Szép gesztus az is, hogy az átadást éppen a tűzeset napjára időzítették, kicsit a feltámadás szimbólumaként, az újban a régit láttatva. Az építést nyomon követve hozzánk nőtt az új BS, csakúgy, mint a Népstadion, az Üllői úti pálya, vagy az Újpesti sporttelep. A napokban aztán egy bizarr melléklet pottyant ki a kedvenc sportújságomból. Kövek között egy ott felejtett Samsonite bőrönd, alatta a felirat: Budapest Aréna. Idő kellett, míg felfogtam, hogy az eredetieskedően formatervezett kiadvány az épülő BS-t népszerűsítené, amelynek a felépítéséig (természetesen) éppen száz nap maradt hátra. Az új szegfűs Gergelyt a maga száznapos naptárával már megszoktuk. De miként lett a BS-ből BA? Becézve éppenséggel „Kavics” – méghozzá „Európa szívében”? A horrorisztikus képet Isten őrizz megjeleníteni! Hát mit mondjak… Nem így képzeltem az annyira várt csodát. Egy biztos: lehet aréna minden mennyiségben, számomra azért a sportcsarnok „a BS” marad. A száz napot pedig nem tudom, honnan kezdik számolni, és ami még ennél is fontosabb, nem tudom, hol fogják befejezni? Remélem, azért valaki csak tudja, és ha csúszik az átadás az eredeti megállapodáshoz képest, a szerződéshez híven ketyegni kezd majd a napi 23 millió forintos kötbér. Vagy talán erről kívánja elterelni a figyelmet a kiadvány, amely mutatósnak elgondolt nagy hűhó semmiért?

Kiderült, kiket környékeztek meg az ukrán szolgálatok