A konzervatív napilapban Berthold Kohler Egy vereség című írásában kommentálja a CDU szemszögéből a tegnapi választási eredményt. Kohler szerint ez az unió és kancellárjelöltjének veresége. Azzal ugyan nem lehetett számolni, hogy a tavaszi kiváló közvéleménykutatási eredmények – melyek alapján egyesek már abszolút többségről álmodtak – kitart őszig. Az sem lehetett meglepő, hogy az az úriember, aki korábban a CDU-t megajándékozta ezzel az előnnyel, az egy részét nem veszi vissza a kampányban. Schröder sohasem adta meg magát harc nélkül a sorsnak, s ehhez a hagyományhoz most is hű maradt. Azt azonban, hogy a CDU/CSU még a 2002-es eredményeit is alulmúlja, aligha tartotta valaki lehetségesnek.
Angela Merkel bátorságát, hogy legalább részben tiszta vizet öntsön a németek poharába országuk sorsát és a problémák megoldását illetően, a választók nem honorálták. Ez aggodalomra ad okot. A polgárok egyáltalán nem tűnnek annyira késznek elfogadni az elkerülhetetlen reformokat, s tudomásul venni a szükséges irányváltoztatást, mint azt korábban feltételezték. Mindazok, akik a CDU-n belül fenntartásaikkal hozzájárultak ezen eredményhez, most azt mondják: látjátok? Ki mer ezután egy olyan radikális reformelképzeléssel kampányolni, mint azt Angela Merkel tette? S a választások kimenetelének ismeretében már az sem biztos, hogy a CDU követni fogja ezen az úton.
Ugyanez a lap Stefan Dietrich Micsoda győzelem című írásában kommentálja az SPD szemszögéből a tegnapi választási eredményt.
Ez volt tehát az, amit Gerhard Schröder május 22-i előrehozott választásos puccsával el kívánt érni: meg akarta mutatni, hogy pártjával továbbra is sikeres maradhatott volna, ha az kész lett volna őt árkon-bokron követni. Mint Helmut Schmidt, akinek politikai meggyengítésében maga Schröder is részt vett, a kancellár úgy kíván a történelemkönyvekbe bevonulni, mint az a szociáldemokrata kancellár, aki azért szenvedett vereséget, mert csapatai magára hagyták. Schröder döbbenetes teljesítménye a célegyenesben azt bizonyítja, hogy valóban ő az SPD legjobb igáslova August Bebel óta. Igen, el kell ismerni a kommunikációs, színművészi tehetségét, valamint ama képességét, hogy populista módon tálalja a politikát. De kancellárként – ellentétben Schmidttel – igen gyenge teljesítményt nyújtott.
Az SPD csodálatos megerősödése csak azzal magyarázható, hogy Schrödernek sikerült a versenyt közte és kihívója között egy olyan számban megrendezni, ahol vitathatatlanul ő a bajnok: a politikai színjátékban. Ez ugyan legitim – hiszen mindenki azt csinál amihez a leginkább ért –, de igencsak kártékony.
Közvetlenül megtapasztalható volt ez az SPD hívek körében, amikor az első becslések napvilágra kerültek. Leplezetlen káröröm volt látható, amikor a pártelnök Franz Müntefering „Angela Merkel vereségét” bejelentette. A Schröder/Müntefering duót láthatóan kezdettől fogva nem az érdekelte, hogy a vörös-zöld projektet folytassa, hanem csak az, miként akadályozhatják meg a CDU/CSU-FDP koalíciót. Az a tény, hogy ezt a választási célt elérték olyannyira fellelkesítette az SPD-t, hogy teljesen megfeledkezett arról – eltekintve a német egység ellen kampányoló Lafontaine 1990-es eredményétől – , hogy 1957 óta legsúlyosabb választási vereségét szenvedte el. Az SPD hívek azt ünnepelték, hogy az ország belátható időn belül megreformálhatatlanná, sőt az sem kizárt, hogy kormányozhatatlanná vált. Micsoda győzelem!
Forrás: Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
origo.hu
Veszélyes vegyület szabadult el egy magyarországi ipari parkban
