Egyre több iraki használja fel az internetet arra, hogy érzéseit, személyes élményeit, s véleményét megossza a világgal. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az országból kikerülő információ java része máig a politikusok, vagy a média „szűrőjén” keresztül juthat csak ki a nagyvilágba.
Az iraki háború kirobbanása előtt csupán néhány ember használta ki az internet kínálta lehetőségeket az országban. Ez a szám mára már jelentősen földuzzadt; a blogokat (internetes naplókat), internetes újságokat és a különféle chat oldalakat aktívan használó irakiak száma azóta is rohamosan növekszik – adja hírül a BBC.
Az interneten „társalgó” irakiak többsége úgy véli, hogy ezeken a csatornákon keresztül szabadon beszélhet nyomasztó problémáiról, vegyes érzéseiről. Úgy tűnik, az internetes kibeszélés jótékony hatást gyakorol az ott élő emberek pszichéjére, akik úgy érzik, ezáltal lelkük megtisztul, s megszabadulnak fájdalmuktól.
Egy, ma már aktívan „blogozó”, kétgyermekes iraki családanya – aki már a háború kezdete előtt is „hagyományos” naplót vezetett – úgy gondolja, meg kell ismertetni a valóságos helyzetettel a világot; s az embereknek tiszta képet kellene kapniuk arról, hogyan élnek az irakiak a mindennapokban. Az asszony háborús időket megörökítő naplói ma már az interneten is olvashatók, ezáltal a szélesebb közönség is bepillantást nyerhet a hamisítatlan valóságba – írja a BBC tudósítója.
A naplók plasztikus leírást adnak többek közt az amerikai invázió első napjairól, valamint az iraki nép kezdeti lelkesedéséről és megkönnyebbüléséről. Az emberek túlnyomó többsége reménykedve fogadta az amerikaiakat; akitől felszabadítást, megváltást és csupa jó tettet remélt.
A helyzet mára nagyot változott; a reményt félelem és bizonytalanság érzése váltotta fel. Az iraki blogok manapság zavartságtól és rémülettől „hangosak”. A szüntelen harcok, bombázások és vérontások következtében a civil lakosság folyamatos rettegésben él; félti a családját, a munkáját: mindazt, ami még megmaradt. Az élet csak nehezebb lett Irakban. Sokak úgy vélik, az emberek nem voltak még készen egy ekkora horderejű változásra.
Most mindenesetre békét és demokráciát szeretnének, s csupán saját életüket élnék háborítatlanul. Az általános meggyőződés szerint a nyugati sajtó igencsak felfújja és eltúlozza az iraki helyzetet. Az ott élők pedig az igazságot szeretnék elmondani a nagyvilágnak; például azt, hogy a többség – a szélsőséges elemeket leszámítva – örül Szaddám Huszein bukásának, és sem az amerikaiakkal, sem pedig a szövetségesekkel nem akar harcolni.
Persze nem minden iraki a háborúról és belpolitikai helyzetről „cseveg” az interneten. Létezik egy olyan réteg is, amelyet sokkal inkább foglalkoztatnak olyan, hozzájuk egészen közel álló problémák, mint például egy küszöbön álló egyetemi felvételi, vagy egy „szaftos” környékbeli pletyka – teszi hozzá a cikk szerzője.
Ahhoz azonban, hogy egyre több iraki jusson egyáltalán ilyen lehetőséghez a jövőben, alapvető infrastrukturális háttér szükséges. Az állandósult fegyveres konfliktusok, a szüntelen robbantások pedig csak hátráltatják az újjáépítést és a fejlesztéseket. Elektromos áram, működő telefonkészülékek és számítógépek híján a lakosság túlnyomó többsége azonban még egy jó ideig elzárva marad a külvilágtól.
És mégis, e zűrzavar és bizonytalanság közepette léteznek még olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a különböző meggyőződéseknek és véleményeknek nem csupán az egymásra dobott bombákkal lehet érvényt szerezni.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
