- A Hungaroton csak abban az esetben érheti meg az ezredfordulót, ha csatlakozik valamelyik multinacionális cégcsoporthoz – hangzott a sommás vélemény a kilencvenes évek elején, s nem is alaptalanul. Hiszen addigra olyan nagy múltú, világsztárokat foglalkoztató lemezkiadók veszítették el önállóságukat, mint például az angol Decca, a holland Philips vagy a német Deutsche Grammophon – melyek ekkor már a nevét később Universal Music Groupra változtató PolyGram tulajdonában működtek. Az Universal mellett az EMI, a Warner, a BMG és a Sony uralja a világ hanghordozó-piacát, azaz a gyűjtőnéven „major”-ökként emlegetett öt multivállalat.
Az ezredfordulót már a hátunk mögött hagytuk, tényként közölhetjük tehát, hogy a jóslat nem vált be: a Hungarotonnak mind a komolyzenei, mind a könnyűzenei ágazata nyereséges, előbbi ráadásul leginkább az exporttevékenységének köszönhetően.
Az idő tehát Hollós Mátét, a Hungaroton Records Kft. ügyvezető igazgatóját igazolta, aki az előző évtized kezdetén is úgy ítélte meg, hogy van jövője egy független, középnagyságú, a multiktól eltérő profilú lemezkiadónak. – Ha a Hungarotont valamelyik mamutcég vásárolta volna meg, az új tulajdonos csak a magyar társaság archívumának krémjét adta volna ki, új komolyzenei felvételek készítéséről szó sem lehetne – állítja Hollós Máté, indoklásként hozzá téve, hogy az óriáscégek abban érdekeltek, hogy a legnagyobb sztárokkal a legnépszerűbb repertoárt kínálják.
Az ügyvezető igazgató szerint a „major”-ök helyzete abból a szempontból problematikus, hogy míg korábban azzal büszkélkedhettek, hogy ők „építik” a művészeket, ma már főként a 60-70 év alatt készített felvételeiket adogatják ki CD-n, technikailag tökéletesítve. Ezáltal nemcsak egymásnak, hanem önmaguknak is konkurenciát teremtve, hiszen a legnépszerűbb művek zömét egy-egy major az utóbbi időkben jó néhány előadóművésszel megjelentette, s e téren nem várható megállás. Az új felvételek tekintetében is a popularitást tartják szem előtt, ezzel magyarázható a crossover vagy a 3 tenor jelenség eluralkodása.
Ugyanakkor ma is léteznek olyan emberek, akiket a komolyzene ennél mélyebben érdekel, így az olyan középcégek is életképesek maradtak, mint amilyen a svéd Bis, a svájci Claves vagy a magyar Hungaroton. Hollós Máté úgy látja, mára értelmetlenné vált, hogy egy tehetséges fiatal CD-re játssza Beethoven Hegedűversenyét, de közepes méretű független kiadóknál módja lehet arra, hogy értékes, de kevésbé ismert művek előadásával számot adhassanak művészi képességeikről. Jó példa erre az 1978-ban született Kelemen Barnabás, akit eddig is már több nemzetközi versenyen ítéltek a legjobbnak. Tavaly megnyerte a mértékadó International Violin Competition of Indianapolis-t (Indianapolisi Nemzetközi Hegedűversenyt), s a nyolc különdíjból is hatot hazahozott. A Hungarotonnál nemrég jelent meg a negyedik albuma, amelyen Johann Michael Haydn hegedűversenyeit szólaltatja meg – ez a művek világelső felvétele. Egy ilyen lemezért nem törik be a kirakatot, de biztos bevételt hoz, hiszen e kompozíciók világszerte csak ezen a kiadványon kaphatóak.
Míg az eladási számok mindenütt csökkennek – az Egyesült Államokban tavaly 9 százalékkal estek vissza -, a Hungaroton tartja a korábbi évek értékesítési szintjét. Bevételének fele-fele származik hazai értékesítésből, illetve exportból. Ez utóbbi tekintetében Japán áll az élen, Európában pedig Franciaország, de a német, olasz, svájci, spanyol, norvég piacon is igen kelendőek a társaság kiadványai.
Nem véletlen, hogy a cég gondozásában az elmúlt esztendőben 87 komolyzenei kiadvány látott napvilágot, melyek közül 56 az új, s ezen belül 28 a világelső felvételek száma.
A Hungaroton a közeljövőben az audió és videó DVD kiadását is megkezdi. A videóval kapcsolatos elképzelései szerint tévéfelvételek mellett saját produkciókat is megjelentetne.
Aranyrészvény
A Qualiton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot 1951-ben hozták létre, melynek nevét a hatvanas években, amikor megindult a komolyzenei lemezek exportja, Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatra (MHV) változtatták, mert nyugaton is létezett egy Qualiton nevű cég. Lemezei ekkortól külföldön is egyre népszerűbbekké váltak, számos kiadványa komoly díjakat is nyert. Idehaza a könnyűzenei piacon teljes mértékben, a komolyzenét illetően pedig – mivel csehszlovák, keletnémet és szovjet lemezeket is lehetett kapni – majdnem monopolhelyzetet élvezett.
