Pellet Sándor, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) igazgatóhelyettese a Népszabadság kérdésére válaszolva elmondta, hogy a vizsgálatot kérő orvos és a személyzet sokszor nincs tisztában a páciens sugárterhelhetőségével. A gépek műszaki állapotának, beállításának rendszeres ellenőrzése is csak most van kialakulóban, mint ahogy az egyes szakmai irányelvek szintén csak most épülnek be a gyakorlatba.
A röntgensugárzás a radioaktív sugárzásokhoz hasonló terhet és kockázatot jelent a szervezetnek, mégsincs mennyiségi korlátja. Manapság lényegében bárkin és bármennyi vizsgálat elvégezhető, a fő szempont az, hogy a remélt haszon mindenképp nagyobb legyen, mint amekkora kockázatot vállalnak érte. A vizsgálatok tíz-húsz százaléka fölösleges – állítja Horváth László, az Országos Röntgen és Sugárfizikai Intézet (ORSI) főigazgatója.
Alapelvként szögezhető tehát le, hogy az eszközök használatát az orvosok kizárólag a beteg állapotától tegyék függővé. Csakhogy az is fontos lenne, hogy mindenki számára elérhető legyen valamennyi diagnosztikai eszköz. Közhely ugyan, de igaz: teljesen eltérő az ellátottság szintje a fővárosban, egy-két nagyvárosban, illetve a kisvárosokban. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem mindig a szakmai indokok, inkább az elérhetőségek döntenek a vizsgálat kiválasztásáról – mutatott rá Szilvási István, nukleáris medicina szakorvos, tanszékvezető. A röntgen, a CT, az MRI, a gammakamera, Pet és az izotópos vizsgálatok közül kellene kiválasztani a legmegfelelőbbet, ennek gátja azonban, ha az adott területen nincs megfelelő műszer.
A legfrissebb adatok szerint a röntgengéppark mindössze hat százaléka fiatalabb háromévesnél. A berendezések fele viszont 11 és 20 év közötti, tehát elavultnak tekinthető.
origo.hu
„Lepkefing” – Gulyás Gergely reagált Magyar Péter hangfelvételére
