Lévai kifogásolja Szili felkészültségét

Már megbocsásson, de önnek milyen életműve van? – tette föl a kérdést a Színes Bulvár Lap Lévai Katalinnak. Az MSZP-s EU-képviselő ugyanis fontos elvárásként fogalmazta meg egy köztársaságielnök-jelölttel szemben, hogy „legyen mögötte egy életmű, és beszéljen nyelveket”.

Lévai Katalin saját életműveként a doktori és kandidátusi fokozatát említette, kifejtette hogy tanszékvezetőként dolgozott, nyolc könyve jelent meg, és az Esély című szociálpolitikai folyóirat főszerkesztője volt. Szili jelölését az MSZP részéről hibának tartja – fogalmazott –, hiszen a szocialisták tudták, hogy az SZDSZ nem fogadja el jelöltként a parlament elnökét. Lévai butaságnak nevezte, hogy ő csupán önjelöltként jött volna szóba a köztársasági elnöki posztra pályázók között: „Ötven női szervezet támogatott” – mondta, hozzátéve: az emberek elfogadták volna őt, csupán a politikai támogatást nem kapta meg.

Ami most folyik, méltatlan, és lejáratja az államfői posztot, s ezért a koalíció pártjai felelősek – jelentette ki Lévai a lapnak nyilatkozva. A háttérben zajló pártalkuk Bihari Mihály elnökjelölti pozícióit erősítik – vélte Lévai.

Szili Katalin, aki az Országgyűlés elnöke 2002. május 15-től, valóban nem rendelkezik nyelvvizsgával: az Országgyűlés weboldalán Szili nevénél semmilyen fokozatú nyelvvizsga nincs feltüntetve, csupán az, hogy „társalgási” szinten beszéli az angolt és a németet, életrajzában pedig az szerepel, hogy e nyelvek területén szerzett jártasságot.

Életrajzából egyébként kiderül: jogi diplomát szerezett a Janus Pannonius Tudományegyetemen, majd azt humánökológus, később politológus diplomával egészítette ki. A dokumentumban valószínűleg elírás miatt olvasható, hogy 1983-tól a Magyar Szocialista Párt tagja. Szili, aki 1983-ban lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba, „életművét” gyámügyi előadóként kezdte Pécs városi tanácsában. Az MSZMP-be való belépését követően nem sokkal előadóból csoportvezető lett a városi tanácsban. 1989-ben, az MSZMP megszűnése után lépett be az MSZP pécsi szervezetébe, s az 1992-es időközi választáson vált a pécsi képviselő-testület tagjává. Civil pályáját közben 1985-től 1992-ig a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság jogtanácsosaként, majd a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség hatósági osztályának vezetőjeként folytatta.

1994 óta országgyűlési képviselő. 1993–94-ben az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában környezetvédelmi szakértőként segítette az MSZP-frakció munkáját. A Horn-kormány idején, 1994–98-ban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára volt.