Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Katja Gerhartz Berlusconi kész az előrehozott választásokra címmel tudósít az olasz miniszterelnök véleményváltoztatásáról.
Silvio Berlusconi szerdán még öngyilkosságnak nevezte és elvetette a parlamentnek a ciklus vége előtti feloszlatását kezdeményezni. Egy nappal később azonban már késznek mutatkozott a jobbközép pártszövetségnek a regionális választásokon mutatott gyenge szereplése következtében az előrehozott választásokra. „Nincsenek fenntartásaim az októberi választásokkal szemben. Abszolút nyitott vagyok arra, hogy a koalíciót alkotó erőkkel a kérdést megvitassam” – nyilatkozta Berlusconi csütörtök este. A kormányátalakítását sem zárta ki, azonban a lemondására vonatkozó követeléseket visszautasította.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Ronald Heinemannn Ideológiai vallásháború Berlinben címmel mutatja be a német főváros vörös-vörös koalíciójának tervét, egy kötelező iskolai „értékoktatás” bevezetését.
Amióta nyilvánosságra került, hogy a tartományi SPD április 9-i kongresszusán kötelező tananyagként be kívánja vezetni az „Életismeret, etika, vallás” nevű tantárgyat a fővárosi iskolákban, azóta a kérdés média visszhangja aligha lehetne nagyobb. Az NSZK megalakulása óta Berlinben a vallásoktatás sohasem volt rendes tantárgy.
A fővárosi viszonyoknak az ország többi részéhez igazítása már akkor szóba került, amikor a CDU adta a főpolgármestert. (1981-től 2001-ig egy rövid 1989-90 közötti megszakítással). Igazán hangossá azonban akkor váltak az iskolai értékközvetítésre vonatkozó követelések, amikor 2005 februárjában a török Hatün Sürücüt Berlin Tempelhof kerületében a nyílt utcán a rokonai lelőtték és számos iskolás honfitársa támogatólag nyilatkozott a tettről. Ekkor megszólaltak a berlini szenátusban a vészharangok, az állam kötelessége – mondta mindenki –, hogy egy nagyszámú bevándorló által lakott városban a társadalmi együttélés bizonyos szabályait az iskolában közvetítse.
A berlini oktatási szenátor, Klaus Böger (SPD) által javasolt modellben az említett kötelezően választható szakot kiválthatná a hittan, ez azonban – melyet a keresztény egyházak és a zsidó közösség is támogat – a várost irányító párok között egyértelműen kisebbségben van. A várost irányító PDS frakcióvezetője, Carola Freundl világosan fogalmaz: Az tervezett oktatás célja, hogy a gyerekek megtanulják „szüleik vallásának relativizálását”. Azonban, a posztkommunisták által így propagált tolerancia felveti annak a kérdését, hogy milyen fenyegetést jelenthetnek a keresztény egyházak az ateista PDS szekularizált világképére.
A berlini SPD is hangsúlyozza az egyházaktól való távolságát: „Nem kívánom a katolikusoktól elvitatni, hogy vannak értékeik” – nyilatkozta a szenátus SPD frakciójának tagja, a tanárnő Monika Buttgereit. „De ezek nem azok az értékek, amelyekről én az iskolában vitatkozni óhajtok.” Az élő hit és a vallási indoktrináció számára nincs hely az iskolákban.
A teológust és szociáldemokrata politikust, Richard Schrödert felbosszantotta az indoktrináció vádja. „Az egyház számukra, miként az az állampárt szemében is, emancipáció ellenes, reakciós, és antimodern szervezet jelenik meg.” A berlini szociáldemokraták közül néhányan még nem jutottak el a godesberg-i programig – vélekedett Schröder.
Még izgalmasabbá válik a kérdés, ha figyelembe vesszük a szoros személyi és politikai kapcsolatokat az SPD, PDS és Németország Humanista Egyesülete (HVD) között. Az egyesület, mely teljesen a vörös-vörös koalíció álláspontját közvetíti, saját felelősségére egy, a megcélzotthoz hasonló etika oktatást szervez a berlini iskolákban.
