Bach, a gang és a fuvola

Az először arra járónak már maga az Üllői úti hatalmas sarokbérház-épület is olyan, mint egy labirintus. Miután a férjével ott élő fuvolaművész, Sutyinszky Beáta mesélni kezd erről a külön „kis városról”, az embernek az az érzése támad, nem véletlenül lett a fiatal zenész első lemezének címe: J. S. Bach Labirintus.A lemez bizonyos szempontból rendhagyó a piacon, hiszen a benne található – finom eleganciával készült – kis füzet a zeneismeretek mellett újabb kincseket rejt. A művek ismertetésén túl az egyes opusokhoz nem szakmai szőrszálhasogatások és tudós történeti kutatások, hanem vers- és prózarészletek kerültek Pilinszky Jánostól és Vasadi Pétertől. „Pár évvel ezelőtt válságossá vált életemben szinte kizárólag Bach volt az, akinek kottafejei megszólaltatása belső rendezettséget tudott adni. Amit Bachtól kaptam a zenében, azt adta nekem Pilinszky János és Vasadi Péter is a költészet, az irodalom nyelvén. Ha valamit adni szeretnék Bach zenéje által, miért ne próbálnám meg azt a komplex lelki élményt is nyújtani a rám kíváncsiaknak, amely ihletőm és éltetőm. Úgy gondolom, ez így kerek, így egész.”A fiatal fuvolaművész-tanár karrierje Békéscsabáról indult, majd a pécsi konzervatóriumi évek után Szegeden szerzett művész-tanári oklevelet. A rendszerváltás éve számára is életmódbeli váltást hozott, akkor csatlakozott a Szent Ferenc Kisnővérei közösséghez. Szerzetes nővérként ejtette ámulatba a világ fuvolaszakértőit, számos győzelme és különdíja közül a '92-es Mercadante első, és az egy évvel későbbi Musica Riva olaszországi nemzetközi fuvolaverseny második díja emelkedik ki. „Hat év után hagytam el a szerzetesi közösséget, de nem mondom, hogy új életet kezdtem, mert a fuvola, a zene, a művészet, a barátok, a család mögött ugyanaz az egyetemes szeretet él, amelyet mindannyian keresünk, s amelyről csak sejtelmeink vannak. Ezért választottam lemezem hátsó borítójára Pilinszky sorait: >A leggyakorlottabb művész se tudja, végül is mire bukkan, s ha él is benne bizonyos sejtelem, igazában nem ismeri a célhoz vezető utat.<"A lemez címében szerepel a labirintus, s hallgatása közben valóban késztetést érez az ember, hogy elinduljon lelke belső szobái felé, oda, ahol valóban egyedül lehet, és ahol mégis megnyílik a végtelen. A zenész maga is társalkotóvá vált, hiszen kevés Bach-mű van, amely fuvolára íródott, inkább ő alakította ezeket hangszeréhez. "Örömmel játszom kis falvak templomaiban és nagy koncerttermekben. Bach zenéje is egyformán íródott a világon mindenkinek. Ezt a CD-t is azért alkottuk meg ilyen rendhagyóan, hogy ne érezze senki azt, ez szakma, ehhez érteni kell. Ez a zene olyan mélyen emberi és egyben isteni, hogy nem szorul magyarázatra, ezzel a zenével beszélgetni kell, amint tette Pilinszky, Vasadi Péter, a férjem, a barátaim és nagyon sokan."A családi otthonból, amely egyben a gyakorlóterem és a külföldi magántanítványok oktatásának színtere is, a gangra lépünk, alattunk szédítő mélységben az Üllői úti hatalmas bérház udvara, rengeteg lakással. "Olyan ez a ház valóban, mint egy labirintus. Először félelmetes, azután, ahogy az ember beljebb merészkedik, megismeri lakóit, egészen sajátja lesz, megszereti – vallja a művész. – Számunkra már minden része élettel teli, ismerős. Magunk választhatjuk ki, hogy milyen módon szemléljük a bennünket körülvevő világot. – Akarjatok örömben lenni – mondja Vasadi Péter -, vagyis kinyújtózni, megszabadulni, végre körbepillantani.Ezt az örömet adja nekünk ez a gang, Bach zenéje, a fuvola."