Ekkor volt utánpótlás-válogatott versenyző dr. Legerszki Tamás, zsámbéki körzeti orvos is, még amikor a gimnázium padjait koptatta. Ő aztán egyetemistaként, 1978-ban befejezte a versenyzést. 1993-ban falujában, talán nosztalgiából, levette a szögről a tollasütőt, és menten kíváncsi gyerekhad állta körül, hát elkezdte őket tanítani az iskola tornatermében. Mosolyogva emlékszik az első idegenbeli versenyükre, melyre a helyi tűzoltóság autójával utaztak, és megérkezve nagy volt a vendéglátók megdöbbenése, amikor a csövek közül apróságok bújtak elő tollasütővel a kezükben. Ez a fogadtatás nem zavarta a zsámbékiakat, a versenyen megnyertek minden nyerhetőt…
Aztán bekapcsolódtak a Diaboló tollaslabda-hétvégék versenysorozatába, egy ízben, amikor ők voltak a házigazdák, több mint száz versenyző jelent meg a tornatermükben. Míg beszélgetünk, a pályán zajlik az élet, alsó és felső tagozatos általános iskolások vívnak kemény csatát, de feltűnik közöttük néhány felnőtt is, csak úgy, a mozgás öröméért. Hogy miért tölti heti két-három alkalommal a délutánját a helyi körzeti orvos a tollaslabdázó fiatalok között? Filozófiája sajátságos: ő ezt a kitűnő időtöltést a jellemnevelés nagyszerű iskolájának tartja. Van olyan gyerek, akinek az ujját úgy kellett lefeszíteni az ellenfele torkáról az első edzésen. Most a fiú elmélyülten ütöget, semmi más nem érdekli, mint a labda röpte. Önző számítás is vezérli a doktort: úgy véli, akivel itt eltölt hetente hat-nyolc órát, azt betegként a rendelőintézetben nem kell fogadnia. A szándéka az, hogy elindítja egy úton a sportolni vágyó zsámbékiakat, melynek végén az egészség van.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
