Fahrenheit 9/11

A bemutatása utáni első héten rögvest 23,9 millió dolláros bevételt ért el. Az Egyesült Államok 868 mozijában kezdték el vetíteni egyidejűleg. Sikeres is és nem is. A Demokrata Párt vezetői óvakodnak kiállni mellette. Michael Moore „Fahrenheit 9/11” című filmjéről van szó. Mai lapszemlénk a film amerikai sajtójából válogat.

Az USA Today szerint a Fahrenheit 9/11-et nem is azért csinálták, hogy objektív legyen, s ezt maga Michael Moore is elismeri. Igaz, írja a lap, Moore azt ígérte, hogy az „igazságot” mutatja be; ám nem ezt tette. A film tele van hibákkal, tévedésekkel, pontatlanságokkal. Meglehet, nemegyszer szándékosan. A filmben Moore például elmeséli, hogy George Bush 1997-ben, még texasi kormányzóként, az afganisztáni tálib-rezsim embereit fogadta, hogy egy Afganisztánon keresztül húzódó olajvezeték építéséről tárgyaljon velük, és – sejteti Moore – a tálib-rezsim megdöntése, az Afganisztán elleni háború mögött is ez a szándék, azaz az olajvezeték megépítése húzódna. Az USA Today szerint ilyen találkozóra nem került sor Bush és a tálibok között, ám sor került rá a külügyminisztérium és a tálib-rendszer képviselői között. S ezt a találkozót nem más engedélyezte, mint Bill Clinton, akkori elnök.

A Wall Street Journal azt a filmbéli állítást elemzi, miszerint a 2001. szeptember 11-i terrorista akciók után, miközben az amerikai légteret lezárták, Bush elnök engedélyével 142 szaúdi állampolgár, köztük a Bin Laden család tagjai hagyták el titokban az Egyesült Államokat, egy katonai légibázisról felszálló repülőgépen. A befolyásos konzervatív lap szerint ez az állítás egész egyszerűen nem igaz. Illetve nem így igaz. A szaúdiak valóban elhagyták az Egyesült Államokat, valóban egy katonai légibázisról szálltak fel – de csak azután, miután már megnyitották az amerikai légteret. Az engedélyt erre az a Richard Clarke adta meg, aki a terrorizmus-ellenes harc felelőse volt a Clinton- adminisztrációban és egy darabig a Bush-kormányban is, s aki a minap erősen kritikus könyvet publikált a republikánusok terror-ellenes politikájáról.

A Los Angeles Times az Egyesült Államok szövetségeseinek, ha nem is teljes felsorolását hiányolja, de mindenesetre a fajsúlyos szövetségesek megemlítését várta volna el a filmrendezőtől. Moore ugyanis azzal próbálja meg nevetségessé tenni Bush elnököt, hogy az iraki háborúban csak jelentéktelen államocskák állnak mellette; holott – írja a Los Angeles-i lap – az Egyesült Királyság, Spanyolország, Itália és Lengyelország van annyira fajsúlyos szövetséges, hogy részvételük az iraki akcióban megemlíttessék.

A Seattle-ben megjelenő Slate című lapban Christopher Hitchens azt írja, hogy Moore filmje nem több, mint vacak propagandafilm. „Tisztességtelennek vagy demagógnak nevezni, csaknem bizonyos elismerését is jelentené a filmnek. Holott csupán arról van szó, hogy valami torz alkotás-félében ötvöződnek a MoveOn.org (ez a Soros György-finanszírozta internetes szervezet – a szerk.) látványosan militáns akciói és Szergej Eizenstein vagy Leni Riefenstahl propagandafilmjei” – írja Hitchens. Szerinte a „Fahrenheit 9/11” utálatos moralizáló cirkusz, amelyet ráadásul megpróbáltak gondolkodó dokumentumfilmmé maszkírozni. Még az Al-Dzsazíra sem mert volna soha ilyen fércmunkának számító propagandát kiadni a keze alól – véli a Slate-ben Christopher Hitchens, aki egyébként vállaltan baloldali értelmiségi.

A Washington Post című napilapban Tina Brown, a mondén New York krónikása viszont megdicséri a filmet. A publikum reakciói ugyan felemásak voltak – írja Brown –, de most, hogy kiderült, Irakban nem voltak tömegpusztító fegyverek, és Szaddám Huszeinnak nem volt felelőssége a 2001. szeptember 11-i terror-támadásokban, más szemmel kell nézni Michael Moore filmjét is. Meg egyébként is, Tina Brown szerint, a baloldalnak is lehet egy Rush Limbaugh-ja. (Rush Limbaugh neves konzervatív rádiós az Egyesült Államokban – a szerk.)