A rendszerváltozás éveiben ugrásszerűen nőtt a gyilkosságok száma: az addigi évi százegynéhányról kétszáz fölé emelkedett, s elérte a 300-at is, majd néhány év alatt gyors ütemben csökkenni kezdett – írja a Népszabadság.
Kovács Lajos ezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda életvédelmi osztályának vezetője a Belügyi Szemle című folyóiratban egyebek között azt írja: a rendszerváltozás óta évente átlagosan húsz-harminc gyilkosság maradt felderítetlenül. Ez a szám nem tartalmazza azokat a „gyanús eltűnési ügyeket„, amelyekben a körülmények arra utalnak, hogy az eltűnt személy bűncselekmény áldozatává vált. Holttest vagy gyilkosságra utaló más kézzelfogható bizonyíték nélkül a rendőrség ugyanis el sem rendeli a nyomozást.
Noha a gyilkosságok felderítése, a gyilkosok elfogása még ma is presztízskérdés a rendőrség számára, napjainkban 400-600 gyilkos jár köztünk háborítatlanul. Pedig az emberölések – különösen a brutális kegyetlenséggel és a gyermekek, fiatalkorúak sérelmére elkövetett esetek – felderítését mindig a lehető legnagyobb létszámmal és a legjobb technikával kezdik meg, és az ügyek jelentős hányadát forró nyomon meg is oldják. Igaz, a gyors siker sok esetben annak köszönhető, hogy Magyarországon az emberölések fele, olykor kétharmada „háztartási gyilkosság”. (Ebbe a kategóriába sorolják a rendőrök azokat az emberöléseket, amikor a házastársak torzsalkodása, ivócimborák összetűzése ér tragikus véget.) Az alvilági leszámolások, a hivatásos gyilkosokkal végrehajtatott kivégzések felderítése lényegesen nehezebb, az elmúlt években ebben volt a legkevésbé eredményes a rendőrség. A 90-es évek közepén lezajlott robbantásos és leszámolásos ügyek többségét mindmáig nem sikerült megoldaniuk. Kovács Lajos tanulmányában azt írja: az idő múlásával csökken a társadalmi nyomás és a rendőri vezetők érdeklődése az egyes ügyek iránt. Néhány héttel, hónappal a gyilkosság után már jószerével csak egy nyomozó, mégpedig az ügy előadója keresi a gyilkost. A rendőrségnek más ügyek válnak fontossá, azok megoldására koncentrálja erőit.
Kovács ezredest a „döglött ügyek„ osztályvezetőjeként ismeri a közvélemény. Az elmúlt években kis létszámú egységével olyan felderítetlen bűntényeket oldott meg, mint a csaknem tizenöt éve elrabolt Farkas Helga esete, vagy az olajtanúként ismertté vált Nógrádi Zsolt édesapjának eltűnése – róla később kiderült, hogy gyilkosság áldozata lett –, vagy a Szlávy-gyilkosság. Kovács szerint nem törvényszerű, hogy az idő múlása csökkenti a nyomozás sikeres befejezésének esélyét. Idővel ugyanis megváltozik az egykori bűn- és házastársak viszonya, érdekeltsége. Olykor a jogszabályok változása kínál új lehetőségeket a nyomozóknak; a vádalku és az információvásárlás lehetősége számtalan ügy megoldását segítette – bár az, hogy melyekét, az államtitkot képez. A technológia fejlődése, például a DNS-vizsgálat széles körű alkalmazása is javította a nyomozók esélyeit. Ennek ellenére Kovács szerint a legtöbb megyei főkapitányságon a létszámhiány, a leterheltség és olykor az érdektelenség miatt csak azokban az esetekben veszik elő a döglött ügyek aktáit, amikor olyan új bizonyítékok merülnek fel, amelyek mellett már semmiképpen nem mehetnek el. A magyar rendőrség szervezete jelenleg alkalmatlan az utólagos felderítésre: ha egy gyilkost nem fognak el a bűntény elkövetésétől számított fél éven belül, jó esélye van, hogy megússza a felelősségre vonást.
(Népszabadság)
origo.hu
Nyári munka Ausztriában – ennyit kereshet egy magyar dolgozó
