A történet tavaly, az Irodalmi Kerekasztal összehívásakor kezdődött, és akkor vett „különös” fordulatot, amikor – Parti Nagy Lajos példáját követve – száznál is többen léptek ki az írószövetségből, „elhatárolódván” Döbrentei Kornéltól, aki a Tilos Rádió keresztényirtásra felszólító megnyilvánulása elleni tüntetésen tett olyan kijelentéseket, amelyeket többen antiszemita megnyilvánulásként értelmeztek. A történet persze a legkevésbé sem magasztos eszmékről és a rasszizmus elleni szélmalomharcról szól, hanem a jelek szerint a pénzről. Arról, hogy az írószövetség székháza az írószövetségé marad-e, avagy a szervezetnek – feltételezett „vagyonával” együtt – osztoznia kell-e a társegyesületekkel.
Hiller István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője 2003-ban hirdette meg először az Édes anyanyelvünk pályázatot, amelynek százmilliós keretösszege nagy felhördülést váltott ki az írókból, lévén irodalmi folyóirataink mindössze pár millió forint éves támogatásból gazdálkodnak, és az arra hivatott szervezetek is rendszerint csupán pár százezer forinttal „segítik” a kortárs szépirodalmi kötetek megjelenését. A miniszter ravasz huszárvágással menekítette ki magát az egyre kínosabbá váló helyzetből: kijelentette, hogy a botránnyal „elérte a célját”, ami nem volt egyéb, mint hogy „felkavarja az irodalmi élet állóvizét”, és párbeszédre késztesse a különféle írószervezeteket. E párbeszéd szervezett kereteit megteremtendő a miniszter ez év január 7-én tárgyalt az országos írószervezetek képviselőivel, és megállapodott velük az úgynevezett irodalmi kerekasztal létrehozásáról, amely február elején meg is kezdte működését. A tárgyalássorozaton Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, Mezey Katalin, az Írók Szakszervezetének főtitkára, Csaplár Vilmos, a Szépírók Társaságának elnöke, L. Simon László, a Fiatal Írók Szövetségének elnöke, Menyhért Anna, a József Attila Kör elnöke, Gyurkovics Tibor, a Magyar Írók Egyesületének elnöke (mindemellett a Magyar Írószövetség választmányi tagja), Hernádi Gyula, a Független Magyar Írók Szövetségének elnöke, valamint Görgey Gábor exminiszter, a magyar P EN Klub elnöke képviselték az országos jelentőségű írói érdekvédelmi szervezeteket.
Ekkor még senki sem gondolta volna, hogy hamarosan egyazon történetnek válik részesévé az Irodalmi Kerekasztal, valamint a Tilos Rádió Barangó nevű műsorvezetőjének azon – éppen karácsony szentestéjén elhangzott – kijelentése, miszerint „legszívesebben kiirtaná az összes keresztényt”. A Tolerancia Díjjal kitüntetett ultraliberális rádióadó elé a Jobbik és a Rákosmente Polgári Kör szervezett tiltakozó demonstrációt január 11-re a Tilos Rádiónak otthont adó Kultiplex mozi épülete elé. A demonstráció során Döbrentei Kornél költő – az írószövetség választmányi tagja – a következő kijelentést tette: „Az a jó, ha végre van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen. A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk valódi – vezényelnek”; majd – tisztázatlan körülmények között, és jóval a demonstráció befejezte után – néhányan elégettek egy izraeli zászlót is.
Ezen eseményekre, valamint az írói érdekvédelmi szervezet „elhatárolódásának” hiányára hivatkozva január 26-án Parti Nagy Lajos, majd pár nappal később újabb huszonöt író jelentette be kilépését a Magyar Írószövetségből.
Az utána következő „kilépésdömpingben” több mint százan – többek között Balla D. Károly, Esterházy Péter, Fejtő Ferenc, Görgey Gábor, Konrád György, Kornis Mihály, Kőrössi P. József, Kukorelly Endre, Megyesi Gusztáv, Nádas Péter, Szabó Magda, Tamás Gáspár Miklós, Ungváry Rudolf, Vámos Miklós, Váncsa István és Végel László – mondtak búcsút a szervezetnek annak ellenére, hogy az elnökség több alkalommal is közleményben jelentette ki: „A Magyar Írószövetség választmánya most is, mint eddig is, távol tartja magát minden politikai szélsőségtől.”
