N. Kósa Judit: Álviták

N. Kósa Judit: Négy év hosszú idő, azt nem lehet alibimegoldásokkal kitölteni. S ha lehetne is, főbenjáró vétek lenne. Hiszen a regulának, a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettségnek éppen az a lényege, hogy esélyhez juttassa, az érettségit és/vagy szakmát adó képzések felé terelje a születésüknél fogva esélyteleneket. A kérdés csak az, felkészült-e a korszakos változásra az iskolarendszer. Felkészült-e a hagyományosan mostohagyerek szakoktatás, amely az utóbbi évtizedekben életképtelen szakmák fásult továbbadójává romlott? És számolnak-e mindezzel a gimnáziumok és technikumok, amelyek gyerekhiánnyal küszködnek ugyan, de régről eredő elitista szemléletükön eddig alig-alig kényszerültek lazítani? Félő, hogy e pillanatban nincs olyan stratégia, amely megnyugtató válaszokat adna ezekre a kérdésekre. Hiszen a sorsfordító évek álvitákkal teltek.

(Népszabadság, 2005. augusztus 31.)