A Kurszk pusztulásának új verziójával álltak elő tényfeltáró francia dokumentumfilmesek nemrégiben bemutatott alkotásukban. Ha igaz, amit állítanak, akkor a speciális új torpedót tesztelő orosz tengeralattjárót amerikai torpedó süllyesztette el. Az elmélet alapja egy korábban egy orosz internetes oldalon csupán néhány óráig olvasható cikk volt, ami a hivatalos verziótól eltérően magyarázta a történteket.
Az új – hivatalosan meg nem erősített – francia elmélet szerint a valóság az, hogy a Kurszk (magyarul Szélvihar) olyan új szupergyors torpedó kilövésére készült, amilyenről még az amerikaiak is csak álmodnak. Az orosz tengeralattjáró épp ezt mutatta be kínai vevőknek (akik egy felszíni kísérőhajón tartózkodtak). Az új fegyverre az amerikaiak is kíváncsiak voltak, és két tengeralattjárójukat küldték a térségbe. A Kurszk túlságosan közel került a Memphis amerikai atom-tengeralattjáróhoz, amely ekkor szándékosan vagy automatikus védekezésképpen egy MK48 mintájú torpedót indított a Kurszk irányában. A nem atomfejjel, de uránium bevonatú orral ellátott torpedó becsapódott, és fölrobbant, ez okozta az orosz hajó pusztulását. A nagy felfordulásban a Memphis még össze is ütközött a másik amerikai atom-tengeralattjáróval, a Toledóval, ennek során mindkettő megsérült. A Memphist egy közeli norvég hajógyárban, a Toledót otthon, az Egyesült Államokban javították ki. Erről annak idején a New York Times is beszámolt, csak éppen az összeütközés okait nem részletezte.
A francia filmesek megszerezték azokat a felvételeket is, amelyek a Kurszkról, illetve a hajótest később titkosított szekciójáról készültek a kiemelés után. Ezeken nem a hajótesten belül végbement robbanás, hanem kívülről történt behatolás, a torpedó ütötte lyuk nyomai láthatók. A történtek után Bill Clinton elnök állítólag azonnal, majd később még többször is felvette a kapcsolatot forródróton orosz kollégájával, hogy magyarázatot adjon neki az egyébként agresszióként, akár egy új háború első csapásaként is értelmezhető eseményre, és nyilván azért is, hogy bocsánatát kérje, illetve talán, hogy fel is ajánljon valamit „kártérítésként”. A katasztrófa első óráiban, napjaiban tehát a két elnök ennek az azóta is szigorúan titkosított ügynek a megtárgyalásával volt elfoglalva. Feltéve persze, ha ez az egész teória igaz.
A hivatalos verzió szerint egyébként egy, a Kurszkról indított torpedó bent maradt a vetőcsőben, és a következő torpedó indításakor felrobbant, ez juttatta a hatalmas tengeralattjárót a fenékre. Később, amikor a hajótestet kiemelték – ez tény –, a sérült szekciót levágták róla, és titkosan kezelték. Pár nappal a történtek után a robbanás egy egészen másfajta leírása jelent meg egy moszkvai napilap online változatán, ám onnan néhány óra múlva törölték. Ez volt a francia dokumentumfilmesek kiindulópontja.
Akármi is az igazság, a Barents-tengeren akkor 118 orosz tiszt, tiszthelyettes és matróz halt meg, s a katasztrófa körülményei nagyon különösek voltak. Az akkor frissen megválasztott orosz elnök, Vlagyimir Putyin 2000. augusztus 12-én fekete-tengeri nyaralójában értesült a történtekről, a jelek szerint azonban nem sokat tett a Kurszkon az elsüllyedt hajótestben akkor még élő tengerészek megmentéséért. Nemcsak hogy nem utazott a helyszínre, hogy a munkálatokat irányítsa, de visszautasította a hajótest gyors kiemelésére irányuló brit és norvég ajánlatokat is, amelyeknek sikerében a szeretteik életéért joggal aggódó családtagok és velük együtt oroszok és nem oroszok milliói szerte a világon reménykedtek. A közvélemény ezt akkor a csernobili katasztrófa során is tanúsított orosz fejetlenséggel, ha ugyan nem közömbösséggel magyarázta. Az új teória más megvilágításba helyezné az orosz hatóságok viselkedését is.
(Magyar Rádió)
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
