Szent Iván-éji szertartások a Hajdúságban

Idén is megrendezték Hortobágyon a Szent Iván-éjszakához kapcsolódó ünnepet Táltosok nyomában címmel. A harmadik éve megtartott, néprajzi hagyományainkat felelevenítő Szent Iván-napi események főszervezője Kovács András volt, az Ősmagyar Táltos Egyház vezetője, aki évek óta foglalkozik a magyarság történetének kutatásával. A Szent Iván éjjele előtti napon megrendezett hortobágyi találkozóra már kora reggel érkeztek érdeklődők. A hazai turisták mellett kanadai, szlovákiai és szlovéniai magyarok is képviseltették magukat a hajdúsági rendezvényen.

A jeles naphoz kapcsolódó ünnepi rendezvények minden évben pontosan délben, sajátos szertartással kezdődnek a Kilenclyukú híd szomszédságában, a vízi színpadon. Kovács András táltos vezetésével most is jelképes tüzet gyújtottak, majd a másfél ezer érdeklődő a közös meditáció során a víz, a föld és a tűz energiáját gyűjtötte be. Ezt követően a táltosok áldást osztottak.
Kora délután a Hortobágy és a puszta jellegzetes ételeinek bemutatójára és kóstolójára került sor. A rekkenő júniusi hőségben a hajdúságiak néptánc- és csikósbemutatóval szórakoztatták a nagyérdeműt. De nem maradhattak el az ősi magyar harcmodort felelevenítő játékok sem, melyek szorosan kapcsolódtak a Szent Iván éjjele előtti szertartáshoz.
Az éjszakát megelőző legfőbb attrakció a tűzön járás volt. Este nyolc óra tájban a táltosok meggyújtottak három máglyát, majd amikor parázsra égtek, elegyengették. Az előkészítés után újra a közös energiagyűjtésé volt a szerep. A mintegy ezer vállalkozó szellemű embert a parázs túloldalán álló táltosok tekintettartásukkal segítették az átkelésben. A szertartás során mindig az elszántság és a hit a legfontosabb.
Az idei hortobágyi Szent Iván-éji tűzön járáson a legfiatalabb résztvevő ötesztendős volt, a legidősebb pedig egy hetvenen felüli nyugdíjas házaspár. A régi néphiedelem azt tartja, ha egy házaspár kézen fogva átmegy a parázson e jeles éjszakán, örökké tart a kapcsolatuk.
A parázson járás szertartása késő este fejeződött be. Ezután a feloldódás, a lazítás ideje következett egészen reggelig. Az egybegyűltek közösen várták a napfelkeltét, miközben az égbolton különféle fényjelenségeket észleltek. Felhők formájában megjelentek a segítők képei. A Táltosé és Szűz Máriáé. A hagyomány szerint, az új nap kezdete a megtisztulást hozhatja a várakozók életében. A táltosok, akik közül többen nagy tudású természetgyó-
gyászok, a szeretet, a jóság és a hit fontosságát erősítették Szent Iván éjjelén a várakozókban.
Debrecenben a Csapókerti Közösségi Ház és a Főnix Néptánc Együttes a 3. Tűztánc Ifjúságtánc Fesztivállal tisztelegett a Szent Iván-éji hagyományok előtt. Az éjszakai programot már kora délután kísérő rendezvények előzték meg. A szervezők Hajdú-Bihar megyéből hat néptánccsoportot hívtak meg. A Felvidékről érkezők pedig mesemondással szórakoztatták a kicsiket, míg egy másik színhelyen moldvai és gyimesi néptáncot tanítottak a gyerekeknek. A kézműves játszóházban ugyanekkor a Szent Iván-éji hagyományokat elevenítették fel.
A tűzrakás és a tűzugrás Debrecenben sem maradt el. A nyolcvan centiméter átmérőjű máglyát a néptáncos lányok körülülték, s népdalokat énekelve várták, hogy parázsra égjen. Ezt követte a tűztánc, majd a tűzugrás. A csapókerti rendezvényen több fiatal pár vállalkozott arra, hogy kéz a kézben átugorja a parazsat. Reményeik szerint, szerelmük ennek köszönhetően egész életen át tart majd, szeretetben, megértésben.