(Lapunkon, valamint a Heti Válaszon és a Népszabadságon kívül a sajtó nem tartotta közlésre érdemesnek ezt a nyilatkozatot.) A kilépők mindenesetre közben nem váltak meg a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében (MAOE) fenntartott tagságuktól, pedig Döbrentei Kornél ebben a szervezetben is vezető tisztséget lát el. Igaz, a MAOE nyugdíjalapot is működtet a tagok számára…
Februárban aztán Parti Nagy Lajosnak Göncz Árpád átadta a Magyarország Európában Alapítvány ötmillió forinttal járó irodalmi díját, míg Gyurkovics Tiborék Döbrentei Kornélt jutalmazták az alternatív Kossuth-díjjal, ami ismét felszította az ellentéteket. Közben a kilépők közül többen nyugat-európai fórumokon – Konrád György például a Frankfurter Allgemeine Zeitungban – fejtették ki véleményüket a Magyar Írószövetség vélt rasszizmusáról, majd Kertész Imre a Die Zeitben írta le, hogy „a Magyar Írószövetség antiszemitái még nem ismerik az európai etikettet, és nyíltan, zavartalanul végzik munkájukat. Sem törvény, sem társadalmi tiltakozás nem állja útjukat”; cikkében egyúttal le is bolsevistázta (!) a szervezetet. A Magyar Írószövetség több alkalommal is nyilatkozatban határolódott el „mindenfajta szélsőségtől”, majd az Irodalmi Kerekasztalban részt vevő szervezetek képviselői is közreadtak „munkájuk hosszú távú nyugalmának megőrzése érdekében” egy közös nyilatkozatot március 3-án, amelyben kijelentették: helytelenítenek „minden olyan megnyilvánulást, amely politikai alapon akarja megosztani a hosszú idő óta először most megkezdett, közös érdekeket szolgáló szakmai együttműködést”. A nyilatkozatban elítélték mind a kereszténygyűlöletet, mind az antiszemitizmust, majd hozzátették: „hasznosnak látnák, ha az irodalmi életben konszenzus által kialakulna egy olyan gyakorlat, amely a szélsőséges megnyilatkozások minden fajtáját szakmai és erkölcsi alapon elfogadhatatlanná teszi”.
Azonban a Magyar Írószövetség sorozatos önálló, valamint társszervezeteivel közösen tett állásfoglalásai sem bizonyultak elegendőnek; a kilépéssorozat tovább folytatódott, miközben a nyugat-európai sajtó kéjesen pufogtatta a magyarok antiszemitizmusáról és rasszizmusáról szóló frázisait. A Soros Alapítvány által is finanszírozott Élet és Irodalom című hetilap ekkorra már minden héten átlagosan négy (!) oldalnyi, Írószövetség fejlécű öszszeállításban tette közzé a kilépők és nem kilépők, valamint az egyik és a másik csoporttól, avagy egyszerre mindkettőtől elhatárolódók leveleit. Közben az Irodalmi Kerekasztal is „felbillent”, lévén, hogy elsősorban a József Attila Kör és a Szépírók Társasága megkérdőjelezte néhány másik társszervezet jelentőségét, s ezzel jogát is a tárgyalásokon való részvételre. Az irodalmi élet méltó körülményeit megteremteni hivatott kerekasztal végül – a legkevésbé sem csendesen – kimúlt, és a konszenzus iránti igényét oly gyakran hangoztató miniszter sem nagyon forszírozta a szemben álló felek kiegyezését. Közben a Szépírók Társaságának képviselői közül különböző fórumokon egyre többen hangoztatták a szervezet az iránti igényét, hogy a Magyar Írószövetség ossza meg velük székházát és vagyonát. (Mellesleg az ez évre megítélt támogatás még mindig nem érkezett meg az írószervezetekhez, így az írószövetséghez sem.)
A szombati tisztújító közgyűlésen előreláthatólag közhasznú szervezetté válik a Magyar Írószövetség, és alapszabályát is módosítja. Az esélyes elnökjelöltek között emlegetik Kovács Istvánt, valamint Kalász Mártont is, a szervezet jelenlegi vezetőjét.
