a cserkészetet (is) betiltották. „A mozgalmat ekkor akarták először – mellőzve minden vallásos és nemzeti megnyilvánulást – úttörővé alakítani, ami viszont a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem sikerült” – tette hozzá Solymosi. A virágzás idejét és a cserkészet társadalmi súlyának növekedését jelzi az 1922-es év, amikor a korábbi (1920-21) és a majdani (1939-41) miniszterelnök, gróf Teleki Pál lett Magyarország főcserkésze. (1923-tól haláláig tiszteletbeli főcserkész.) „A harmincas évek nacionalizmustól fűtött hangulatában ő volt a táborparancsnoka annak az 1933-ban Gödöllőn rendezett jamboree-nak, ahol 54 nemzet és 14 vallás képviseltette magát” – mutatott rá a segédtiszt. A több mint tízezer tagot számláló mozgalmat a nyilasok kis időre feloszlatták 1944 októberében, de az újjászerveződés már 1945 februárjában megindult. 1947-ben, a Franciaországban rendezett VI. Jamboree-ra kétszáz cserkész még kiutazhatott, de már ún. politikai kísérettel. Ennek megfelelően a cserkészek folyóiratának (az 1920-ban alapított Magyar Cserkész) címlapján egy kopasz, mosolygós politikus látható cserkészek körében, az alábbi felirattal: „Mégis megyünk!... köszönjük Rákosi Mátyásnak!”1948 áprilisában egy belügyminiszteri rendelet más szervezetekkel együtt betiltotta a cserkészcsapatok működését is, így azok „önként” beolvadtak a Magyar Úttörők Szövetségébe. A külföldre menekült cserkészek megalakították a Magyar Cserkész Szövetséget, a korábbi (azonos nevű) MCSSZ jogutódjaként. Így az MCSSZ központja 1949-ben már az Amerikai Egyesült Államokban volt. „Ekkor – tette hozzá Solymosi – már az összes földrészen voltak magyar cserkészcsapatok, kivéve Magyarországot.” Az itthon maradtak közül kb. 1000-1500 elszánt cserkész – fedőszervezetek (természetbarát és sportkörök) mögé bújva – illegálisan folytatta tevékenységét. Ennek tükrében a (z illegális) cserkésztörvények is bővültek. Ilyen új törvény volt „az indián titoktartó, és nem fecseg” is. Az „indiántáborok” helyén hagyott keresztekre azonban felfigyelt az akkori Belügyminisztérium is, ezért (és persze nem csak ezért) a hajdani cserkészvezetőket egészen a hatvanas évek elejéig megfigyelték, zaklatták. 1961-63-ban azután megtörtént az ún. cserkészszerű csoportok szétverése és azok vezetőinek letartóztatása is.1988-ban a Magyar Cserkész egykori szerkesztője, Vellőssy Béla temetése egyfajta öregcserkész-találkozó volt. Ennek kapcsán vetődött fel az újjáalakulás gondolata is. Figyelemre méltó tény – mondta Solymosi -, hogy néhány hónap múlva Németh Miklós (Magyarország akkori miniszterelnöke) az USA-ban tett látogatása során felkereste Bodnár Gábort, az MCSSZ vezetőjét. A viharos sebességű magyarországi változásoknak köszönhetően 1989 januárjában újjáalakult a Magyar Cserkész Szövetség. Elnöknek id. dr. Surján Lászlót (az ismert politikus, Surján László édesapját) választották meg.Solymosi szerint az újjáéledés vallási szempontból is sokszínű volt, hiszen az elsők között alakult újjá (az azóta megszűnt) Kadimah zsidó cserkészcsapat, 1991-ben pedig alakult egy roma cserkészcsapat is, igaz, például az adventisták – önállósítva magukat – kiléptek a szervezetből. A változások eredményeként az MCSSZ-nek jelenleg 14 800 tagja van. (Mellettük még három cserkészszövetség működik, együtt összesen 3-5000 taggal)Az ifjúsági mozgalmak történelmének 1948-1988-ig tartó fejezete a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Magyar Úttörők Szövetségének (MÚSZ) nevével fémjelezhető, hiszen a korábban említett 1948-as belügyminiszteri rendelet alapján csupán ezek működhettek törvényesen. „A MÚSZ cserkészekkel történt formális, szervezeti egyesülése az ifjúsági szervezetek politikai bekebelezését jelentette a pártállam részéről” – nyilatkozta Trencsényi László, a MÚSZ jelenlegi elnöke. Mint elmondta (a hivatalosan 1946-ban alakult) MÚSZ monopolhelyzete az iskolák 1948-as államosításával rögzült végleg, hiszen így „alapvetően minden gyerek automatikusan a MÚSZ tagja lett”. A kezdetben néhány száz fős tagsághoz képest ekkortól az iskolás korú gyerekek kb. 90%-a volt úttörő. „Azért ennyi – tette hozzá az elnök -, mert a rossz magaviseletű vagy deviáns gyerekeket az esetek zömében kizárták.” 1956-ban megszűnt, majd 1957 februárjában újraalakult a MÚSZ. Mivel 1957-től '61-ig üzemekben, sportklubokban is működhettek „bázisközösségek”, ebben az időszakban több úttörő volt, mint általános iskolába járó gyerek. 1962-től már csak iskolákban működött a MÚSZ, és az iskolákon kívüli szervezkedést betiltották.Trencsényi szerint a szövetség civil jellegét ezzel erősen korlátozta az állampárt, ugyanakkor a „tömegesítés révén erősödött a népfrontos vonal”. A hatvanas éveket az erős bürokratizálódás jellemezte, hogy aztán a hetvenes évek reformkommunista irányzatának köszönhetően „a pedagógiai progresszió is szerepet kapjon”. A nyolcvanas években azután különféle markáns irányzatok artikulálódtak a korábban egységes szövetségen belül. „A mai szervezetek közül sokan itt dajkálódtak, fogantak” – tette hozzá az elnök.Mindent összevetve 1989-ben, az átalakulást fémjelző MÚSZ-konferencia idején 200 ezer úttörő volt hazánkban. Folyamatosan, ám 1991-ig erős változások jegyében működött a szervezet, amikorra a tagság 70 ezer főre csökkent. „Ez a szám '91-óta stabil, de földrajzilag szeszélyes – tette hozzá Trencsényi -, az azonban elmondható, hogy a szövetség vidéken (elsősorban Szabolcsban) a legerősebb, és a nagyvárosokban a leggyöngébb.” Az 1989-től fakultatív színű nyakkendőben járó úttörőknek ma Budapesten csak 3-4 csapata van. („Ez a szám a regisztrációs nehézségek miatt nem pontos” – jegyezte meg a főúttörő.)