A HVD tagjai között megtalálható a PDS képviselője Freundl valamint élettársa a tudományügyi szenátor, Thomas Flierl (PDS). Amennyiben az általuk támogatott oktatási elképzelés valósulna meg, erre az esetre a HVD már előrelátóan felajánlotta, hogy kész „az új tananyag tartalmának kidolgozásában részt venni”, és a „tanárok kiképzését és átképzését” a jövőben elvállalni.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap A német egy veszélyeztetett nép marad címmel készített interjút Helmut Schmidttel, az egykori SPD kancellárral.
– Mikor lett önnek fogalma arról, hogy a nácik bűnözők?
– A háború után. Azt tudtam, hogy Hitler Németországot nyomorba taszítja és a háború végét még borzalmasabban képzeltem el, mint amilyen lett. De nem tartottam bűnözőnek. Mint oly sokan mások, semmit sem tudtam a zsidók legyilkolásáról.
– De Ön a háborúban volt. Hol volt pontosan?
– Előbb az úgynevezett hátországban, majd a oroszországi hadjáratban, végül az ardenneki offenzívában. De az első vonalban harcoló csapatoknál voltam, ott nem volt látható, mi történik hátul és arról nem is igen beszéltünk.
– De tudott arról, hogy voltak koncentrációs táborok?
– Nem tudtam róla és apám sem.
– De volt Hamburg közelében is koncentrációs tábor: Neuengamme-ban és Bergen-Belsenben.
– Apám és apósomék, akik zsidókat is rejtegettek – nem hosszú ideig csak egy-egy éjszakára a pincéjükben, majd néhány nap múlva újabb valaki jött egy másik éjszakára – semmit sem tudtak a táborokról.
Hogy egy téves háborút vívunk, ezt már akkor is éreztem. De ez nem mentett fel az alól, hogy katonai kötelességeimet teljesítsem. És így viselkedett az emberek többsége. Én akkor a légierőnél voltam, és ők, leszámítva Hermann Göringet, igazán nem voltak nácik. Az általam ismert tisztek – többnyire fiatalok, századosok, őrnagyok – az ezredesem és néha ritkán egyik másik tábornok közül senki sem volt náci. De senki sem kételkedett abban, hogy a katona köteles teljesíteni a feladatát. Ez érvényes azokra a tisztekre is, akik előkészítették a július 20-i merényletet.
Egyetlen, a civil lakosság elleni bombázást sem tartok igazolhatónak mindegy, hogy az amerikaiak, a németek vagy bárki más csinálta. De tudom, ezzel a véleménnyel eléggé egyedül állok, a hadijog ezt nem tiltja.
Politikai felvilágosításunkban a nürnbergi per semmilyen szerepet sem játszott. A túlélés kérdése, főként 1946-1947 telén sokkal fontosabb volt, minthogy Hitlerről gondolkodjunk. Azt hiszem, ez érvényes a legtöbbünkre, leszámítva azokat, akik korábban a börtönben ültek, vagy koncentrációs táborban voltak, illetve, akik akkor tértek vissza az emigrációból.
A most középkorú generációról megjegyezte, hogy bennük nem sok jövőbe vetett bizalom fedezhető fel. Ez azonban még megváltoztatható. Mindenki, aki ma él, ugyanazokkal a génekkel rendelkezik, mint a szülei és nagyszülei, akik borzalmas áldozatokra voltak képesek 1945 után. Ma hiányzik az ösztönzés és talán a szellemi, lelki vezetés. Az egyházaknál nem érzékelhető ez az irányítás, hiányzik a politikai pártokból is, s nem várható el a nagyvállalatok, vagy nagybankok vezetőitől sem, de nem tapasztalható az újságíróknál sem. Az utolsó esztendők sopánkodásaiban a német zsurnaliszták is jelentősen kivették a részüket.
– Saját tapasztalataiból beszél? (Schmidt többek között a baloldali Die Zeit kiadója is. a szerk.)
– Igen természetesen. Másfél évvel ezelőtt a FAZ-ben megjelent egy összeállítás, ahol a televízió program előzetesekben közölt 120-150 vitaműsor témáját hasonlították össze, mind negatív jelenségekkel foglalkozott.
origo.hu
Választókerületi módosítás: Budapest lakossága jelentősen lecsökkent, Pest megyéé jelentősen nőtt