Az import 1988-ban történt liberalizációját követően azonban drasztikusan visszaesett a hazai piaci részesedése, miközben csökkent a fizetőképes kereslet, különösen, hogy az elkövetkezendő években a teljes átállást is végrehajtották a bakelitlemezeknél akkor még jóval drágább CD-kre. (Az ezt megelőző időszakban mindkét hanghordozón megjelentették a felvételeiket.) S ha már lúd, legyen még soványabb, a beruházásokra – például a dorogi hanglemezgyár építésére – a hetvenes-nyolcvanas években felvett állami kölcsönök törlesztését is a kilencvenes évek elején kellett megkezdeni. Az MHV helyzete drámaivá vált.
A változások első jeleként a könnyűzenei hanghordozók kiadása 1992-ben átkerült az e célból alakult Hungaroton Gong Kft.-be, melynek 51 százalékát az MHV jegyezte, a fennmaradó részt pedig magánbefektetők birtokolták. A következő esztendőben az MHV száz százalékos tulajdonában létrejött a komolyzenére specializálódott Hungaroton Classic Kft. Az MHV archívumán és kiadói jogán profiljuknak megfelelően a két társaság osztozott.
1995-ben megtörtént a Hungaroton teljes privatizációja, ám előtte az állam, hogy a nemzeti értéket képviselő archívumot ellenőrzése alatt tarthassa, megalapította a Hungaroton Music Rt.-t, melyben aranyrészvényt tart fenn magának.
A magánosításkor a részvénytársaságot a tíz magánszemélyből álló Magyar Művészek Konzorciuma vásárolta meg 250 millió forintért, melyhez a hitelt a Fotex adta. E cég a két kft.-ben többségi tulajdont szerzett, s később tőkeemelést is végrehajtott. A Gong és a Classic 1998. március 1-én, Hungaroton Records néven összeolvadt, de a két profil továbbra is külön vezetés alatt maradt. 1999. július 1-én pedig az irányítást is összevonták.
A Fotex ma az rt.-ben és a kft.-ben is 90 százalék fölötti tulajdonrészt szerzett, a maradék néhány százalékot a konzorcium birtokolja. Az MHV időközben visszafizette az állami adósságát a gyár és raktárépülete eladásából (a lemezgyártó sort egy angol cég, a kazettagyártó berendezést a Fotex vásárolta meg), a működése során szerzett, illetve a privatizációból származó bevételeiből, s ezt követően a vállalatot felszámolták.
A privatizált Hungarotonnal szemben – teljes joggal – az archívumot illetően állította a legkeményebb feltételeket az ÁPV Rt. Az új tulajdonosoktól megkövetelte, hogy a részben a Rottenbiller utcai vizesedő pincében tárolt anyagot megfelelő, szellőztetett helyiségekben, erre alkalmas polcrendszeren helyezzék el, s hogy egy év alatt számítógépre vigyék az archívum teljes katalógusát. A szerződés arra is kötelezi a társaságot, hogy tíz esztendő alatt összesen háromezer lemeznyi anyagot digitalizáljon, s évente legalább húsz kiadványt jelentessen meg az archív felvételekből.
Az archívum átköltöztetése közvetlenül a privatizáció után megtörtént, az elektronikus katalógust pedig nemcsak elkészítették a megjelölt határidőre, hanem azóta is folyamatosan tökéletesítik.
Az előírt mennyiségű anyagot két év alatt digitalizálták, s e munkát saját elhatározásból tovább folytatják. Az archívum felvételeiből minden évben minimum negyven kiadványt dobnak piacra. – Erkölcsi kötelességünknek tarjuk, hogy az archívum teljes anyagát felújítsuk, s a lehető legjobb állapotban őrizzük meg az utókor számára. Ugyanakkor nem raktárszerűen tároljuk a régi felvételeket, hanem igyekszünk minél többet közkinccsé tenni belőlük – indokolja a túlteljesítést Hollós Máté.
A Hungaroton az utóbbi 15-20 évben a különlegességek felé fordult, mert az ilyen felvételek exportképesek. A társaság nagy erénye, hogy a világpiacon is kelendő, kiemelkedő művészeit – mint az Amadinda ütőegyüttest vagy Szabadi Vilmos hegedűművészt – a válságos időszakban is meg tudta tartani, illetve az elszerződöttek zöme (például Perényi Miklós gordonkaművész vagy a Sonyhoz átigazolt Liszt Ferenc Kamarazenekar) visszatért. Kiadványai közül nem egy kapott rangos díjakat. Az ügyvezető igazgató szerint egy díjnyertes lemez iránt ugyan valamennyivel nagyobb érdeklődés mutatkozik, ám ennél jóval kedvezőbb a márka hírnevére gyakorolt hatás.
origo.hu
Soros fütyül, Magyar Péter egymilliót lép Ukrajnáért a már ismert koreográfia szerint