Haklik Norbert
| A Magyar Írószövetség rövid története |
| A Magyar Írószövetséghez hasonló, a magyar írótársadalom társadalmi, jogi, gazdasági érdekképviseletét vállaló szervezet, az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) 1932-ben alakult, és 1933-tól 1934-ig Móricz Zsigmond vezetésével működött. 1944-ben a német megszállás után megszüntették. A második világháború után a magyar írók érdekvédelmi szervezetét szovjet mintára teremtették újjá a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére. A szövetség második, fényes korszakában 1953-tól kezdve fokozatosan szabadult meg a pártirányítás béklyóitól, s vált az 1956-os forradalomig és szabadságharcig vezető folyamatok egyik első számú erjesztő kovászává. Az 1956-os szeptember 17-i közgyűlésen Veres Pétert választották elnöknek. A forradalom napján Veres Péter a Bem-szobor előtt olvasta fel a Magyar Írók Szövetségének határozatát. A szervezet szinte egy emberként állt a forradalom és a szabadságharc mellé. Tamási Áron az 1956. december 28-i taggyűlésen a Gond és hitvallás című nyilatkozatban tett hitet a magyarság ügye és a forradalom mellett. E helytállás megtorlásaként a kádári hatalom 1957. január 17-én felfüggesztette az szövetség működését. A Fészek klubbéli 1959. június 25-i újjáalakuló ülés nyitotta meg a szövetség harmadik korszakát. Az alkuk és a Kádár-korszak kiegyensúlyozó politikája 1981-ig jelentős mértékben csökkentette mind a szövetség presztízsét, mind társadalmi súlyát. A negyedik korszakban az írószövetség újra a változások egyik katalizátora lett. Az 1981. december 12-i közgyűlésen a tagság először választott közvetlenül új vezetőséget. Az 1986-os közgyűlés afféle „palotaforradalomként” ejtette pánikba a kádári kultúrpolitikát, majd Cseres Tibor elnökké választása után a tagság a választmányból – egy ellenzéki párttag kivételével – kiszavazta az MSZMP-tagokat. Az 1989-es októberi közgyűlését követően a választmány Göncz Árpádot bízta meg az elnökséggel. (Ettől kezdve a hivatalos neve: Magyar Írószövetség.) A rendszerváltozás első elnöke 1990. július 28-tól 1992. november 16-ig Jókai Anna volt, akinek hatalmas érdeme, hogy a politika viharaiban képes volt összetartani a Magyar Írószövetséget. Őt Tornai József, majd – két cikluson át – Pomogáts Béla követte. Az egyesület jelenlegi elnöke, Kalász Márton 2001. november 24-e óta irányítja a szövetséget. Neki sikerült megoldania a Horn-kormányzat alatt elkezdődő, 1994 óta húzódó, úgynevezett székházügyet; Rockenbauer Zoltán kultuszminiszterrel kötött szerződésének eredményeként a Fidesz-kormányzat 2002-től tíz évre előre megtérítette a Bajza utcai épület bérleti díját. Kalász mértéktartó bölcsességének is köszönhető, hogy a Magyar Írószövetség 896 taggal ma is a magyar írótársadalom első számú írószervezetének számít.
|
| Szervezet neve | Taglétszám | Támogatások |
| Magyar Írószövetség | 896 fő | 2003: 25 millió Ft (NKÖM) 2004: 20,2 millió Ft (NKÖM)* |
| Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) | 68 fő | 2003: 1,8 millió Ft (NKÖM) 2004: 2 millió Ft (Nemzeti Kulturális Alapprogram)* 2,1 millió Ft (NKÖM)í |
| József Attila Kör (JAK) | 270 fő | 2003: 2,8 millió Ft (NKÖM) 2004: 2,7 millió Ft (NKÖM) 3 millió Ft (NKA) |
| Magyar Írók Egyesülete | 153 fő | 2003: 1,7 millió Ft (NKÖM) 2004: 1,3 millió Ft (NKÖM) |
| Független Írók Szövetsége | 80 fő | nincs adat |
| Szépírók Társasága | 200 fő | nincs adat; vállalkozók és bankok is támogatják. |
| * megítélt, de át nem utalt támogatás
|
||
A minisztérium Még adós az idei támogatásokkal. L. Simon László írószövetségi tag, aki a közgyűlést előkészítő testület munkájában is részt vett, azt várja a szombaton esedékes tisztújító üléstől, hogy a tagság megszavazza az új alapszabályt, ami – mint fogalmazott – „nagyon sok változással jár, és még többet tesz lehetővé”. L. Simon reményei szerint a „reformokat” követően csökken a választmány létszáma, de a testületben a fiatalok is helyet kapnak, ennek köszönhetően egy dinamikusabb, gyorsabb reagálású szervezet jöhet létre. Az író-szerkesztő szerint nagyon fontos, hogy az írószövetség közhasznú szervezetté válik, és remélhetőleg nagyobb hatáskört kap az elnök, minek következtében jóval hatékonyabb lehet a szövetség mindennapi munkájának irányítása. „Az alapszabály elfogadása, és az ezzel együtt járó reformok végigvitele egy erős, hatékony érdekképviseleti munkát végezni képes, az irodalmat is érintő döntés-előkészítésekben részt venni tudó, a tagságnak széles körű szolgáltatásokat nyújtó, korszerű szövetséget eredményezhet” – fogalmazott L. Simon, aki abban is bízik, hogy a közgyűlés után megszűnnek az írószövetség elleni támadások, és többé „senki sem kérdőjelezi meg a szervezet autonómiáját, valamint saját vagyonához való jogát”, mindemellett rendeződik a szövetség viszonya a többi írói és szakmai szervezettel. „És abban is reménykedem, hogy az írószervezetek végre megkapják a minisztériumtól a 2004-es évre megítélt működési pénzeket, mert három hónap múlva ennek elköltésével már el is kell számolniuk” – tette hozzá L. Simon László.
