Madárcsontú kis teremtés, alig negyven kiló. Negyvennégy éves, de fogatlan szája, botra támaszkodó járása miatt idôsebbnek látszik. Több gyötrelem és szenvedés jutott neki, mint más öt embernek együttvéve. Ilyen sorsok láttán igazolódik be a mondás, hogy az életnél jobb mesemondó nincs, az írói fantázia csak kulloghat a nyomában.
Tandari Évát apja haragja koraszülöttként rugdosta ki a világra. Két foggal, köröm nélkül született. Féléves volt, amikor anyja rá és két testvérére kinyitotta a gázcsapot. Életben maradtak; állami gondozásba, majd nevelôszülôkhöz kerültek. Éva nem titkolja apja cigány származását, akinek nagyszülei a családi legenda szerint egy báró meg egy olasz cigánylány voltak.
Lelencsors, gyermekkori nemi erôszak, nyolc osztály. Tizenhat évesen már anya, elsô férjétôl, egy diplomás zenetanártól fia született. Két év múlva elvált asszony, aztán hozzáment egy örökösen részeg rendôrhöz, akinek egy lányt és két fiút szült. Egyik fia újszülöttként meghalt, a másik fogyatékosként jött világra. Férje mellett ô is rászokott az italra: szüksége volt a könnyű bódulatra. Nem volt mintája a családra, nem is tudta megteremteni.
Kilenc évig tartott a házassága, az alkoholista szülôk miatt a gyerekek intézetbe kerültek. Tragikus mozzanatokkal teli életének mélypontja kezdôdik: két szatyor ruhával nekiindult az utcának. Nyolc hajléktalan év következett. Erdôben, mezôn, padláson, pincében húzta meg magát, kukázott, kéregetett, rezet, kartonpapírt gyűjtött. Hasonló sorsú társaival élt, sátort húztak maguk fölé nejlonból, a patakban mosakodtak, az erdôben fôztek.
– Egész életem egy káosz volt – emlékezik. – Az alkohol kôfal, amit fölhúzunk magunk elé, hogy ne lássuk, ami mögötte van. Ha a hajléktalan fel akar állni, elôbb le kell bontani a kôfalat, le kell tenni a poharat. Az ivás és a hajléktalanlét szorosan összefügg. A szégyent, a koldulást, a kukázást nem lehet elviselni józan ésszel. A gyerekkorom tett alkalmassá arra, hogy kibírjam a hajléktalanság komisz éveit.
Aztán egyszer megért benne az elhatározás, és felhagyott az ivással. Közben leszázalékolták, rozoga egészsége teljesen odalett, hiszen ráfagyott a ruha, ráhullott a hó: beteg a gerince, gyerekkora óta műtött a talpa, cukorbaj, asztma, gyomorfekély, reuma, érszűkület, visszér- és szívbetegségek, fagyások gyötrik ma is. Megégett bal keze jóformán béna. Bekerült a krízisambulanciára, majd a hajléktalanszállóra, utolsó két évét a nyolcból már ott töltötte.
– Utánam nyúlt a kegyelem; megszereztem azt a tapasztalatot, ami ahhoz kellett, hogy valóban fel tudjak állni, és meg tudjam mutatni a lenti világot – összegzi.
A szálló vezetôje és orvosa bízott benne, s Éva megfelelt a bizalomnak. Egyszer csak kiszakadtak belôle a versek. A Fedél nélkül című lapban sorra jelentek meg írásai, késôbb maga terjesztette ôket a Lehel téri templom lépcsôjén. Önkormányzati lakást kapott, nyugdíja van. Ma a IX. kerület egy csöppnyi, de összkomfortos lakásában él egyedül, huszonötezer forint nyugdíjból.
Életét az írás jelenti. A tiszta, barátságos otthon fôszereplôje a megkoplalt számítógép. Hat éve éjjel-nappal grafomán megszállottsággal, egy ujjal, de villámgyorsan dolgozik: elkészült kétezer-hatszáz verse, mesét, novellát, regényt, esszét, cikket ír, maga szerkeszti, tördeli, lektorálja műveit, amelyekbôl van vagy ötvenkötetnyi.
– Meg kellett járnom a poklot, hogy szembe tudjam állítani a mennyországgal, persze nem a földi léttel. Az isteni kegyelem kellett ahhoz, hogy megnyíljak, s meg tudjam fogalmazni az érzéseimet. Évekig becsukódva, szinte állati ösztönökre hagyatkozva éltem, a mindennapos túlélés jegyében. Azután pedig ömlött belôlem a mondanivaló, mint amikor egy zsilipet megnyitnak. Az írás arra jó, hogy az ember megmagyarázza saját magának a történteket. A fájdalmat, a keserűséget nem lehet kiírni. Minden ugyanúgy fáj, a sebek megmaradnak, de érthetôvé tudom tenni magamnak, s talán így másoknak is, mindazt, ami velem történt.
Ha igaz, hamarosan megjelenik elsô könyve: a hajléktalan éveirôl szóló dokumentumregény: a Kirándulás a pokolban. Megszenvedett bölcsességével summázza élete értelmét:
– Azért jöttem a világra, azért éltem meg mindezt, hogy legyen, aki hírt adjon róla. A legfontosabb az életben a szeretet, az egyedül üdvözítô és célhoz vezetô eszköz. Dolgozom, míg élek – mert amíg dolgozom, élek…
origo.hu
Kiderült, kiket környékeztek meg az ukrán szolgálatok
