Sütő Sándor nevéhez fűződik a zamantos, fehér színű, szép formájú mikepércsi vajretek nemesítése. Ez már harminc évvel ezelőtt történt, de vetőmagja ma is kapható. A nyolcvankét esztendős nemesítő büszke arra, hogy a felvásárlók annak idején az ország minden tájáról jöttek, és teherautószám vitték földjéről az egészséges, ízletes vajretket. Felesége, Mária néni a nemesítés minden fortélyát ismeri, de nemcsak erről, hanem az évtizedekig tartó fáradtságos munkáról s az értékesítés korábbi lehetőségeiről is szívesen beszél. Nem titkolják: portéka sosem maradt a nyakukon. A házaspár úgy véli, ha elegendő vizet és szerves trágyát kap a retek, nem lesz sem fás, sem ízetlen. Mert ahogy ők mondják: Isten mentsen meg mindenkit a felfújt, hamis retektől.
A hajdúsági településen kevesebb, mint tíz gazda foglalkozik vajretektermesztéssel. Gombos József nemesítő nagybátyjától örökölte e növény termesztésének titkát, s jelenleg is retket termeszt a jó minőségű, laza szerkezetű mikepércsi barnahomokon.
– Az idén csak március közepén tudtunk vetni, mert sokáig fagyos volt a föld. Az elmúlt évhez képest legalább három hetet csúszott ez a munka – magyarázza vendéglátóm, miközben segítőivel éppen a mutatós, fehér színű retket szedi ki a fátyolfólia alól. Öt darabot kötnek egy csomóba, majd ládákba helyezik őket. Gombos József bicskájával kettévágja az egyik növényt, s büszkén mutatja, hogy olyan puha a közepe, mint a vaj. Nem fás és nem is kukacos.
– Mindenki másra esküszik, de mi, a feleségemmel a több évtizedes tapasztalatunkban hiszünk. Az őszi és a tavaszi műtrágya mellé, ha csak tehetjük, beszórunk egy kis istállótrágyát is. Fontos az is, hogy megfelelő időben elegendő vizet kapjon a növény.
– Hogyan tudják öntözni, ha nem veszik le róla ezt a különös leplet? – mutatok a közel ezer négyszögölnyi retekföldre.
– Nemrégiben fejlesztettem ki a fátyolfóliás termesztési módszert. Ennek az a lényege, hogy közvetlenül a vetés után leterítem ezt a különleges fóliát, és ezen keresztül, speciális módon öntözök. A fólia kiváló klímát teremt a fejlődő növények számára.
A Gombos József termesztette vajretek éppen akkor kerül piacra, amikor a hagyományos, melegházi piros retek kifutóban van, a szabadföldi pedig még nem fogyasztható. Ők családi vállalkozásban termesztik a vajretket, de egyre kevesebb haszonnal. Az idén, bár szép a termés, a várt mennyiség negyven százalékát elvitte a késői fagy.
Május elejétől három héten át napi 1500-2500 csomót kötnek. A szállításra kész árut hajnali kettőkor viszik a debereceni nagybani piacra.
– Fél ötkor nyitják a kaput, de ha nem állunk már kettőkor a sor elején, nem tudunk jó helyet foglalni – meséli Gombos Józsefné. – Napközben kint vagyunk a birtokon, szedjük és csomózzuk a retket, este tízkor lepihenünk, de hajnali egykor már csörög az óra.
– Megéri?
– Ha mérlegelnénk, már régen abbahagytuk volna – veszi át a szót a családfő. – Több évtizede foglalkozunk retektermesztéssel, és mivel ez családi örökség, arra kötelez bennünket, hogy ne hagyjuk abba. Ráadásul szeretjük a földet, ez a mindenünk. A nagybani piacon az ország különböző pontjáról érkező kereskedők vásárolnak tőlünk. Ismerik, szeretik és keresik a termésünket.
– Vélhetően a hasznot is ők teszik zsebre.
– Nem telne ki az időnkből, hogy még a vásárcsarnokban is áruljunk – folytatja Gombos József. – Az igaz, hogy amit a nagybanin 60-70 forintért eladunk, azt a viszonteladók dupla pénzért kínálják a vásárcsarnokokban, de ez ellen semmit nem tehetünk.
A házaspártól azt is megtudom, hogy hiába próbálkoztak már másfajta növények termesztésével, a piaci helyzet, az árak és a központi támogatás mind a kistermelők igyekezete ellen szólnak.
Gombosék, sok más mikepércsi termelőhöz hasonlóan, attól félnek, eljön az idő, amikor a magyar paraszt teljes ráfizetéssel fogja művelni a földjét. Hogy akkor miből élnek meg, azt ma még senki sem tudja. Ők a vajretek termesztéséről azonban soha nem szeretnének lemondani.
origo.hu
Két autó és egy mikrobusz ütközött, lezárták az M1-es autópályát
