Az alkotmány halott?

Lázadás a politikai elit ellen, tiltakozás az EU bővítése ellen, az alkotmány halála, abszurd próbálkozások, euroszkepticizmus – ilyen és hasonló kifejezésekkel élnek a külföldi napilapok az uniós alapszerződés immár másodszori elutasítását elemezve.

Liberation: az alkotmány volt a bűnbak

A francia Liberation szerint a holland elutasítás egy katasztrófafilm folytatása, amelynek a francia nem volt az első epizódja. A lap úgy látja: az alkotmány bűnbakként szolgált Franciaországban és Hollandiában is; a választók így fejezték ki tiltakozásukat az elittel, a külföldiekkel, a munkanélküliséggel, a bővítéssel és a brüsszeli bürokráciával szemben. A Liberation szerint egyre abszurdabbnak tűnik az alapokmány ratifikációjával, illetve újratárgyalásával való további próbálkozás.

New York Times: az alkotmány halála

Amerikában a New York Times az EU-s alkotmány haláláról beszél. A Times szerint a francia „non” és a holland „nee” oka abban keresendő, hogy az emberek egyre elégedetlenebbek a két országot irányító politikai elittel. Ahogy az újság fogalmaz, talán nem csak elégedetlenség, de egyenesen „lázadás” kezdődött meg a hatalmon levő kormányok ellen, és nem csupán a fent említett két országban, de Németországban és Olaszországban is.

Berliner Zeitung: eltérő okok, azonos következmény

A német Berliner Zeitung viszont úgy látja: a hollandok euroszkepticizmusának más okai vannak, mint Franciaország esetében. A lap szerint míg a francia baloldal úgy véli, hogy az Európai Unió túlságosan piacbarát, addig Hollandiában ennek épp az ellenkezőjét kifogásolják, vagyis azt, hogy nagyon is ellene van a reformoknak.

Le Figaro: Kár volt a „nem” tábort lehülyézni

A franciáknál is egyértelműbben mondtak nemet a hollandok az uniós népszavazáson – írja a Le Figaro című francia napilap internetes kiadása. A lap kiemeli: ez volt az első országos, az Európai Uniót érintő népszavazás Hollandiában. A konzervatív orgánum szerint a választók Hollandiában is „mindent összekevertek”. A közös alkotmánytervezettel kapcsolatos véleményük helyett az EU Törökországgal való bővítésétől való félelmüknek adtak hangot, s a dokumentum szövege helyett a kezelhetetlenné váló bevándorlással, az euró bevezetésének magas árával (mely érezhető volt a mindennapi költségvetésben), vagy éppen a kormányfő, az egyre népszerűtlenebbé váló, ám az igen szavazatokat támogató Jan Peter Balkenende személyével kapcsolatos ellenvetéseiknek adtak hangot. Az uniós alkotmányt hollandiai kudarcát fokozta, hogy az „igen” tábor aktivistái a kampányban démonizálták azokat, akik nemmel szavaznak, s elmentek odáig is, hogy lehülyézték mindazokat, akik az uniós dokumentumot leszavazzák. A holland szavazók hangulatát a francia lap által idézett Marcia Luyten újságírónő így fogalmazta meg: „Elvesztettük a kontrollt, ez (mármint az EU – a szerk.)” egy Leviatánná vált és elnyel minket. Azt mondjuk tehát: állj!”. A bibliai, tengereken átnyúló víziszörny réme nemcsak elvont félelemként létezik Hollandiában. Az euró 2002-es bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokról az utca emberei a francia lapnak nyilatkozva többek közt a 3-4 százalékos inflációt, a mindennapi élet kiadásainak jelentős drágulását kárhoztatták, s a z eddig példátlan, 6,9 százalékos munkanélküliséget emlegették. Többen kereken kijelentették: nemet mondanak az Európai Unió bármely országgal történő, további bővítésére, hiszen az eddigi bővítés sem hozott számukra semmit. A nyilatkozatokból az is egyértelműen kitűnt: a külvilág felé hagyományosan nyitottnak ismert hollandok mára egyenesen fenyegetve érzik magukat az idegenek özönétől, így látják például a 750 ezres lélekszámú Amszterdam lakói, ahol az idegenek száma a város 40 százalékát teszi ki.

(BBC-MobilPress, MNO)