Az Európai Bizottság továbbra is valamennyi tagállamot rá akarja kényszeríteni az orosz energiapiacról való teljes leválásra. Ezzel párhuzamosan az Európai Néppárt is – amely sorai közt tudja Magyar Péterék Tisza Pártját is – a május eleji kongresszusán elfogadott határozatában az orosz atomenergia-ipar korlátozását sürgette.
Lehetetlenséget szorgalmaznak
Azonban még az EU saját gazdaságpolitikai kutatóintézete, a Bruegel Intézet is elismeri: az orosz nukleáris forrásoktól való hirtelen elszakadás nem lehetséges. Az ukrán Dixi Grouppal közösen készített jelentésük ugyan szorgalmazza az importtilalmat, de egyúttal rávilágít arra is, hogy a tagállamoknak nyomós okuk van a jelenlegi gyakorlatra.
A jelentés hangsúlyozza, hogy egyes uniós országok, köztük Magyarország és Franciaország Roszatommal való együttműködése nem csupán politikai megfontolásokból ered. Az unió kritikus mértékben függ az orosz energiaellátástól, különösen a nukleáris szektorban. Ezért az orosz importról való azonnali leválás súlyosan veszélyeztetné az EU és a tagállamok energiabiztonságát, ami a jelenlegi helyzetben észszerűtlen lépés lenne.
A tagállamok megijedtek, betáraztak
A kiszolgáltatottság mértékét jól illusztrálja, hogy az uniós villamosenergia-termelés negyedét biztosító atomerőművekhez szükséges uránt az EU 2024-ben több mint hétszázmillió euró értékben Oroszországból szerezte be. Egy évvel korábban a nukleáris végtermékekhez használt természetes urán 23 százaléka érkezett közvetlenül Oroszországból.
A Roszatom látja el az Európai Unióban működő 99 atomreaktor közül 19 orosz VVER-típusú egység fűtőanyagát, beleértve a paksi atomerőművet is. Szembetűnő, hogy a szankciópárti országok között (Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Svédország, Írország, Hollandia és Csehország) több olyan is akad, amelyeknek jelenleg is élő beszállítói szerződése van a Roszatom fűtőanyaggyártó vállalatával, a TVEL-lel. Ilyen Szlovákia, Csehország és Finnország is. Igaz, ezek az államok jó ideje keresik a diverzifikációs lehetőségeket, ám a fűtőanyag lecserélése finoman szólva sem egyszerű folyamat.
Az EU 2023-ban összesen 707 tonna nukleáris üzemanyagot importált, amelynek több mint nyolcvan százaléka (573 tonna) Oroszországból származott. Ez jelentős növekedés a 2022-es 314 tonnához képest, ami egyértelműen a tagállamok előrelátó készletezésének tudható be a lehetséges szankciók vagy orosz exportkorlátozások elkerülése érdekében.
A Bruegel becslése szerint az orosz urántól való teljes függetlenedés akár öt–hét évet is igénybe vehet. Ehhez az EU-nak jelentős erőfeszítéseket kellene tennie új partneri kapcsolatok kiépítésére olyan uránkitermelő országokkal, mint Kanada, Ausztrália vagy Namíbia, illetve a volt szovjet utódállamokkal és más közép-ázsiai exportőrökkel. Ez a folyamat azonban időigényes és bizonytalan.
A szankciók erőltetése veszélyezteti az energiabiztonságot
Bár az orosz–ukrán háború kitörése óta egyes tagállamok alternatív beszállítókat keresnek, és emiatt, valamint a készletezés következtében 2024-ben csökkent az orosz import aránya, a Bruegel Intézet jelentésében figyelmeztet: alaposan át kell gondolni az újabb szankciók energiabiztonságra gyakorolt hatásait. Ahogyan a Nemzetközi Energiaügynökség londoni csúcstalálkozóján is elhangzott nemrégiben, az energiabiztonság új korszakba lépett, és a világ egyik legnagyobb kihívása a jövő energiarendszereinek megbízható működtetése.
Borítókép: A Paksi Atomerőműnek készült nukleáris üzemanyag a TVEL-nél (Forrás: TVEL/VG)
