A kátyútlanított úton sem lehet közlekedni

Nem csak a kátyúk miatt nem lehet a fővárosi utakon közlekedni. Ha a főváros beváltotta volna ígéretét, és tegnapra a fő- és tömegközlekedési útvonalakról eltüntetett volna minden kátyút, a helyzet mit sem változott volna. A toldott-foldott utak ugyanis kátyúk nélkül is lehetetlenné teszik a nyugodt, biztonságos közlekedést.

Vajda Pál főpolgármester-helyettes tegnap Rákospalotán, a Régi Fóti úton autózott, amikor azt mondta a telefonba a kátyúhelyzetről faggató munkatársunknak: büszke arra, hogy ha nem is sikerült ugyan az összes gödröt eltüntetni, de a hét végére legfeljebb kétszáz kátyú lesz a főútvonalakon. Rögvest arról is beszámolt, hogy már jó ideje halad a Régi Fóti úton, de még egyetlen kátyút sem talált... illetve – Hopp, ott látok egyet – mondta némi önkritikával – írja a Népszabadság.

Az ember joggal hihetné, hogy a főpolgármester-helyettes gyengeelméjűnek nézi az olvasót, de kiderült, hogy az ő autójából sem jobbak az útjaink. Hozzáfűzte ugyanis, hogy bár alig van kátyú az úton, mégis szinte lehetetlen közlekedni. A sok útjavítás, foltozás, kátyúzás, szintkülönbségek megteszik a hatásukat, és kirázzák a lelket az emberből és a féltengelyt az autóból.

Nem árt tisztázni, hogy mi a kátyú. Egyes szakmai csapatok szerint a kátyú az egy négyzetméternél nagyobb és hat centiméternél mélyebb burkolati hiba. Másik műszaki nézet szerint attól függ, hogy a hiba kátyúnak minősül-e, hogy mennyi anyaggal lehet kitölteni. Vajda Pál definíciója a következő: minden olyan úthiba, amely az autóst haladásában befolyásolja, fékezésre vagy irányváltásra kényszeríti. Azaz a bakhát, az aszfaltgyűrődés, a mélyre helyezett víznyelő és a szintből kimagasodó aknafedlap is amolyan „domború” kátyú. Eszerint viszont ez a mostani kétszáz darab inkább kétezer, de az is lehet, hogy még tízszer annyi.

A Népszabadság kérdésére, miszerint ha már ismeri a gondot Vajda Pál, és ő a felelős ezért , akkor mire ezek a viszonyok, a főpolgármester-helyettes azt válaszolta, hogy van a főváros kezelésében 1060 kilométernyi úthálózat, amelyen a forgalom 80 százaléka bonyolódik. Ezek az utak tíz évet bírnak ki, nálunk pedig az átlagéletkoruk 38 év. Az elmúlt tizenöt évben az úthálózat 1-3 százalékát sikerült felújítani. Amíg ezt az arányt nem lehet számottevően növelni, addig kátyúzni kell. Mégpedig folyamatosan, mert naponta 200-300 kátyú keletkezik, tehát ha négy napig az eső miatt nem lehet dolgozni, a kátyúk száma már meghaladja az ezret.

Ha se tél, se fagy, se csapadék, miből lesz a kátyú? A főpolgármester-helyettes szerint ekkora forgalmat nem bírnak el az utak. Az ember emlékeiben kutatva nagyvárosokat keres, ahol nem kisebb a motorizáció. Talál megannyit. Csakhogy – mondja Vajda – ott van elkerülő út, ott a városközpontba nem engednek be teherjárműveket, az ottani Hungária körutakon nem mennek át ezrével a kamionok, és a folyókon sem csak a városon belül lehet hidakon átkelni. Hozzátette: teljes útfelújításokra van szükség, a kátyú egyetlen ellenszere ugyanis az útfelújítás.

Ezt Esztergályos Gábor, a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. főépítés-vezetője is megerősíti. A kátyúzás olyan, mintha a pénzt egy feneketlen kátyúba szórnák, nem beszélve arról, hogy az energiáikat is felőrli. Ráadásul ez a munka időjárásfüggő. Esőben, hidegben, nagy melegben nem lehet dolgozni. Előbbieket az anyag, utóbbit az ember nem bírja.

Esztergályos Gábor sem vitatja, hogy kátyúk nélkül sem lennének jobbak az útviszonyok. A sok közműépítés miatt annyi, magát aszfaltozónak nevező ismeretlen „rongyos csapat” végez útjavítást, hogy nem csoda, ha így néznek ki a burkolatok.

(Népszabadság)