Közoktatás az EU-tagországokban

Az Európai Unió egyes tagországaiban más és más a közoktatási rendszer szabályozása. Eltérések mutatkoznak a közoktatás hosszát, az évismétlés lehetőségét, a tanulók értékelését és a házi feladatot illetően. Az Oktatási Minisztérium az uniós tagországok oktatási rendszeréről közölt összeállítás.

Teljes közoktatás hossza

A teljes közoktatás hossza az Európai Unió nyolc országában haladja meg a 12 évet (Írország, Olaszország, Luxemburg, Egyesült Királyság, Izland és Lichtenstein). Egyes intézménytípusok és képzéstípusok esetében további öt országban található 12 évet meghaladó továbbhaladási útvonal (Belgium, Németország egyes tartományai, Ausztria, Norvégia).

A csatlakozásra váró kelet-európai országok esetében csak Csehország rendelkezik 12 évet meghaladó hosszúságú közoktatási rendszerrel. Litvániában, Máltán, Lengyelországban, Romániában, Szlovéniában és Szlovákiában a képzés hossza – típustól függően – több lehet, mint 12 év.

A közoktatás szinte mindenhol magában foglalja az alapfokú, az alsó és felső középfokú oktatást. Az Európai Unió tagállamaiban alapfokú oktatási szakasz mindenhol hosszabb, mint az alsó középfokú oktatás, kivéve Németországban és Ausztriában, ahol négy év alapfokú oktatást négy év alsó középfokú oktatás követ. A két oktatási szint megoszlásának leggyakoribb arányai azokban az országokban, ahol nem egységes szerkezetben zajlik az oktatás: 6 + 3 vagy 4. Egységes jellegzetessége még az EU-s tagállamoknak, hogy az alsó középfokú oktatásban nem folytatható szakképzés.

Az alapfokú oktatás hossza

Az EU országok közül hétban az alapfokú oktatás hat évig tart. Három országban hét évig, kettőben négy évig és háromban öt évig. Hat állam egybevont alapfokú és alsó középfokú oktatást tart fent (úgynevezett egységes szerkezetű alapoktatás – Dánia, Portugália, Finnország, Svédország, a nem EU-s országok közül Izland, Norvégia).

Az egységes szerkezetű oktatás belső szakaszolása az egyes országokban eltérő, de mindenhol megfigyelhető, hogy az alapfokú oktatás hosszabb az alsó középfokú oktatásnál: az alapfokú rész portugál, dán, finn és svéd rendszerben hat évig tart, míg az izlandi és a norvég alapfokú oktatás hét éves, szemben az alsó középfok három évével.

Évismétlés

Európa északi és nyugati fele (Izland, Egyesült Királyság, Norvégia, Dánia, Svédország, Franciaország, Írország, Spanyolország, Portugália, Lichtenstein, Ciprus, Málta) az évismétlést csak oktatási szakaszok végén, különleges esetekben vagy egyáltalán nem teszi lehetővé. Keletre és délre minden év végén ismételhet évet a diák.

Több ország tiltja az évismétlést az első év(ek)ben, valamint Máltán és 2005-től a vallon belga iskolákban az utolsó években is. Belgiumban maximum egy-két alkalommal ismételhet évet a tanuló. Szlovéniában az alapfokú oktatásban csak a szülő jóváhagyásával, Lettországban az iskolatanács és a szülő együttes jóváhagyásával lehet évet ismételni. Szintén csak kivételes esetekben lehet évet ismételni Görögországban, Portugáliában és Írországban. Ezen kivételes ok pontos definiálása országról országra változik, közös bennük azonban az, hogy csak nagyon hosszú iskolai hiányzás esetén és pszichológus, orvos, szociálpedagógus javaslata alapján dönthet úgy az iskola vezetője a szülőkkel egyetértésben, hogy a tanuló nem lép a következő osztályba.

Azok az országok, amelyek nem teszik lehetővé az évismétlést minden évben, többnyire különleges felzárkóztató módszerként (és nem büntetésszerűen) kezelik, így a legtöbb esetben szükséges a szülő és/vagy az iskolatanács beleegyezése, illetve egyéb korlátozások is lehetségesek: például Franciaországban és Spanyolországban csak egyes ciklusok, belső szakaszok végén lehetséges a tanulók visszatartása.

Tanulók értékelése

A tanulói értékelés közvetlenül vagy közvetve, de hatást gyakorol az oktatási folyamat egészére. Az értékelés különböző formákban és több fokú skálán történhet: jeggyel, betűvel, szövegesen. Az értékelés funkciója a legtöbb esetben összegző és normatív, de a tanulóknak adott osztályzatok megbízhatóságát és érvényességét sok kutató vonja kétségbe. Sok felmérés megállapította, hogy eltérések találhatók a tanulóknak adott osztályzatok és az egységes követelményszint szerint mért eredmények között.

Az EU tagállamokban utóbbi időben bevezetett reformok vizsgálata arra enged következtetni, hogy az EU-ban a formatív kritériumokra épülő értékelést részesítik előnyben, az összegző és normatív értékelési rendszerekhez képest. A kötelező oktatás szintjén az értékelés egyre inkább a tanulási folyamatok irányításának eszközévé válik, nem pedig a szelekció kritériumává. Ezt erősíti az a tény, hogy eltolódik a korábbi kiegyenlítetlen arány az ismeretközlő oktatás felől a készségfejlesztő oktatás felé. A tagországok többségében megfigyelhető az általános – átfogó – értékelés tendenciája. A tantárgyankénti értékelést kezdi felváltani a műveltségi területenkénti vagy az adott év követelményrendszerének teljesítéséhez kapcsolódó értékelés. Ilyen esetekben a tanulók nem jegyet kapnak, hanem az iskola szöveges formában értékeli, hogy milyen mértékben sikerült az év tananyagban előrehaladást mutatnia, kiemelve a tanuló erősségeit, és gyengességeit.

A tanulói teljesítmények értékelésének formái nagy változatosságot mutatnak. Mindenhol megtalálható valamilyen: szöveges, osztályzattal vagy betűvel történő értékelés. A tanuló gyenge teljesítménye esetén adott elmarasztaló értékelés nem jelenti automatikusan a tanuló évismétlését. Általánosságban az állapítható meg, hogy ahol minden évben lehetséges buktatás, ott gyakrabban találjuk az osztályzattal történő és tantárgyankénti értékelést, mint az átfogó műveltségterületenkénti vagy az év egészének követelményrendszeréhez viszonyított szöveges vagy betűjeles értékelést.

Házi feladat

A legtöbb EU-s országban a szabályozás nem terjed ki a házi feladatokra. A tanárok vagy az intézmény vezetésének joga eldönteni, hogy milyen módszerekkel tanítanak, és adnak-e házi feladatot. Anglia és Norvégia esetében tér ki a tantervi szabályozás a házi feladatok meghatározására. Angliában oktatási ciklusonként meg van határozva, hogy a tananyaghoz kapcsolódóan mennyi tanórán kívüli feladat adható a tanulóknak. Norvégiában minden évfolyamon kötelező házi feladatot adni, amelynek mennyiségét nem szabályozzák. A tanulók érdeklődésüknek, képességeiknek megfelelően a tanórai tevékenységekhez kapcsolódó témákban adat-, információgyűjtést végeznek, ezt pedig egy előre elkészített keretben project fich tervezik.